Nyolcvan éve oltotta ki orvlövész golyója a székely zászlós életét

Ez utóbbiak közé tartozott a berecki születésű, de kézdivásárhelyi illetőségű, post mortem vitézzé avatott Laczkó László is, aki

„A moldvai csángómagyarság szállásföldjén két ízben tettem nagyobb utazást: 1929-ben egyedül, s 1932-ben pedig Laczkó László egyetemi hallgató társaságában. Első utam gazdagabb volt adatgyűjtésben, hiszen ekkor a tömegesebb magyar telepeket kerestem fel, de második utam szegényesebb adatai talán még értékesebbek, mert ez alkalommal a félreeső, sokszor elfelejtett csángómagyar falvakat vettem számba. Mindenesetre a két út anyaga egységbe fonódik, s jónak láttam beilleszteni az újabb adatokat, tapasztalatokat, falunévsorokat s újabb néprajzi jegyzeteimet a régebbiek sorába.

A Tatros völgyében indulunk, bejárjuk a Bákó megyei csángómagyar telepeket, azután letérünk a foksáni plébánia területére, majd északabbra megyünk, a román vidéki csángómagyarság szállásföldjére, innen a Jászvásár környékén található magyar lakosságú falvakba, s a csöbörcsöki kérdés ismertetésével zárul jelentésünk” – írja a jeles néprajzkutató A moldvai magyarság harmadik, 1941-es kiadásában.

Két hadsereg kötelékében

Laczkó László ígéretes ügyvédi karrierjét azonban kettétörte a világháború. Már 1940 előtt a román hadseregben tartalékos tiszti (alhadnagy) kiképzést kapott, 1941-ben Marosvásárhelyen három hónapos átképzésen vett részt, és mint tartalékos tüzértisztet (zászlós) helyezték a 24-es határvadász-zászlóalj állományába. 1942. január 1-jén nevezték ki tartalékos zászlóssá.

1943 októberében rövid időre újra behívták, ezúttal Csíkszeredába, az 1944. márciusi általános mozgósítást követően pedig a Bereckbe kihelyezett I. században szolgált légvédelmi tüzértisztként, illetve a 24-esek hegyivadász-szakaszának vezetőjeként. Az Ojtoz–Ozsdola vonal kényszerű feladása után egységével, amely nyolc napon és kilenc éjszakán át próbálta feltartóztatni az irdatlan túlerőt, csatlakozott visszavonuló egysége maradványához.

Mindezt a fia, v. Laczkó Áron elevenítette fel lapunknak édesapja halálának 80. évfordulója alkalmával. Az ő születésekor, 1944. április 25-én Laczkó László éppen Csíkszeredában vagy Marosvásárhelyen tartózkodott továbbképzésen. Hazatérte után kirendelték az ojtozi erődszázadhoz, ahonnan egy napra sikerült hazaugrania, meglátogatni kisfiát.

Reklámtábla a tarcali temetőben

A 2000 és 2004 között Kézdivásárhely Helyi Tanácsának tagjaként közszereplést is vállaló Laczkó Áronnak közel két évtizeddel később jutott a tudomásárára, hogy egy tarcali (Prügytől tíz kilométerre eső város) özvegyasszony, akinek férje az ojtozi harcokban esett el, egy „ismeretlen” székely tiszt sírját gondozza az ottani temetőben. 1962-ben utazott oda először, de utána még hosszas érdeklődés, kutakodás, nem egyszer e sorok írójával közösen folytatott terepezés szükségeltetett ahhoz, hogy rekonstruálnia tudja édesapja halála, illetve eltemetése pontos körülményeit.

„Egy sírnál találtam egy hasábfát, mármint egy kereszt tövét, a másik része hiányzott. A síron jukkavirág volt. Idehaza az összes Laczkó-síron szintén jukkavirág van. Hogy miként került a tarcali temető sírjára jukkavirág, a mai napig nem tudom. Valami megfoghatatlan késztetésre ott leálltam, elkezdtem piszkálni a sírt, és akkor került elő egy reklámtábla, amelynek a hátsó felére valaki szurokkal felírta a Laczkó László nevet és halálának időpontját” – idézte fel a sír megtalálásnak körülményeit.

Mint utólag kiderült, a tarcali nyughelyet korábban gondozó, addigra már elhunyt idős nőnek később hirtelen meghalt egy Iván István nevű hozzátartozója, őt temették véletlen folytán Laczkó László mellé.

Emléktábla a torony falán

2010-ben felvetődött, hogy esetleg hadisírrá nyilvánítják, és föléje emlékművet állítanak. „Illésfalvi Péter a helyszínen is járt, beszélt a pappal, de felmerült egy gond: annak, aki édesapámmal közös sírban van eltemetve, Magyarországon nincs hozzátartozója, aki beleegyezését adná a hadisírrá nyilvánításához. A Történelmi Vitézi Rend márvány emléktábláját is a tarcali temetőben akartuk felállítani, de ott nem volt, ahová felszerelni. Többen azt javasolták, kerüljön a templom falára, de ebbe én nem egyeztem bele, azzal érvelve, hogy pontosan lehet tudni, hol halt meg. Így került tíz évvel ezelőtt, halála 70. évfordulója alkalmából emléktábla a prügyi templom tornyára” – meséli Laczkó Áron. Azon a rendezvényen a népes hallgatóság előtt akkor 15 éves dédunokája, Mike Bernadett ismertette dr. Laczkó László életútját.

Dr. Laczkó László post mortem megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (s vele együtt talán a hadnagyi rangot is, ám mindeddig nem került elő ezt alátámasztó dokumentum), de itthoni hozzátartozói erről csak jó pár évvel ezelőtt szereztek tudomást, a korabeli román posta ugyanis elmulasztotta kézbesíteni az értesítést. A Történelmi Vitézi Rend 2012. május 5-én – úgyszintén posztumusz – fogadta tagjai közé. A kézdivásárhelyi családi kripta bejáratánál, ott, ahová 2014-ben a Mező Ferencé is felkerült, 2004 óta fehér márványtábla őrzi a hős emlékét, aki a családjánál is előrébb valónak tartotta szétszabdalt hazáját.