Fotó: Barabás Ákos
Személyi szabadság két négyzetméteren. Ennyi jut azoknak, akik átlagosan 3–13 évet töltenek el a csíkszeredai, Zöld Péter utcai börtönben. Gyilkosság, nemi erőszak, rablás, korrupciós ügyek – súlyos bűncselekmények miatt ül itt az elítéltek többsége, a kinti világhoz képest valószerűtlenül vegyes társaságban. A nehéz vasajtók mögött a csúszópénz miatt elítélt egyetemi tanár és az írástudatlan gyilkos együtt éli a monoton mindennapokat. Börtönriport a csíkszeredai fegyintézetből.
2017. december 02., 13:252017. december 02., 13:25
Kipakoljuk zsebeinket, a telefonjaink, sőt az utolsó aprópénzünk is kint marad, csak az előzetesen engedélyeztetett újságírói eszközökkel léphetjük át a csíkszeredai börtön fémdetektoros kapuját. Személyazonossági igazolványaink helyett
A börtön igazgatója, Miklós Zoltán irodájában fogad két őrmesterrel és az intézmény szóvivőjével. Az üdvözlést rövid eligazítás és börtönismertető követi. Túlzsúfolt az intézmény, mint az összes többi az országban. 169 férőhelyes, most 290 fogvatartott van a cellákban, de voltak többen is. Az új BTK előírásai értelmében a nem megfelelő körülmények miatt október óta hét elítélt szabadulhatott korábban, de több tíz hasonló kérés vár még elbírálásra.
Fotó: Barabás Ákos
Nem egészséges a külföldi börtönökhöz hasonlítani a hazaiakat, hiszen ott nemcsak a rabok, hanem az átlagember is más körülmények között él.
– mondja az igazgató. Merthogy van itt mindenféle ember, volt egyetemi tanár, egykori cégvezető, de a társadalom pereméről bekerült elítéltből is akad jócskán. Vannak köztük olyanok is, akikről családjukat leszámítva mindenki más úgy tudja, egyetemen vannak vagy külföldön vállaltak munkát. Ezért sem fotózhatjuk őket.
Fotó: Barabás Ákos
Besorolása szerint a második legszigorúbban őrzött börtöncsoportba tartozik a csíkszeredai fegyintézet, zárt rendszerű börtönnek mondják itt. A rabok többsége 3-tól 13 évig terjedő büntetését tölti, a többi átutazó, a szigorítottba tartanak, vagy a félig nyitott, illetve a nyitott rendszerű börtönökbe. A több mint százéves épületben valamikor nők raboskodtak, most csak ritkán, legfeljebb kéthetente hoznak ide egy-két nőt. A férjeikhez jönnek látogatóba a női börtönökből, vagy az átmeneti elhelyezés után oda szállítják tovább őket.
Két belső udvara van az épületegyüttesnek, ezekből az intézmény különböző részlegeire lehet bejutni. Kísérőnk, Marius Bodor őrmester először a kevésbé rázós részlegeken vezet végig, közben folyamatosan mesél arról a zárt világról, amelyről a rácsokon kívül élők nem akarnak személyes tapasztalatokat gyűjteni. Nem egy marcona ember, ahogyan azt a börtönökben dolgozókról képzeli az átlagember, közvetlen, és van humora. Fegyvere viszont nincs, mint ahogyan senki másnak sem a rácsokon belül. Amikor a vészhelyzetekről kérdezzük, azt mondja, ha valami baj történik, bevetik a fejlett kommunikációs technikát. „Ledumáljuk” – vált át egy pillanatra csíkszéki tájszólással magyarra. Hangosan nevetünk.
Fotó: Barabás Ákos
Az elítéltek látogatása háromféleképpen történhet. Ez a csomagok és küldemények átvizsgálásával kezdődik. Az ellenőrzésen a leveleket is felbontják. Nem olvassák el, csak
A szigorúan őrzött rabok csak telefonon beszélhetnek a biztonsági üveg túloldalán ülő hozzátartozóikkal. A szomszédos helyiségben padlóhoz rögzített asztalokhoz ülve már érintkezhetnek is egymással. Az álomzárka viszont a részleg végében van: ezt a szobát az intim látogatásokra rendezték be. A helyiség nagy részét az ágy foglalja el, de van benne zuhanyzó, angol vécé, egy kis hűtőszekrény és tévé kétszáz kábelcsatornával. A tévéasztal polcán két példányban az Újtestamentum, állapotuk alapján nem bibliaolvasással töltik itt az időt a látogatók. Nem szellőztettek még, most hagyta el a szobát az előző helyiségben megpillantott fiatal pár – szabadkozik mosolyogva a részleg felügyelője. Másfél éves korú gyerek ül a kint látott fiatal nő ölében.
