Szegénység elleni küzdelem Sepsiszentgyörgyön

Az ENSZ közgyűlése 1992 decemberében szegénység elleni küzedelm világnapjává nyilvánította október 17-ét, és felhívta a tagállamok figyelmét arra, hogy szenteljék ezt a napot a szegénység elleni küzdelemmel kapcsolatos konkrét tevékenységek bemutatásának. Egy szociológiai felmérés szerint az uniós lakosság mintegy 17 százaléka él a szegénységi küszöbön vagy az alatt, és a legrosszabb helyzet Romániában és Bulgáriában van, ahol 23, illetve 21 százaléka él a szegénységi küszöb alatt.

Sepsiszentgyörgyön – bár a munkanélküliség igen magas – a több mint ötezer lelket számláló roma közösség van a legrosszabb helyzetben, hiszen a munkanélküliség kilencven százalékos a negyedben, a legnyomorultabbak pedig azok akik koldulásból és a gyermekpénzből tartják el magukat. Tankó Vilmos, a Kovászna megyei szociális igazgatóság vezetője elmondta, az elmúlt években a szociális segélyben részesülők száma csökkent, de ez formai akadályok miatt van és nem azért mert jobban élnének a családok. Tankó Vilmos azt is kifejtette, mindenben segít az igazgatóság, amiben csak tud: segélycsomagok osztása, együttműködés más szervezetekkel, de az irodájának ajtaja is mindenki előtt nyitva áll, aki kéréssel vagy panasszal fordul hozzá.

A sepsiszentgyörgyi romákkal nem csak a szociális intézmények foglalkoznak, hanem a Háromszéki Ifjúsági Tanács és a Szentgyörgyi Ifjúsági Klub is szervezett programot, melynek révén a roma gyerekek integrációját célozták meg, így a nyári szünidőben oktatási céllal indítottak foglalkozásokat. Tanulással sokkal többet érhetnek majd el ezek a gyerekek mint a szüleik – vallják a projekt kivitelezői, és ugyanezt gondolja a romák papja Márkus András atya is.

„Jelenleg a sepsiszentgyörgyi katolikus cigányok létszáma 5500 körülire tehető, és ez a szám tovább gyarapodik, de ezzel együtt a nyomor is” – véli a katolikus papjuk, aki iskolát és templomot is építettetett az itt élő közösségnek. Ahhoz, hogy ez a közösség beilleszkedjen és teljes életet éljen a társadalom összefogására is szükség van, amellett, hogy ők maguk is igyekeznek tanulni, illetve dolgozni – értenek egyet a romákkal foglalkozó szervezetek és intézmények képviselői.