Öt éve a Hit-Vallással… Öt torta, ötven emléklap, ötszáznál is több Nagygalambfalván ünneplő Udvarhelyi Híradó-olvasó, ugyanannyi mécses! Az ötórányi együtt töltött ünneplési idő alatt megfogalmazódott legalább félezer szívbéli kívánság. A nap háziasszonyaként maradt még egy kimondható óhajom: örvendezhessünk sokáig egyházi rovatunk bölcsőiben születő találkozásoknak!
2011. november 22., 19:142011. november 22., 19:14
Bizonyosság: legkevesebb kétszer ötven segítőtársat tudhattunk magunk mellett, amíg előkészítettük az olvasótalálkozót. A nagygalambfalviak már hetekkel előtte tudták: a sok száz vendég fogadása és ellátása csak kéz a kézben sikerülhet. Akik kisebb-nagyobb falvainkban és városainkban szervezték a zarándokcsoportokat, sok órát beszélgettek, terveztek. Szervezőként a legtöbb öröm minden bizonnyal nekem jutott. Mérhetetlen erőforrás, hogy ennyien egyszerre érezzük: egymásért vagyunk. Számomra a legnehezebb az volt, hogy ne fecsegjem ki sem írásban, sem szóban a rám bízott vagy magam tervezte meglepetéseket… Sokat meséltem előtte, mire számíthatnak, akik velünk tartanak, de hogy ezen a négy oldalon minden titokról fellebbenthetem a fátylat, nagy lelki öröm.
A szerkesztőségben is nagy volt a készület. Székely Róbert ügyvezetővel és Pál Gábor főszerkesztővel egyeztetettük az ajándékokat, amit Kovács Dénes kollégánk szerzett be. Az emléklapokat Szász Éva tördelővel szerkesztettük Fülöp Lóránt és Magyari Hunor nagygalambfalvi fotói felhasználásával. Bencze Hajnalka pedig az ajándéktárgyakat díszítette. Izgalmas nap volt, amikor az udvarhelyi csoport szervezője, Máyai Erzsike kórházba került, de Miklós Géva néni menten segített, hogy az utaztatás zavartalanul bonyolódjék. Azt is megéltük, hogy néhány hűséges olvasónk hozzátartozója elhunyt. Értük és jó pár betegünkért szólt a közös Miatyánk a rendezvény első perceiben.
Ugyanakkor egy perc néma csenddel emlékeztünk Hajdó István atyára, Kerekes Péter bácsira és mindazokra, akiket az elmúlt öt évben megismerhettünk és elbúcsúztattunk.
Nem árultuk el azt sem, mennyi szép őszi terményt helyeztek a színpadra és annak környékére a helybéli gyermekek. Ott volt minden, ami a galambfalvi rétek, erdők, kertek éke. Köszönet a szeretettel és gonddal kivitelezett látványért-hangulatért Feleki Rozáliának és Sándor György tanítónak.
Legnagyobb titokként kezeltük, de azt volt legnehezebb megtartanunk, hogy a falu szülöttje, a Budapesten élő Benedekffy Katalin színművész, operaénekes a rendezvény keretében megajándékozza az egyházközséget egy ezüstözött, gravírozott úrvacsorai kehellyel. Nem tudta se a gyülekezet lelkipásztora, se Szaniszló Elek egyházgondnok. Még akkor sem sejtették, amikor meghívtuk a becses ajándék átvételére. Nem volt meglepő, mégis kellemes meglepetés volt a Feleki Miklós Művelődési Ház mosdójának frissessége, a tisztaság, rendezettség és kellemes meleg.
Kányádi faluja
Meggyőződésem: Nagygalambfalvát mindannyian hamarabb megismertük, mint ahogy fehér templomtornyát megpillanthattuk. Kányádi versei zsenge korunkban elvezettek az utca szádai öreg kúthoz, megtanultuk azt is: aki onnan indul, visszajöhet. Bennünket is visszahívott Gyerkó Levente polgármester: a Hit-Vallás 10. születésnapjára!
Azt minden érkező láthatta: jó gazdái vannak a falunak. A középületek, az istenháza, az utak, járdák, a művelődési ház… és sorolhatnánk a megvalósításokat. Találkozónkra sokakat meg tudtak szólítani faluszinten – egy héttel azelőtt már minden segítség jelentkezett. A kenyérsütő kalákát zsíroskenyér-kenő követte. A száz liter tea utolsó cseppig elfogyott, a kalács is – kenyér csak hírmondónak maradt. A kínálás bőségét gazdagította egyik tavalyi vendéglátó intézményünk, a szentegyházi Nárcisz Napközi Otthon fánkajándéka. Fellépő csoportjaink, segítőink csíkszeredai cukrászremeket, illetve Bacescu Piroska tortakülönlegességét is megkóstolhatták.
