A szülőfalu napja – a megmaradásért küzdenek az égeiek

„A pusztító hadaknál is pusztítóbb világ jött el számunkra, viszont igazán akkor vagyunk elveszve, ha nincsenek gyökereink, nincs hová hazatérnünk” – hangsúlyozta Fülöp Szabolcs református lelkipásztor a falutalálkozót megelőző ünnepi istentiszteleten. A szülőfalu napja elnevezésű rendezvényt először 2010-ben, magánkezdeményezésre szervezték meg Égében, a tavalyi – kevésbé sikeres – találkozó után jött létre a Égéért Egyesület, mely a Communitas Alapítvány és az RMDSZ támogatásával ezúttal magára vállalta a szervezést.

A délelőtti ünnepi istentisztelet után a település nagyjára emlékezett a közösség: Szabó Mózes lelkész 1926–1957 között szolgált Égében, emlékét tábla őrzi a helyi református templom falán. Az emléktábla megkoszorúzása után a parókia és templom felújított székely kapuját avatták fel. Megtudtuk, Ége egyik legrégebbi, egészben fennmaradt kapuja Incze Kálmán presbiter jóvoltából újulhatott meg.

Az ünnepi program részeként két kiállítás is nyílt: a felújított művelődési házban Incze Kamilla textilművész alkotásai voltak láthatók, illetve a valamikori iskola épületében Ége múltját felelevenítő fotótárlat várta az érdeklődőket. „2010-ben kezdtük el a fényképek gyűjtését, idén bővítettük a gyűjteményt, mely a tájház elkészültéig az iskolaépületben kap helyet” – magyarázta Incze Ibolya, az Égéért Egyesület elnöke. Egyébként a találkozó alkalmából falufüzet kiadását is támogatta a szervezet: a valamikor Égében szolgált tanító, Balázs György által szerkesztett kiadvány egy lehetséges falumonográfia alapját képezi.

Az ünnepség a kultúrházban folytatódott, ahol a szépkorúakat köszöntötték a szervezők, majd az esemény meghívottja, Czegő Zoltán író, költő mutatta be Katonabogár című balladaregényét. „Példaadás az, hogy itt maradtak tűzön-vízen át azok, akik még most is Égében élnek. Példaadó azt is, hogy akik messzire vetődtek, visszajöttek, visszajárnak a szülőfaluba. Trianon óta szemünk előtt játszódik le egy folyamat, melynek célja a székelyföldi magyarság ritkítása, beolvasztása. Egyre inkább szent embereknek tartják azokat, akik maradnak az ősben, az ősi házat tatarozzák” – hangsúlyozta a szerző. A találkozó kiemelt mozzanataként Markóc és Ége testvértelepülési kapcsolatra szövetkezett: az erre vonatkozó szerződést a Dráva menti, szintén csekély lakosságú település polgármestere, Lantos Tamás és Kányád község polgármestere, György Sándor látták el kézjegyükkel. „A megmaradás kulcsa, hogy lentről fölfele kell építkezni. Csodálatos dolognak tartom, hogy a kis közösségek mozdulnak meg először” – jegyezte meg ünnepi beszédében György Sándor.