Rácsvilág

Nem egészséges a külföldi börtönökhöz hasonlítani a hazaiakat, hiszen ott nemcsak a rabok, hanem az átlagember is más körülmények között él.

Besorolása szerint a második legszigorúbban őrzött börtöncsoportba tartozik a csíkszeredai fegyintézet, zárt rendszerű börtönnek mondják itt. A rabok többsége 3-tól 13 évig terjedő büntetését tölti, a többi átutazó, a szigorítottba tartanak, vagy a félig nyitott, illetve a nyitott rendszerű börtönökbe. A több mint százéves épületben valamikor nők raboskodtak, most csak ritkán, legfeljebb kéthetente hoznak ide egy-két nőt. A férjeikhez jönnek látogatóba a női börtönökből, vagy az átmeneti elhelyezés után oda szállítják tovább őket.

„Ledumáljuk”

Két belső udvara van az épületegyüttesnek, ezekből az intézmény különböző részlegeire lehet bejutni. Kísérőnk, Marius Bodor őrmester először a kevésbé rázós részlegeken vezet végig, közben folyamatosan mesél arról a zárt világról, amelyről a rácsokon kívül élők nem akarnak személyes tapasztalatokat gyűjteni. Nem egy marcona ember, ahogyan azt a börtönökben dolgozókról képzeli az átlagember, közvetlen, és van humora. Fegyvere viszont nincs, mint ahogyan senki másnak sem a rácsokon belül. Amikor a vészhelyzetekről kérdezzük, azt mondja, ha valami baj történik, bevetik a fejlett kommunikációs technikát. „Ledumáljuk” – vált át egy pillanatra csíkszéki tájszólással magyarra. Hangosan nevetünk.

Az álomzárka

Az elítéltek látogatása háromféleképpen történhet. Ez a csomagok és küldemények átvizsgálásával kezdődik. Az ellenőrzésen a leveleket is felbontják. Nem olvassák el, csak

A boltban szinte minden kapható, ami egy átlagos sarki vegyesbolt polcain megtalálható. Alkoholt természetesen nem, de például borotvát vásárolhatnak a rabok. Néha előfordul, de nem jellemző, hogy visszaélések történnek a pengékkel – mondja az őrmester. A szigorúan tiltott dolgok között a legfurább a citrom és a citrompótló. Ez még a vonatkozó törvényben is külön alpontot kapott. A déli gyümölcsöt azért száműzték a fegyintézetekből, hogy megakadályozzák a heroinfogyasztást:

Helyi viszonyok

Három különálló részlegen őrzik a fogvatartottakat, a cellákat „E” betűt követő számsor különbözteti meg egymástól. Hatalmas logisztikai munkát igényelhet a rabok elhelyezése, ugyanis nem kerülhet egy zárkába a kis- és fiatalkorú bűnöző a felnőttkorúakkal, de még a félig nyitott rendszerbe besorolt fiatalkorú sem a súlyosabb bűncselekményért elítélt kortársával. Hasonló a helyzet a felnőttek esetében is. Külön cellába kerülnek a dohányosok, mint ahogyan az előzetes letartóztatásba helyezettek, a „tranzitos” nők, a súlyos fegyelmi kihágást elkövetett, szigorúan őrzött rabok és a karanténzárkák elítéltjei. Utóbbi nem csak a lábadozók elkülönítésére szolgál, itt helyezik el huszonegy napra az ország más börtöneiből átkerülő bűnözőket is, amíg megismerik a helyi viszonyokat, vagyis az intézmény belső rendszabályzatát. Ezekre a részlegekre újabb fémdetektoros kapukon és vasrácsos börtönajtókon át lehet csak bejutni. A csempézett folyosók falain szobanövények és szellemi gyarapodást ösztönző idézetek.

Visszaeső elemisták

Sokkal emberségesebbek itt a körülmények, mint amire számítottuk. A konditeremben heti két alkalommal még sportolási lehetőségük is van a fogvatartottaknak, de azért ez nem egy szabadidőközpont. A rabidő pereg itt lassított felvételen a képzeletbeli homokórákban. A végtelen monotóniából, a sivár, ingerszegény környezetből a könyvek szakíthatják ki a szerencsésebbeket. Ők azok, akik tudnak olvasni. A börtöntékából 3500 könyv kölcsönözhető ki. Van itt minden, Winnetou-tól a scifi-regényekig. Sven Hassel a legnépszerűbb, csak egy példány van a dán író regényéből, így szinte kézről kézre jár – tudjuk meg Bodor őrmestertől, aki amúgy nevelőként oktatja az elítélteket, és a könyvtárért is ő felel. Sok az írástudatlan, iskolázatlan rab a börtönben, a bent zajló általános iskolai oktatásra a háromszázból több mint száz elítélt jelentkezett a tanév elején.

Időnként elszakad a cérna

Különös, hogy az egyes börtönrészlegek labirintusaiban járva nem találkozunk elítéltekkel. Persze, hiszen a zárkákban ülnek, elvégre ez egy börtön, gondolom, amikor kiderül, hogy az eddig látott civil ruhás emberek nagy része rab volt, nem külsős alkalmazott. Többüket csupán az különbözteti meg tőlünk, hogy ők sárga kitűzőt viselnek.

