Szoboszlay és társai megelőzték korukat

„A felmentés, mint ahogy a bírósági döntés szól, többet jelent, mint a rehabilitáció. A rehabilitáció olyasmi, mint amikor valaki elköveti a bűnt, majd jól viselkedik és emiatt elnézik korábbi cselekedetét, a felmentés viszont azt jelenti, hogy a bűnt, amivel megvádolták, el sem követte” – mondta a perben Szoboszlay Aladár érdekét képviselő ügyvéd, Kincses Előd (fotó).

Az 1958. július 24-ei 206-os számú végzéssel Macskási Pál hadbíró őrnagy 57 személyre szabott ki átlagosan 17 év börtönbüntetést, 10 személyt pedig halálra ítélt. A vád szerint fegyveres szembenállást tanúsítottak a rendszerrel szemben, erről azonban szó sem volt, csupán annyi történt, hogy 1956 nyarán egyeztetéseket, tárgyalásokat folytattak egy esetleges Kereszténydemokrata Munkáspárt létrehozásáról, szerették volna elérni a többpártrendszert, a földek visszaszolgáltatását, a magántulajdon létét Romániában.

„Azt feltételezték, hogy a szovjetek úgysem avatkoznak majd közbe a magyarországi események kapcsán és céljaikat valóra válthatják, ám 1956. november elseje után felhagytak mindenféle egyeztetéssel, mert világossá vált számukra, hogy semmi esélyük. Érdekes, hogy csupán 1 év múlva állították őket bíróság elé, amelynek nem az igazságszolgáltatás volt a célja, hanem a kommunista rezsim ellen felszólalók fizikai megsemmisítése” – mondta Kincses Előd.

Az ügyvéd két érdekességnek nevezhető dolgot is említett: szintén felmentették Constantin Drăgăniţă ezredest, Cezar Drăgăniţă kézilabdázó édesapját (az 1976-os montreali Olimpián ezüstérmet, az 1980-as moszkvai Olimpián bronzot szerzett román válogatott tagja). A másik pedig: az elítéltek közül még hárman élnek, a gyergyószárhegyi kolostor házura, Ferencz Ervin ferencesrendi atya, valamint Csíkszeredában Orbán Péter és testvére, Etelka, közülük pedig Ferencz Ervin részt vett Macskási Pál temetésén.

A jegyzőkönyv szerint 10 személyt 1958. szeptember elsején 23 és 24 óra között kivégeztek, valószínűleg Temesváron, azt viszont mai napig nem lehet tudni, hol nyugszanak, ennek kiderítésére kérést nyújtanak be a belügyminisztériumhoz. Az áldozatok: Szoboszlay Aladár, Fîntînaru Alexandru, Ábrahám Árpád, Huszár József, Kónya István, Lukács István, Orbán István, Orbán Károly, Tamás Dezső és Tamás Imre.

1956 öt halált hozott Maros megyének

Az ügyről könyvet írt Tófalvi Zoltán elmondta, a Szoboszlay-perben két román nemzetiségű személyt is kivégeztek: Alexandru Fântânaru aradi ügyvédet és Teodor Mărgineanu Maros megyei katonatisztet. „Szoboszlay Aladár bevonta azokat a katonatiszteket is, akik elégedetlenek voltak a román hadsereggel. A volt szocialista blokk országai közül csak Romániában nem létezik törvény a rehabilitációra, sok esetben azt sem lehet tudni, hol temették el a kivégzetteket. Romániában soha nem volt amnesztia, ami azt jelenti, hogy hivatalból rehabilitálják az elítélteket, csupán kegyelmet adtak 1964-ben” – fogalmazott a közíró. Hozzátette, 1956 után Romániában 3, Magyarországon pedig 2 Maros megyei személyt végeztek ki, így ezen a téren „vezet” a térség.

A Szoboszlay-perben 57 embert ítéltek el, közülük 10-et kivégeztek, a dosszié pedig megközelítőleg 50 000 oldalas. A kivégzése időpontjában 33 éves Szoboszlay Aladár családja 1940-ben telepedett Magyarországra, Szabó Emilné csupán Nicolae Ceauşescu bukása után értesült arról, hogy testvére 31 éve halott.