Fotó: Barabás Ákos
fut át a fejemen a gondolat. Az elítéltek háromhavonta három órát lehetnek együtt házastársukkal. Ha bent valamilyen fegyelmi kihágást követnek el, fél évre elbúcsúzhatnak a légyottok lehetőségétől. Nehéz elképzelni ugyan, hogy találkozás nélkül miként ejtheti rabul a szerelem a női és férfibörtönök lakóit, de ha ez mégis megtörténik és a fegyintézetben lépnek frigyre, 48 zavartalan órát tölthetnek el együtt ebben a szobában. Olyankor a törzsőrmester is csak azért kopog be halkan időnként, hogy kérnek-e enni – nevet össze kísérőnk a részleg felügyelőjével. A lehetőséget egyébként a leleményes fogvatartottak ki is használták korábban, egyre-másra házasodtak és váltak a kétnapos együttlétekért, mígnem a törvényhozás bezárta a „nászutaslakosztályba” nyíló kiskaput.
A börtönnek boltja is van, egy külső cég üzemelteti. A fogvatartottak nem jutnak készpénzhez, de mindannyiuknak van fényképes azonosítója, ami bankkártyaként, telefonkártyaként is használható. Az otthonról postai úton, készpénzben vagy banki átutalással kapott pénzt a börtön ugyanúgy kezeli, mint egy bank. Belső elektronikai rendszerük viszont összetettebb, mint egy pénzintézeté, ugyanis az elítéltek adatait, ítéleteit, fegyelmi büntetéseit is tárolja. A kártyákkal ezekhez is hozzá lehet férni.
Fotó: Barabás Ákos
A boltban szinte minden kapható, ami egy átlagos sarki vegyesbolt polcain megtalálható. Alkoholt természetesen nem, de például borotvát vásárolhatnak a rabok. Néha előfordul, de nem jellemző, hogy visszaélések történnek a pengékkel – mondja az őrmester. A szigorúan tiltott dolgok között a legfurább a citrom és a citrompótló. Ez még a vonatkozó törvényben is külön alpontot kapott. A déli gyümölcsöt azért száműzték a fegyintézetekből, hogy megakadályozzák a heroinfogyasztást:
Az egyetlen hely, ahová nem engednek be, a konyha. Majdnem háromszáz elítéltre főznek itt, nem kockáztathatják meg a fertőzésveszélyt. Még ő maga sem, csak az itt dolgozó személyzet lépheti át a küszöböt – mondja kísérőnk. A bejáratig jutunk, addigra – nem tudni, hová, de – eltűnik a teljes személyzet, se ételt, se edényeket nem látunk, csak a példás rendet és a nagy inox tárolóedényeket. „Vége! Folytathatják!” – kiált be az üres konyhába a részleg felügyelője, mihelyt elmegyünk. Nem sikerül megtudni tőle, mit főztek ebédre.
Fotó: Barabás Ákos
Három különálló részlegen őrzik a fogvatartottakat, a cellákat „E” betűt követő számsor különbözteti meg egymástól. Hatalmas logisztikai munkát igényelhet a rabok elhelyezése, ugyanis nem kerülhet egy zárkába a kis- és fiatalkorú bűnöző a felnőttkorúakkal, de még a félig nyitott rendszerbe besorolt fiatalkorú sem a súlyosabb bűncselekményért elítélt kortársával. Hasonló a helyzet a felnőttek esetében is. Külön cellába kerülnek a dohányosok, mint ahogyan az előzetes letartóztatásba helyezettek, a „tranzitos” nők, a súlyos fegyelmi kihágást elkövetett, szigorúan őrzött rabok és a karanténzárkák elítéltjei. Utóbbi nem csak a lábadozók elkülönítésére szolgál, itt helyezik el huszonegy napra az ország más börtöneiből átkerülő bűnözőket is, amíg megismerik a helyi viszonyokat, vagyis az intézmény belső rendszabályzatát. Ezekre a részlegekre újabb fémdetektoros kapukon és vasrácsos börtönajtókon át lehet csak bejutni. A csempézett folyosók falain szobanövények és szellemi gyarapodást ösztönző idézetek.
