Tabuk nélkül a demenciáról, a szellemi leépülésről

Baróton minden hónap utolsó hétfőjén, Sepsiszentgyörgyön minden utolsó péntekén szervezik meg az Alzheimer-cafét, melyet Erdővidéken Dénes Kinga, a háromszéki megyeszékhelyen Vetró Bodoni Enikő vezet. Olykor kezdeti stádiumban levő betegek is részt vesznek ezeken az alkalmakon, de olyanok is, akik félnek attól, hogy ők maguk is érintettek lesznek valamikor.

„A félelem irányt mutat, szembe kell fordulni vele, felkészülni” – vélekedik Vetró Bodoni Enikő. Az viszont jellemzőbb helyzet, hogy

Az Alzheimer-caféban más meghívott előadók (háziorvos, neurológius, pszichiáter) mellett nem egyszer szerepelt vendégként Kiss Gabriella mentálhigiénés szakember, a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Idősotthon szakmai koordinátora, akit a demencia kutatójaként, szakértőjeként tartanak számon, jelentős tapasztalattal a háta mögött. A konferencián ez alkalommal is előadott, ezúttal az Alzheimer-kóros beteggel való kommunikációról beszélt. Bár betegről beszélünk, a szakember legfőbb tanácsa, hogy

„Tudatosítani kell magunkban, hogy ápolóként milyen helyzetben vagyunk, és dolgoznunk kell azon, hogy nyitottan, elfogadással tudjunk odafordulni a leépülő, kognitív képességekkel élő személyhez, hiszen az a szavainkat már kevésbé érti, de testbeszédünkre, érzelmeinkre érzékenyen reagál” – mondta.

– fejtette ki.

A szerdai konferencia résztvevői megdöbbenve vették tudomásul, hogy az Alzheimer-cafékba bejelentkezők mintegy 10 százaléka 50-60 év közötti, és ugyan kis számban, de még ennél fiatalabbaknál is kimutatható szellemi leépülés. Több esetben ez összekapcsolható a koronavírus-fertőzés utótüneteként fennmaradó ún. agyi köddel, mely állandósulhat és demenciává alakulhat, illetve a depresszióval, mely szintén lehet a Covid következménye, de szellemi leromlásba is átvezethet.