Újra meghallgatva a repülőtér felújításában résztvevő szakértők véleményét, fenntartom korábbi álláspontomat, hogy bármennyire is szeretnénk túllenni a felújításon, nem sürgethetjük a munkálatokat, mert ez a minőség kárára menne. Sokan azt sem értették, hogy egyúttal miért nem hosszabbítottuk meg a kétezer méteres pályát. Az új munkálat új tervet és számos jóváhagyást igényelt volna, ami újabb egyéves csúszást jelentett volna.

Csak halkan jegyzem meg, hogy a tavaly nem volt zárva a reptér, mint ahogy egyesek híresztelték; mintegy 560 gép szállt le és fel Vidrátszegről. Kis, többnyire magán gépekről, illetve charter járatokról van szó. A következő lépés a területrendezési terv megrendelése, ennek alapján döntünk a következő fejlesztésekről. Egy biztos: köztük van a kifutó meghosszabbítása is. Sajnos a fejlesztési stratégiában Marosvásárhely előtt csak 2022 után nyílnak meg az uniós források, ezen is szeretnénk változtatni.

– A tavaly végre sikerült aszfalton eljutni Erdőszentgyörgytől Hargita megye határáig. Az idén is lesz folytatása a két megye közúti összekapcsolásának?

– Most már a Hargita megyei kollégákon a sor, hogy leaszfaltozzák az Erdőszentgyörgy és Székelykeresztúr közötti út hátramaradt mintegy három kilométeres szakaszát, ha ezt megtették, akkor tényleg összekapcsoltuk a két megyét. De ez még mindig csak a negyedik aszfaltozott megyehatár. Az idén nekiállunk a Sóvárad és Siklód közötti, szinte járhatatlan szekérút előtanulmányainak az elkészítéséhez, hogy a jövőben ezt is kövezzük, illetve aszfaltozzuk le. Egy másik kapcsolódási ponton, Bözöd és Gagy között is minél közelebb szeretnénk kerülni egymáshoz az aszfaltcsíkkal. Az idén még nem jutunk el egészen a megyehatárig, de azt a hiányzó néhány kilométert lekövezzük, úgy, hogy végre járható legyen. Hamarosan kiírjuk a versenytárgyalást a Székelyvéckét Magyarzsákoddal és Újlakkal összekötő út korszerűsítésére, mint ahogy az Erked–Szederjes–Székelyderzs útra is. A Görgény-völgyi, Laposnya felé vezető útnak is folyik a telekelése, amint ezzel végeztünk, megrendeljük a megvalósíthatósági tanulmányt. Itt Szászrégent szeretnénk összekötni Gyergyóremetével, ha ez sikerül, akkor Marosvásárhely is közelebb kerül a Gyergyói-medencéhez. Ugyanígy a többi környező megyével is prioritást jelent az összekapcsolás.

– A négyéves liberális vezetés mindenféle velejárója után, 2017-ben önnek mennyire sikerült Maros megyét visszahelyezni Székelyföld térképére?

– Nagyon sok olyan programot élesztettünk újra Hargita és Kovászna megyével közösen, amely négy éven keresztül lanyhulni vagy akár kimaradni látszott. A Székelyföldi Napokon kívül számos más kulturális, társadalmi programban, tevékenységben vettünk részt. Ismét állandósult a három megye elnöke közötti kapcsolat, rendszeressé váltak a szakembereink közötti tapasztalatcserék és egyeztetések. Hasznosak ezek a találkozók, mert közösek a gondjaink, így mindannyiunknak van mit tanulnia a másiktól.

– Szovátai polgármesterként hatalmasat lendített Székelyföld legismertebb fürdőjén. Maros Megye Tanácsának elnökeként van-e elképzelése arról, miként lehetne a térség idegenforgalmát felélénkíteni?

– Elképzelésem van, hogy sikerül-e megvalósítani, az már számos más tényezőtől is függ. Azt tudom, hogy jelentős növekedéssel kell számolnunk. Egyrészt a hazai idegenforgalmon lendíthet nagyot a tervezett üdülési utalványok bevezetése. Másrészt a nyugatiak egyre inkább kezdik felfedezni Közép-Kelet Európát és ennek részeként Romániát. Van, aki biztonsági okok miatt választ minket, van, aki csak egyszerűen kíváncsiságból. Az lenne az ideális, ha a helyzetet kihasználva, nekünk is sikerülne olyan beruházásokat eszközölni, amelyek minél több vendéget vonzanának a térségbe. Köztudott, hogy a turizmus szorosan kötődik az infrastruktúra állapotához. Ezért ragaszkodom a repülőtér fejlesztéséhez, ezért drukkolok az autópálya megépítésének.

Bízom a kastélyturizmus beindulásában, mint ahogy remélem, hogy a kormány nem csak tervezi, hanem meg is építi a tavalyi kormányhatározatban szereplő szovátai új, mezőhavasi síparadicsomot és a Rakottyás övezetébe elképzelt élményfürdőt. A megyei tanács sem ül tétlenül; létrehoztuk a Visit Mureș Egyesületet, melynek célja minél több turisztikai kiállításon, vásáron igényes és látványos anyagokkal népszerűsíteni a megyét.

– Marosvásárhely polgármestere, Dorin Florea szinte soha nem tudott konstruktív viszonyt kialakítani az éppen soros megyeitanács-elnökökkel. Önnek több szerencséje van? Ha igen, ez miként válhat az itt élő emberek javára?

– Úgy érzem, mindketten nyitottak vagyunk az együttműködésre. Nem azért vagyunk abban a pozícióban, amelybe kerültünk, hogy vitatkozzunk, hanem azért, hogy megoldásokat keressünk. Már az első találkozásunkon arról biztosítottam, hogy minden egyes olyan projektet, amely Marosvásárhely és a megye javát szolgálja, támogatok. Ilyen például a nagykórház közelébe tervezett emeletes parkoló vagy a nagyvárosi övezet működtetésére létrehozott egyesület ügye. Az egészségügyi intézmény környékén átadtuk a telket a városházának, a metropolisz-övezet szervezetében pedig társelnöki tisztséget ajánlottunk a megyeszékhely polgármesterének. Remélem, ezáltal sikerül kimozdítanunk a nagyvárosi övezet kérdését a holtpontról, és közös stratégiák kidolgozása által tudjuk fejleszteni a térséget.

– Az RMDSZ színeiben megválasztott megyei-tanácselnökként van-e elképzelése arról, hogy egy ilyen frontvárosban és frontmegyében miként lehet ellensúlyozni a borítékolhatóan magyarellenes hangulatkeltéssel is járó centenáriumi évet?

– Míg a megyetábla körül kirobbantott műbotrány alkalmával azt láthattuk, hogy egyesek szégyenletes és a román centenáriumi évhez méltatlan módon, magyarellenes üzenetekkel próbálnak politikai tőkét kovácsolni, nekem, nekünk egészen más elképzeléseim vannak. Az RMDSZ-nek van egy programszerűen meghirdetett akcióterve, 1000 év Erdélyben, 100 év Romániában, melynek alapján meg kell keresnünk azokat a kapcsolódási pontokat, melyek a két népet összekötik. Ugyanakkor fel kell mutatnunk azokat az értékeket, amelyekre mindmáig büszkék lehetünk, és amelyek nélkül Erdély szegényebb lenne az itt élő magyarság nélkül.