
Új állomása az életnek, ha két felnőtt ember testvérként egymásra lel
Fotó: Balázs Katalin
„Van még egy testvérem. Harminchárom éves. Megkerestem, most ismerkedünk. Eddig sejtettem, most már biztos: ő is életem része” – így kezdődik a története annak a fiatal hölgynek, aki felkutatta édesapja első gyermekét, az ő testvérét.
2017. március 23., 15:292017. március 23., 15:29
Szülei még nem tudnak a friss találkozásról, ezért kérte, álnéven, Kincsőként beszélhessen esetéről.
„Van egy öcsém, Zoltán, ő 28 éves, és ahogy felnőtté váltunk, egyre jobban kezdtem igényelni a közvetlen kapcsolatot vele. A gyermekkori civakodások után azt éreztem, sok időt kell együtt, jó hangulatban eltöltsünk, legyen közel hozzám. Neki erre kevesebb igénye mutatkozott. Nagyon fájt nekem, de éreztem, ezt nem fogom tudni kierőszakolni” – részletezte Kincső a viszonyát Zoltán testvérével.
És bár elfogadta öccsét olyannak, amilyen, a szeretetigénye megmaradt. Ebből támadt egy érzés.
Egy napon, amikor a szülőkkel ültek egy asztalnál otthon, a családi házban valahogy erre terelődött a beszélgetés. Ekkor mondta ki az édesanya bántottan, frusztráltan: apátoknak van még egy gyermeke. A házasság előtt fogant, tizennyolc éves koráig az apa fizette a gyermektartást, nem tartják a kapcsolatot egymással.
Az anyai kérésnek csak egy ideig tudott engedelmeskedni Kincső. „A tavalyi évben, harminc felé közeledve mély vágy ébredt fel bennem megkeresni a testvért. Év végére tudtam: eljött az ideje, van elegendő kíváncsiságom, és erőm ahhoz, hogy elfogadjam azt is, ha ő nem akar tudomást venni rólam.”
Kincső ki kellett derítse, hol találja azt a férfit, akiről annyit tudott mostanáig, hogy Andrei, 33 éves, és több mint száz kilométerre él tőle. Több módszerhez folyamodott: édesapja testvéréhez fordult, aki nem tudta pontosan, segítsen-e vagy inkább kimaradjon ebből. Végül mégis kiderült, Andrei szakácsként dolgozik. Kincső a vendéglátónak írt levelet, azzal a csellel kérve a szakács elérhetőségét, hogy személyesen szeretné megköszönni a finom ételeket. A válasz is megérkezett: köszönik a visszajelzést, ők továbbítják köszönetét, de ha még van javaslata az ételkínálat színesítésére, írja meg. Kincső tovább nem levelezett, más úton kutatott tovább, amíg megkapta bátyja telefonszámát.
„Egy este rászántam magam, hogy tárcsázom. Féltem, hogy fogok románul beszélni, attól is, mi lesz, ha kilétem hallatára lecsapja a telefont, ha nem akar velem semmilyen kapcsolatot. Felvette a telefont, s ahogy nevemet mondtam, megörvendett. Bevallotta, ő is meg akart keresni többször, csak sosem volt hozzá elég bátorsága” – meséli Kincső a nagy fordulópontot, és ami utána következett: sok-sok telefonbeszélgetés, ismerkedés egy idegen férfival, aki vele egy vérből való.
Találkozót egyeztettek. Andrei élettársával utazott Kincső lakhelyére, és a templom közelében egyeztek találkozót. Honnan ismerték meg egymást? Kincső azt hallotta, egy férfi így szól: „Ea este!”, azaz ő az. És ez a hang neki ismerősen csengett. Azóta tudják, sok közös tulajdonságuk van, és sokat szeretnének még egymás társaságában lenni. Csak úgy, mint akik tegnap még idegenek voltak, mára testvérek lettek.
Kincső Zoltánnak is beszélt a kapcsolatfelvételről, azt is elfogadta, öccsének ez nem annyira fontos, hogy egyelőre részese akarjon lenni. Szüleinek még nem mondta. Nem tudja, milyen sebeket szaggat fel bennük. Elég az számára, hogy Andrei tisztázta a közös apához való viszonyát: tudja, biológiailag tőle származik, édesnek azt nevezi, aki őt felnevelte. De minden beszélgetéskor érdeklődik, jól van-e apa.
Kincső kíváncsi mindenre, ami bátyja életében fontos, tudja, annyira kerülhet közel hozzá, mennyire Andrei ezt igényli. De szívesen álmodozik arról, hogy idén karácsonytól a szokásos rokonlátogatások egy stációval bővülnek, Zoltánnal együtt Andreit is meglátogatják az angyalfiával. Aztán a szülőkkel is közlik valahogyan. Lehet, Kincső esküvőjén, ahová minden közeli hozzátartozót szokás meghívni, a szülők és édestestvérek tehát természetes, hogy ott lesznek.
Tojást festenek, kalácsot sütnek és sokan ma is eljárnak locsolni a Székelyhon olvasói közül. A húsvéti kvízre adott válaszok alapján az is látszik, hogy az ünnepi hagyományok továbbra is fontosak, még ha az egyes szokások megélése családonként el is tér.
Az oktatási minisztérium pénteken bejelentette, hogy április 9-re halasztotta a próbaérettségi eredményeinek közzétételét, mert az eredetileg kijelölt határidőhöz képest túl sok dolgozat várt még javításra.
A pénzügyminisztérium jelenleg ügyvédek bevonásával mérlegeli, hogy milyen lépéseket tehet a Pfizer-ügyben, és vizsgálja egy sikeres fellebbezés feltételeit, miközben tárgyalást is kezdeményez a gyógyszervállalattal.
A bukaresti törvényszék pénteken megszüntette Călin Georgescu hatósági felügyeletét abban az ügyben, amelyben a volt államelnökjelöltet legionárius propagandával vádolják.
A kormány elfogadta a gázolaj jövedéki adójának átmeneti csökkentéséről, valamint a Románia területén kitermelt kőolaj és az abból előállított energiahordozók értékesítéséből származó bevételekre kivetett szolidaritási hozzájárulásról szóló rendelet.
Elégtelennek tartja az kis- és középvállalkozásokat tömörítő IMM Románia elnöke a gázolaj jövedéki adóját literenként 30 banival csökkentő kormányintézkedést.
Ne bírságolják meg a járművezetőket, ha igazoltatáskor nem tudják felmutatni a jogosítványukat és a forgalmi engedélyt – javasolja tervezetében a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) képviselője, Alexandru Dimitriu.
Több mint háromezer lejes pénzbírságot kapott és felfüggesztették a jogosítványát annak a fiatal autóvezetőnek, aki – utasaival együtt – kiült a mozgó jármű ablakába, és úgy bulizott.
Rövid ideig tartott a kormány várva-várt üzemanyagpiaci beavatkozásának hatása, ugyanis nagypéntekre ismét 10 lej fölé ugrott egy liter gázolaj ára a székelyföldi töltőállomásokon.
A szavazati jog hozzátartozik az állampolgársághoz, ezért élni kell vele – hangsúlyozza Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, aki szerint minden jog annyit ér, amennyit érvényesíteni tudsz belőle.
szóljon hozzá!