Sokkal emberségesebbek itt a körülmények, mint amire számítottuk. A konditeremben heti két alkalommal még sportolási lehetőségük is van a fogvatartottaknak, de azért ez nem egy szabadidőközpont. A rabidő pereg itt lassított felvételen a képzeletbeli homokórákban. A végtelen monotóniából, a sivár, ingerszegény környezetből a könyvek szakíthatják ki a szerencsésebbeket. Ők azok, akik tudnak olvasni. A börtöntékából 3500 könyv kölcsönözhető ki. Van itt minden, Winnetou-tól a scifi-regényekig. Sven Hassel a legnépszerűbb, csak egy példány van a dán író regényéből, így szinte kézről kézre jár – tudjuk meg Bodor őrmestertől, aki amúgy nevelőként oktatja az elítélteket, és a könyvtárért is ő felel. Sok az írástudatlan, iskolázatlan rab a börtönben, a bent zajló általános iskolai oktatásra a háromszázból több mint száz elítélt jelentkezett a tanév elején.
Fotó: Barabás Ákos
– meséli kísérőnk. Ő a nem túl biztató visszaesési ráta ellenére láthatóan erősen hisz abban, hogy a nevelői munka és a börtönprogramok eredményeképpen jobb emberként térnek vissza a társadalomba a szabaduló elítéltek. Szélmalomharc ez. Sokan itt kötnek ki újra.
– mondja.
Pár éve eladással egybekötött tárlata is volt a börtönnek, a megmaradt alkotások most is láthatók a „klubterem” falain. Egy drogterjesztésért elítélt fiatal rab festette őket. A padok az évekkel ezelőtt megszervezett asztalostanfolyam végzőseinek vizsgamunkái, azóta ezeket is kidekorálták társaik. Korábban több képzőművész végzettségű elítélt is volt a börtönben, a magyar osztály tantermének falait is az ő sajátos Leonardo da Vinci-reprodukcióik díszítik. Mona Lisa arca azonban feszült, jellegzetes mosolya hiányzik, az Utolsó vacsoráról pedig éppen a vacsora maradt le. Az asztal szinte teljesen kopár.
Fotó: Barabás Ákos
Különös, hogy az egyes börtönrészlegek labirintusaiban járva nem találkozunk elítéltekkel. Persze, hiszen a zárkákban ülnek, elvégre ez egy börtön, gondolom, amikor kiderül, hogy az eddig látott civil ruhás emberek nagy része rab volt, nem külsős alkalmazott. Többüket csupán az különbözteti meg tőlünk, hogy ők sárga kitűzőt viselnek.
Mosnak, takarítanak, ételt szállítanak a cellákba. A részlegen belül állandó kíséret nélkül mozoghatnak. Bizalmi állások ezek, irigyelt helyzetben vannak.
Fotó: Barabás Ákos
A zűrös fogvatartottak nem kaphatnak munkát. Belőlük is akad jó pár, naponta történnek fegyelmi kihágások. Időnként elszakad náluk a cérna. A fogvatartottak számából kiderül, hogy a minimális négy négyzetméter helyett itt alig több mint kettő jut egy elítéltre, a szűk tér maradékán sokan tizenhét másik emberrel osztoznak. Ugyanazok az ingerek érik őket mindennap, ugyanazokat a hangokat hallják, ugyanabban a tónusban – magyarázza a kiborulások okait az őrmester. A pofozkodást, verekedést itt „játéknak” becézik, „csak játszottunk”, mondják, hogy elkerüljék a súlyos fegyelmi büntetést. Idebent az ágyról is gyakrabban esnek le az emberek, mint odakint. Nemi erőszak nagyon rég nem történt, legalábbis ilyen jellegű feljelentés nem volt.
Ritkák az öngyilkossági kísérletek is. A fogvatartottak körében. Az elmúlt két évben viszont az őrök közül ketten is véget vetettek életüknek. A börtönben lőtték főbe magukat szolgálati fegyverükkel. Minden előzmény nélkül.
„Erősnek kell lenni, kemény kiállásúnak, hogy kezelni tudd az embert. Ha gyengének látszol, megtalálják a gyenge pontodat, és védtelenné válsz. Veszítesz.” Az őrmesternek volt ideje személyes tapasztalatokat gyűjteni a börtönlélektanról. Tizenhét éve dolgozik a fegyintézetben. Ennyi időt még a rabok sem töltenek itt.