A zűrös fogvatartottak nem kaphatnak munkát. Belőlük is akad jó pár, naponta történnek fegyelmi kihágások. Időnként elszakad náluk a cérna. A fogvatartottak számából kiderül, hogy a minimális négy négyzetméter helyett itt alig több mint kettő jut egy elítéltre, a szűk tér maradékán sokan tizenhét másik emberrel osztoznak. Ugyanazok az ingerek érik őket mindennap, ugyanazokat a hangokat hallják, ugyanabban a tónusban – magyarázza a kiborulások okait az őrmester. A pofozkodást, verekedést itt „játéknak” becézik, „csak játszottunk”, mondják, hogy elkerüljék a súlyos fegyelmi büntetést. Idebent az ágyról is gyakrabban esnek le az emberek, mint odakint. Nemi erőszak nagyon rég nem történt, legalábbis ilyen jellegű feljelentés nem volt.

Ritkák az öngyilkossági kísérletek is. A fogvatartottak körében. Az elmúlt két évben viszont az őrök közül ketten is véget vetettek életüknek. A börtönben lőtték főbe magukat szolgálati fegyverükkel. Minden előzmény nélkül.

Börtönlélektan

„Erősnek kell lenni, kemény kiállásúnak, hogy kezelni tudd az embert. Ha gyengének látszol, megtalálják a gyenge pontodat, és védtelenné válsz. Veszítesz.” Az őrmesternek volt ideje személyes tapasztalatokat gyűjteni a börtönlélektanról. Tizenhét éve dolgozik a fegyintézetben. Ennyi időt még a rabok sem töltenek itt.

Egyetlen életfogytos elítélt raboskodik a csíkszeredai börtönben. Különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság a bűne. Ezt cellatársaitól tudjuk meg.

A vasajtó túloldalán

A zárkákba, mint a filmekben, a börtönfolyosóról lehet bejutni. Lakattal lezárt masszív retesz, vaspántokkal megerősített nehéz fehér vasajtó, mögötte nyitható vasrács – a túloldalon a fogvatartottak, erről a fogvatartók. Az ajtótól két méterre intik, álljunk meg. A testkamerát viselő őr kinyitja a lakatot, elhúzza a reteszt. A tizennyolc fős zárkába az őrmester lép be először. Köszönti a rabokat, szól, hogy itt van a sajtó, de csak hátulról készül róluk fotó. Az összes elítélt háttal áll, amikor belépünk. Mozdulatlanok maradnak, szólni kell nekik, hogy nyugodtan megfordulhatnak és leülhetnek. Néhányuk nagyon fiatal. Nem tűnnek bűnözőknek. Még életfogytos társuk sem, aki éppen a boltban vásárol. Az őrök által kísért csoportban, amellyel idefelé találkoztunk, csak egy idősebb rab volt, aki látszólag leülhetett már huszonnégy évet a börtönben. Érdeklődő tekintet, mélyülő ráncok, őszülő körszakáll, rövid haj, átlagos testalkat. Hatvanas gyári munkás, közel a nyugdíjkorhatárhoz, gondolhatná bárki odakint, ha egyáltalán észrevennék. Jó magaviselet miatt került át ide valamelyik szigorított börtönből. Jövőre szabadulhat.

A zárka lakói között van olyan, aki korrupciós ügy miatt ül. Cége volt, elvállalt egy munkát egy közintézményben, aztán valami történt, jött a korrupcióellenes ügyészség, és a bűnügyi per végén több mint nyolc év börtönbüntetést kapott visszaélésben való bűnrészességért. Másfél éve van börtönben, négy év múlva szabadulhat kedvezményesen – mondja. A fogvatartottak elleni visszaélések miatt viszont nem fizet senki – szól közbe az ágyról erőtlen, rekedtes hangon huszonéves cellatársa, aki szerint itt csak káposztát és krumplit kapnak enni. Hatalommal való visszaélésről beszél, és arról, hogy verést kapnak, ha hibáznak. Mindenki elhallgat. Aztán kiderül, hogy másfél hónapja került át ide egy másik börtönből, és általánosságban beszélt, a csíkszeredai fegyintézetben nem történt ilyen eset. Fejből idézi az elítéltekre vonatkozó törvényparagrafusokat.

Akárcsak az előzőben, ebben a cellában is a mellékhelyiséget akarják lefotóztatni.

Kimondva

Gyilkosság. Kertelés nélkül mondja ki a szót az egyik kigyúrt cellalakó, amikor arról érdeklődöm, miért van bezárva már kilencedik éve. Nem ritka az itt fogva tartottak priuszában ez a bűncselekmény, kimondva mégis mellbevágóan szemérmetlenül hangzik. Köntörfalazásra számítottam, vagy legalább egy tétova „hát”-ra a mondat elején.

Én nem titkolom, folytatja, majd elmondja, hol történt. Az őrmester szól, hogy nem kell mindenről részletesen beszámolnia. Tartanak ugyanis attól, hogy az elítéltek pert indítanak személyiségi jogaik megsértése miatt, ha írásos beleegyezésük nélkül beazonosíthatókká vállnak a börtönről szóló sajtóanyagban.

A börtönkörülményekről moralizálunk útban kifelé. A fegyintézet szóvivője kísér el – a hazai és a külföldi viszonyokról, a fogvatartottak elvárásairól beszélgetünk. Búcsúzás előtt ő zárja rövidre a beszélgetést: