„Amíg fáj, addig élünk”

A rendezvényen öt nyolcvan-, illetve két kilencvenéves pedagógus vett részt – a szintén meghívott, századik életévét töltő Csutak Sára helyett lánya mondott köszönetet a figyelmességért. A kerek évfordulót ünneplőkön kívül az előző években felköszöntöttek is eljöttek gratulálni – a nyolcvanharmadik éves Fábián Vidor köszöntötte is az ünnepelteket, kiemelve, milyen szép nő volt az ötvenes években a most száz évet töltő Csutak Sára.

Elsőként azonban az ünnepség szervezője, az éppen hetvenéves Dániel Lujza üdvözölte a jelenlévőket, és beszámolt arról, hogy 2002 óta immár 124 kollégát köszöntöttek fel a kerek évfordulókon. Elmondta továbbá, hogy a nyugdíjas pedagógusok közössége minden évben lerója kegyeletét a már eltávozott volt kollégák emléke előtt is – 2013-ban huszonkilenc egykori tanítót, tanárt veszítettek el, akik közül sajnos sokan nem érték meg a nyolcvan évet.

A továbbiakban Bunta Levente polgármester mondott beszédet, melyben kiemelte: Székelyudvarhely hatalmas tisztelettel viseltet pedagógusai iránt. Udvarhely iskolaváros, így a gimnáziumok, líceumok a büszkeségei; reményeik szerint hamarosan az egyetemi oktatásra is büszke lehet – hangzott el. A tizenhat ünnepelt (tizenegy nyolcvan-, négy kilencven-, illetve egy százéves) közül mindössze heten voltak jelen az ünnepségen, így a helyszínen a nyolcvanéves Tribel Józsefet, Török Istvánt, Vági Elzát, Bokor Gyulát és Szabó Dénest, továbbá a kilencvenéves Lőrincz Margitot és Hollósy Istvánt köszöntötték. Azoknak, akik valamely okból nem tudtak eljönni, a szervezők viszik el az ajándékot és emléklapot. Az ajándékozás után a NYÖP részéről Nagy Éva is köszöntötte a részvevőket, majd az ünnepséget megnyitott Grazioso vonósnégyes záróprodukciója következett.

Hollósy István matematika szakos tanár, a Tompa László Általános Iskola egykori munkatársa elmondta, nagy örömére szolgált ez a rendezvény, és reméli, még sok ilyen alkalomban lehet részük. A Farcádban, illetve az Eötvös József Szakközépiskolában is tanított Lőrincz Margit hozzáfűzte, örül, hogy végre találkozhattak a pedagógusok, ám sajnálatát fejezte ki azért, hogy két kortársa nem jelenhetett meg az ünnepségen: mindegyiküknek szeretett volna erőt és örömet kívánni a panaszkodás helyett – mint fogalmazott, „amíg fáj, addig élünk”.