Fotó: Barabás Ákos
Egyetlen életfogytos elítélt raboskodik a csíkszeredai börtönben. Különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság a bűne. Ezt cellatársaitól tudjuk meg.
A zárkákba, mint a filmekben, a börtönfolyosóról lehet bejutni. Lakattal lezárt masszív retesz, vaspántokkal megerősített nehéz fehér vasajtó, mögötte nyitható vasrács – a túloldalon a fogvatartottak, erről a fogvatartók. Az ajtótól két méterre intik, álljunk meg. A testkamerát viselő őr kinyitja a lakatot, elhúzza a reteszt. A tizennyolc fős zárkába az őrmester lép be először. Köszönti a rabokat, szól, hogy itt van a sajtó, de csak hátulról készül róluk fotó. Az összes elítélt háttal áll, amikor belépünk. Mozdulatlanok maradnak, szólni kell nekik, hogy nyugodtan megfordulhatnak és leülhetnek. Néhányuk nagyon fiatal. Nem tűnnek bűnözőknek. Még életfogytos társuk sem, aki éppen a boltban vásárol. Az őrök által kísért csoportban, amellyel idefelé találkoztunk, csak egy idősebb rab volt, aki látszólag leülhetett már huszonnégy évet a börtönben. Érdeklődő tekintet, mélyülő ráncok, őszülő körszakáll, rövid haj, átlagos testalkat. Hatvanas gyári munkás, közel a nyugdíjkorhatárhoz, gondolhatná bárki odakint, ha egyáltalán észrevennék. Jó magaviselet miatt került át ide valamelyik szigorított börtönből. Jövőre szabadulhat.
Fotó: Barabás Ákos
A zárka lakói között van olyan, aki korrupciós ügy miatt ül. Cége volt, elvállalt egy munkát egy közintézményben, aztán valami történt, jött a korrupcióellenes ügyészség, és a bűnügyi per végén több mint nyolc év börtönbüntetést kapott visszaélésben való bűnrészességért. Másfél éve van börtönben, négy év múlva szabadulhat kedvezményesen – mondja. A fogvatartottak elleni visszaélések miatt viszont nem fizet senki – szól közbe az ágyról erőtlen, rekedtes hangon huszonéves cellatársa, aki szerint itt csak káposztát és krumplit kapnak enni. Hatalommal való visszaélésről beszél, és arról, hogy verést kapnak, ha hibáznak. Mindenki elhallgat. Aztán kiderül, hogy másfél hónapja került át ide egy másik börtönből, és általánosságban beszélt, a csíkszeredai fegyintézetben nem történt ilyen eset. Fejből idézi az elítéltekre vonatkozó törvényparagrafusokat.
A szomszédos cella lakói valószínűleg súlyosabb bűncselekmények miatt töltik itt büntetésüket. Megtorpanok a zárka elején. A dohányfüstben néhány hosszúnak tűnő pillanatig csak nézzük egymást a szoba lakóival. Többnyire alacsony, sötét hajú és szemű, zömök termetű férfiak. Állnak, ülnek, fekszenek a zsúfolt zárkában, az egymást érő háromemeletes ágyak tetejéről is arcok néznek szembe. A füst emberszaggal keveredik, és azzal az átható, édeskés, nehéz bukéval, amit belépésünk óta mindenütt érzünk. Talán a mosószer vagy a fertőtlenítő szaga. Zoknik, alsóneműk, pólók lógnak az ágyak közt kifeszített szárítóköteleken. Az ablakon csak az ágyak tetejéről lehet kilátni. Doboz. Így nevezi egyikük a cellát. Egy nagyobb nappali méretű helyiség. Hárman röviddel érkezésünk előtt mentek el, addig tizennyolcan lakták. Teljesen más a jelentése itt a privát szférának, ha van egyáltalán értelme ennek a fogalomnak a rácsok mögött.
Fotó: Barabás Ákos
Akárcsak az előzőben, ebben a cellában is a mellékhelyiséget akarják lefotóztatni.
– dohog a legközelebb álló rab, aki állítása szerint ártatlanul ül. Nézzünk csak be oda is, mondják többen az időközben kialakult hangzavarban. Most is van bent valaki. Nem számít, férfi az is, harsogja egy másik rab, és kopogás nélkül nyitja rá a vécéajtót cellatársára.