Zarándokidő
Elsőként a felújított és esketőteremként használatos Feleki-ház népesedett be. A találkozó tervezésekor arra gondoltunk: legyen bármilyen szépen felújított épület, emberek nélkül üres. Aztán úgy megtelt a szeretettel terített asztalok körül, hogy férni se lehetett. Mindazoknak, akik tettek érte, a jó Isten fizesse! A bencédi, firtosmartonosi, gyepesi és homoródkarácsonyfalvi asszonyok nagyon sokat dolgoztak, hogy ízekkel, színekkel, illatokkal, kézműves termékekkel bemutassák falvaikat.
Mindazok nevében is köszönetet mondok, akik kóstolhatták vagy lapozhatják, amit felkínáltak. Megtekinthettük ugyanakkor a székelyudvarhelyi belvárosi református gyülekezet Bethlen Kata Nőszövetségének ajándéktárgyait, képeslapjait. Osztatlan sikernek örvendett a mallersdorfi ferences nővérek által patronált gyermekek képeslap-kollekciója, amit Fidelis és Beáta nővér hozott el nekünk.
Alig vártuk, hogy érkezzenek olvasóink. Elsőként a székelyudvarhelyi autóbusz érkezett meg – ötven ismerős arc mosolygott egy időben. Rögtön utána a zetelaki Éva Klub tagjait ölelhettük meg. Aztán hosszú sorokban, csoportokban mentek a Kányádi-ház felé. Gyönyörű, bár kissé hűvös idő volt, de aki vállalkozott Kányádi György református lelkész társaságában az irodalmi sétára, majd Szabó Ilma tanítónő vendéglátásában a helytörténeti látogatásra az iskolában berendezett múzeumba, nem bánta meg.
Az utca szádán lévő, versben is megénekelt öreg kútnál a lelkész megfogalmazta, miért szeretjük annyira Sándor bácsit. Kányádi Orsolya pedig elszavalta a költő híres strófáit. A ház előtt Németh Raul Gyula a Mi utcánk című Kányádi-verssel hangolta a nagyszámú látogatót, akiket a költő húga, Róza néni fogadott szelíd szeretettel és szíveslátással. Odacsatlakoztak időközben két autóbusznyian az Echós szekér nyomában színjátszó találkozó résztvevői Balatonfüred, Csanádpalota, Komárom és Örsújfalu képviseletében László Judit, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont munkatársa vezetésével.
Visszafelé megálltak a nagygalambfalvi általános iskolánál, és megnézték mindazt, amit – hogy megőrződjék – a padlásról, házból, odorból, szomszédból egybehordtak a helybéli Kincskereső gyermekek – dicséretért, tízesért.
Egyelőre nem szükséges elárasztani a Sószoros mögötti rétet, mivel egy elterelő meder kihasználásával sikerült csökkenteni a vízbefolyást a sóbányába, a későbbiekben azonban még szükség lehet erre a beavatkozásra.
Friss hóréteg lepte be vasárnap délután a Madarasi Hargitát a szokatlanul hideg időjárás következtében.
Évekig eltart, amíg megépül a bögözi futballpálya öltözője, mivel évente csak egy-egy kisebb összeget különítenek el erre a beruházásra. Az épület falai ugyan már állnak, és a tetőt is megépítenék idén, de csak néhány év múlva fog befejeződni a munka.
Önkénteseket jelentkezését várják homokzsákok rakásához Alsósófalván, ahol a vízügyi hatóságok a rét elárasztása mellett döntöttek a paradji sóbánya megmentése érdekében – számolt be Facebook-oldalán a Sóvidék Televízió.
A Rotary Club Székelyudvarhely pénteken tartotta 22. jótékonysági bálját. A fiatalokat támogató est fővédnöke Molnár Levente volt, aki a „Közjó szolgálatáért” Rotary-díjat is átvehette, amellyel közösségépítő művészi munkáját ismerték el.
Megerősítette a Székelyhonnak az Országos Sóipari Társaság, hogy csak a Korond-patak érintett mederszakaszának a lebetonozásával menthető meg a parajdi sóbánya a beázásoktól. A rengeteg víz kiszivattyúzásán jelenleg is megfeszített erőkkel dolgoznak.
A parajdi vészhelyzeti bizottság (CLSU) 15 napra helyi szintű veszélyhelyzetet hirdetett a parajdi sóbányában történt vízszivárgások miatt.
Jelentős beavatkozásokra van szükség a székelyudvarhelyi városközpontban lévő közvécé felújítására, és bár a projekt dokumentációja készül, a kivitelezés költsége is növekszik az évek alatt.
Hamarosan elkezdődhet az Árvátfalvát és a Felsőboldogfalva keleti részét érintő ivóvízhálózat kiépítése. A munkálatok során a székelyudvarhelyi rendszerre csatlakoztatják a háztartásokat. A tervek szerint még idén lezárul a megvalósítás.
A „Fától fáig, verstől versig” Kányádi Sándor-versmondóverseny megyei szakaszáról hatvan diák jutott tovább az országos döntőbe, amelyet május 9–11. között rendeznek meg Nagygalambfalván, a Feleki Miklós Művelődési Házban.
szóljon hozzá!