Tizenöt év alatt minden esetet sikerült megoldani

Mivel a hegyimentő szolgálat munkatársai nemcsak a hegyi balesetek ellátására vannak kiképezve, hanem barlangi, vagy vízi esetekre is, teljes szolgáltatást képesek nyújtani.

A legérdekesebbek között két szülést említett Kovács Róbert, amelyeket a hegyen nekik kellett levezetniük. Az egyik egy pásztor felesége volt, a másik egy erdei gyümölcsöt gyűjtő asszony. Mindkét beavatkozás sikerrel járt, az anyák is és a babák is jól voltak, jól viselték a körülményeket.

Hegyimentés mint hivatás

Az önkéntesek között is számos olyan szakképzett személy tevékenykedik, aki akár orvosként, akár hivatásos hegymászóként képes azonnali segítséget nyújtani. A csapattagok – néhány kivétellel – ugyanazok, akik induláskor is jelen voltak, és a kezdetek óta folyamatosan fejlődnek, tanulnak. Számukra már nem csupán egy szakma a hegyimentő szolgálat, hanem hivatás, amely életmóddá vált.

Mikor valaki önkéntesnek jelentkezik a hegyimentőkhöz, egy tesztet végeztetnek vele, hogy láthassák, „mire képes”.  Van, aki nem felel meg az elvárásoknak. Két év után azt, aki jól teljesít, az országos hegyimentő iskolába küldik, ahol tovább csiszolja a tudását, majd vizsgázik, hogy elismert hegyimentő legyen. Amikor állást hirdet a Maros Megyei Hegyimentő Szolgálat, akkor a képzett önkénteseik közül választják ki a legmegfelelőbb személyt.

Annak, aki a hegyekben túrázik és bajba kerül, a 112-es hívószámot kell hívnia, onnan kapcsolják a hegyimentő szolgálatot. De a 0salvamont is beírható a telefonba – ez az országos szolgálat segélyhívója, onnan kapcsolják az illető megyét, ahonnan a hívás érkezett.

A másfél évtizedet a csapat Palotailván, az ottani munkapontján ünnepli, ki-ki a családjával, túrázással, evezéssel, szaladással, falmászással.