A barkácsmódszerrel körbefüggönyözött ágy az egyetlen hely mindannyiuk számára, ami nem közös felület. Két négyzetméteres világok egymás alatt és fölött.
Fotó: Barabás Ákos
Gyilkosság. Kertelés nélkül mondja ki a szót az egyik kigyúrt cellalakó, amikor arról érdeklődöm, miért van bezárva már kilencedik éve. Nem ritka az itt fogva tartottak priuszában ez a bűncselekmény, kimondva mégis mellbevágóan szemérmetlenül hangzik. Köntörfalazásra számítottam, vagy legalább egy tétova „hát”-ra a mondat elején.
Én nem titkolom, folytatja, majd elmondja, hol történt. Az őrmester szól, hogy nem kell mindenről részletesen beszámolnia. Tartanak ugyanis attól, hogy az elítéltek pert indítanak személyiségi jogaik megsértése miatt, ha írásos beleegyezésük nélkül beazonosíthatókká vállnak a börtönről szóló sajtóanyagban.
A börtönt nagyjából négy méter magas, vastag betonfalak zárják körül, tetejükön szögesdrótok futnak, fölöttük pedig szabványosított NATO pengésdrót.
A falakat megközelíteni sem lehet az embermagasságú belső szögesdrótkerítéstől. Ha valakinek ez mégis sikerülne, a toronyőrök azonnal lelőhetik.
Fotó: Barabás Ákos
A börtönkörülményekről moralizálunk útban kifelé. A fegyintézet szóvivője kísér el – a hazai és a külföldi viszonyokról, a fogvatartottak elvárásairól beszélgetünk. Búcsúzás előtt ő zárja rövidre a beszélgetést:
Neves történészek osztották meg kutatásaik eredményeit a Gyergyószentmiklóson kedden megrendezett történészkonferencián. A dualizmus kora, a nagy háború és az azt követő évek személyiségeiről és eseményeiről adtak új ismereteket a hallgatóknak.
Kovászna megyében véradási kampányok keretében gyűjtik a vért, amire növekvő kereslet van, Hargita megyében időnként bizonyos vércsoportú donorokat várnak.
Egyelőre a helyén marad a székely zászló Makfalván, annak ellenére, hogy a Maros Megyei Törvényszék, helyt adva Ciprian Dobre volt Maros megyei prefektus keresetének, elrendelte eltávolítását. Az alapfokú döntés ellen ugyanis fellebbezni fognak.
Hargita megye román többségű városában, Maroshévízen mindössze három képviselője van az RMDSZ-nek a 17 tagú képviselő-testületben, mégis sikerült alpolgármestert állítaniuk a tisztséget az elmúlt négy évben is betöltő Bodor Attila személyében.
Egy héten át ad ismét otthont Székelyudvarhely a 22. alkalommal megszervezett Kamarazene Fesztiválnak november 10-17. között. A többnapos rendezvényen számos ismert zenész koncertjén vehetünk részt.
A vasárnap Gernyeszegen bekövetkezett frontális ütközés során meghalt Fegyverneky-házaspár két kiskamasz lányának szervez gyűjtést a család és a közösség. Aki segítene anyagilag, bankszámlára utalhatja a támogatást.
Kiskorú ellen elkövetett nemi erőszak miatt kell felelnie egy 26 éves Brassó megyei férfinak – még akkor is, ha a 12 éves lány beleegyezett a szexuális kapcsolatba.
Összesen 22 ezer munkásra lesz szükség az Erdélyt Moldvával összekötő A8-as autópálya Sóvárad és a Neamţ megyei Pipirig közötti 116 kilométer hosszú hegyvidéki szakaszának megépítéséhez.
Tízéves a Voces Női Kar – a jubileumi évforduló apropóján november 6-án, szerdán a népszerű sepsiszentgyörgyi alakulat rendkívüli koncertet ad a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron-termében. Ez alkalomból új videóklipjüket is bemutatják.
Varázs-ló témában zajlott az idei, immáron 32. alkalommal megrendezett Incitato alkotótábor. Az itt készült munkákból tető alá hozott kiállítást november 5-én, kedden 17 órától a kovásznai Kádár László Képtárban is bemutatják.
szóljon hozzá!