Tizenhét év után újra történt valami az immár tizennégy lelkesre apadt faluban

Elköltözöttek és az ott lakók találkoztak Nagykedében

Fotó: Péter László

Negyven évvel ezelőtt még legalább száz házban laktak a Székelykeresztúrtól öt kilométerre található Nagykedében, amely azóta szinte elnéptelenedett. A porták többségét lebontották, az emberek elköltöztek. Ma alig több mint kéttucat ember él az egykor jobb napokat látott faluban. Múlt szombaton valami megmozdult a településen, ahol első alkalommal szervezték meg az elszármazottak, illetve az ott lakók találkozóját.

Dósa Ildikó

2017. augusztus 30., 13:432017. augusztus 30., 13:43

A mindössze tizennégy állandó lakost számláló Nagykedében nem falunapokat, hanem az elszármazottak és a még ott élők találkozóját szervezték meg szombaton. Takács Zoltán, a kis közösség vezetőjének becslése szerint az alkalomra kétszázötvenen gyűltek össze. Bográcsozás, gyerekprogramok, népdaléneklés és néptánc, valamint népi vetélkedők mellett

faluszépítő kalákázást is tartottak,

újrafestették a helyi kultúrotthont, rendbe szedték a két második világháborús emlékmű környékét, amelyeket meg is koszorúztak. A meghitt hangulatú rendezvény közös nótázással és tábortűzzel zárult.

Kis helytörténet

Az 1970-es években még közel száz lakott ház állt a Székelykeresztúrhoz közeli településen, aztán szép lassan elnéptelenedett a falu, a porták nagy részét pedig lebontották. Ma néhány megmaradt betonalap árulkodik az egykori épületekről, többségük valamikori helye már csupán a régi lakók emlékeiben él – mesélte Takács Zoltán.

Jelenleg harminc ház áll Nagykedében, közülük tíz nagyobb felújításra szorul. Csupán hat család, összesen tizennégy fő él állandó jelleggel a faluban,

öt család évtizedek óta lakja, egy pedig néhány éve költözött oda. Rajtuk kívül még körülbelül ugyanennyien szabadság ideje alatt, illetve hétvégenként tartózkodnak Nagykedében. A régi református templomban nem tartanak istentiszteletet, mivel elfogytak a hívek, a helyiek a szomszédos kiskedeiekkel együtt három-négy alkalommal a két település közötti dombon álló, nemrégen felújított unitárius templomot látogatják.

A helyi kultúrotthonban utoljára 1975-ben mutattak be színdarabot,

2000-ben unitárius találkozót tartottak a faluban, majd tizenhét éven keresztül semmi sem történt. Idén tavasszal négy család kezdte elindítani a közösségi életet, Takács Zoltán reményei szerint hamarosan faluturizmussal sikerül életet lehelni a településbe.