Panaszaikat mondhatták el a Budvár-negyediek

„Segíteni szeretnénk a romáknak, csak nem biztos, hogy az elképzeléseink összhangban vannak a közösségével. Ezért döntöttünk a fórum megszervezése mellett, ahol mindenki elmondhatja a véleményét” – magyarázta Leskó Barbara, a gyulafehérvári Caritas munkatársa, aki az udvarhelyi romaprogramokért felel.

Más helyszín híján a fórumot Szász Emil, a Budvár Roma Egyesület-elnök kocsmájának második emeletén tartották, ahová csak a közösség hangadóit hívták meg a szervezők. Kezdetben még feszült volt a hangulat, ami talán a kölcsönös előítéletekből származó bizalmatlanságnak köszönhető. Ezért kissé nehezen indult el a beszélgetés a jelenlétünkben, ám a helyzet gyorsan megváltozott, az emberek megnyíltak, és hamarosan problémáik taglalásába kezdtek.

A legtöbb Budvár-negyedi lakó csak ideiglenes személyazonossági igazolványt kaphat, hiszen nincs érvényes bérleti szerződése a lakhelyére. A dokumentumot viszont azért nem tudják beszerezni, mert nincs személyazonossági igazolványuk

– panaszolták a jelenlévők. Egészségbiztosítási szerződést sem tudnak kötni, így egyetlen családorvos sem vállalja ellátásukat. Éppen ezért a romák a városi kórház sürgősségi osztályára mennek ellátásért, ám ez is folyamatos problémákat eredményez. A munkakeresés sem egyszerű számukra, hiszen nem szívesen alkalmazzák őket sehol ideiglenes iratokkal.

– panaszolta az egyik részvevő.

Többen fájlalták, hogy az udvarhelyi szórakozóhelyeken nem látják szívesen a romákat, pedig ők is ugyanúgy kifizetnék a fogyasztásukat.

– szólalt fel egy jelenlévő. Elmondta, hogy a városi rendezvényeken is hasonlóan viszonyulnak hozzájuk. „Képzeljék el, mit érzek, ha mindenki előtt kitessékelnek egy szórakozóhelyről pusztán a származásom miatt” – szólt közbe egy fiatal. Megjegyezte,

valóban vannak olyanok köztük, akik nem tudnak viselkedni, de úgy gondolja, hogy emiatt nem szabadna megbélyegezni az egész közösséget.

Ebben a helyzetben nincs mit tenniük, más településeken keresnek kikapcsolódást a roma fiatalok, ahol szerintük jobb a helyzet, mint Udvarhelyen.

– fogalmazott.

„A felnőtteket már nem igazán lehet megváltoztatni, de a gyerekekért tenni kell, hogy ne a bűnözői életmódot válasszák. Iskolába kell járatni őket, különben sehol nem kapnak munkát” – hangsúlyozta Szász Emil.

A jelenlévők azt is fontosnak tartják, hogy ne egy iskolai osztályba kerüljenek a roma gyerekek, hanem osszák szét őket a tanintézményekben.

„Vannak hitvány gyerekek, de jók is. Együtt nem tanulnak olyan jól, mert egymásra rossz hatással vannak.

– magyarázták többen. Azt szeretnék, hogy tanulmányi eredményeik alapján jussanak be bizonyos osztályokba a gyerekek.

Demeter Levente, a közösség egyik tagja saját példáját hozta fel: azt szeretné, ha nyolcadikot végző lánya továbbtanulna. Ám állítása szerint egyetlen középiskola sem fogadná szívesen. Kiderült, olyan is van a Budvár-negyedi romák között, aki egyetemet végezne.

– tette hozzá Leskó Barbara.

„Régen nem voltak különválasztva az iskolákban a cigányok és a magyarok, mindnyájan gyerekek voltunk” – emlékezett vissza egy elkeseredett idősebb részvevő.

A romáknak ugyanakkor az is rosszul esik, hogy szerintük a más nemzetiségűeket már gyerekkorukban arra nevelik, hogy féljenek a cigányoktól.

„Ne légy rossz, mert zsákba tesz és elvisz a cigányné. Ugye ismerős mindenkinek? Ezt megjegyzik a gyerekek” – szólalt fel egy részvevő. „Nem szabad már a kicsikbe belenevelni a fajgyűlöletet, hiszen az senkinek sem jó. Engedni kell, hogy egy iskolába járjanak magyarok és romák, nem jó, ha elkülönítik őket” – jelentette ki Ursuly Tiberiu, aki 28 éve lakik a Budvár utcában.

A mellékhelyiségek használhatatlanok, tönkrementek a tömbházlakásokban. Így

mindenki a Nagy-Küküllő partján végzi el a dolgát, ahol minősíthetetlen állapotok uralkodnak.

Éppen ezért Szász Emil egy közvécé megépítését javasolta. Szerinte ehhez önkormányzati segítségre lenne szükség, amit kérni is fog. Arra a is kíváncsiak voltunk, hogy mi történt a tömbházakban lévő berendezésekkel. Azt a választ kaptuk, hogy az évek során rengetegen laktak az állami tulajdonban lévő lakásokban, sokan csak rövid ideig, és időközben eladták vagy tönkretették ezeket.

– hangzott el. A meghibásodott csövek miatt víz sincs a lakrészekben, a kocsma udvarán lévő kút az ezer főt számláló közösség egyetlen vízforrása – derült ki. Amíg az nem volt, a Küküllőre jártak vízért. Szász azt sem tartja helyesnek, hogy a gyerekek az út közepén játszanak. Más lehetőségük viszont nincs, ezért kellene egy játszóteret építeni a negyedben, vagy egy futballpályát. A roma egyesület elnöke azt ígéri, hogy az új építményeket nem tenné tönkre senki, mert felelősöket neveznének ki, akik felügyelnék azokat. Ez bevált módszer, hiszen hasonló megoldást alkalmaztak nemrég a köztisztaság fenntartása érdekében is, aminek meglett az eredménye – tette hozzá.

A cigány közösségnek feltett szándéka kiválasztani egy közülük való képviselőt, aki tartja majd a kapcsolatot a polgármesteri hivatal munkatársaival. Rendszeresen beszámolna a negyedben felmerülő problémákról. Ennek érdekében számítanak a hivatal fogadókészségére.

Szász Emil azt tervezi, hogy a következő fórumra mindkét frakció részéről elhív egy-egy képviselőt. A résztvevők különösen jó ötletnek tartották a kezdeményezést, hiszen úgy érzik, van mit megbeszélni a városvezetőkkel.

„Ennyi embert nem szabad semmibe venni” – hangzott el.