A csernobili atomkatasztrófáról is megemlékezett XIV. Leó pápa annak negyvenedik évfordulóján

XIV. Leó úgy vélte, a tolvajok ma is eltérő arcokat ölthetnek: azokról van szó, akik „a látszat ellenére, elfojtják szabadságunkat, vagy nem tisztelik méltóságunkat. Meggyőződések és előítéletek, amelyek megakadályozzák, hogy nyugodtan tekintsünk a többiekre és az életre, téves eszmék, amelyek negatív döntésekre vehetnek rá minket, felületes vagy a fogyasztásnak szentelt életmódok, amelyek kiürítik a belsőnket és arra vesznek rá, hogy minél távolabb éljünk önmagunktól”.

A pápa megjegyezte, érdemes feltenni önmagunknak a kérdést:

A csernobili katasztrófa negyvenedik évfordulóján XIV. Leó kijelentette, hogy az atomreaktor felrobbanása mély nyomot hagyott az emberiség lelkiismeretében.
Hangoztatta, hogy

Megemlékezett az áldozatokról, és azokról, akik még ma is a katasztrófa következményeitől szenvednek.

– mondta a pápa.

XIV. Leó a hivatások vasárnapján tíz új papot szentelt fel. Hatan olaszok voltak, a másik négy Mexikóban, Szaúd-Arábiában, Kamerunban és Kolumbiában született.

XIV. Leó hangoztatta, hogy a papnak minél erősebb a Krisztussal való köteléke, annál mélyebben kötődik az emberek közösségéhez. „Nincsen ellentét, nincsen versengés ég és föld között: Jézusban örökre egybe forrnak” – jelentette ki.

A felszenteltekhez fordulva azt mondta, azon túl, hogy jó papnak kell lenniük,

A pápa a papi kötelezettségek között megemlítette, hogy a papnak nem szabad tartania a veszélyeket rejtő valóságtól, ellenkezőleg a veszélyek között a békét kell terjesztenie, tudva, hogy a béke biztonságot nyújt.

Úgy vélte, a korunkban élő emberek biztonságigénye agresszívvá teszi a lelkeket, bezárja a közösségeket, ellenség és áldozati bárányok keresését ösztönzi: „gyakran félelem övez bennünket, és talán félelem van bennünk is”.

Arra kérte paptársait, főleg ott, ahol távolság mutatkozik emberek és egyház között, „hagyjátok nyitja a kapukat! Tegyétek szabaddá a belépést, és álljatok készen a kilépésre”. Hozzátette:

„Lépjetek ki, és találkozzatok a kultúrával, az emberekkel, az élettel!” – mondta XIV. Leó, aki kijelentette, a papoknak ismerniük kell azt a valóságot, ahol a hívek, világiak, családok, fiatalok és idősek, gyermekek és betegek élnek.