Nem ütött a toronyórák utolsó órája

Tekintse meg fotógalériánkat!

A 17. század Székelyföldjén aligha létezett óragyártás, bár Erdély más vidékeinek számadáskönyveiben vannak bejegyzések, amelyek arra utalnak, hogy a lakatgyártók között volt, aki az órát „csinálgatta” – írja Márton László gépészmérnök Toronyórák és napórák Erdélyben című könyvében. Ritkaságszámba megy tehát a székelyudvarhelyi római katolikus, középkori plébániatemplom toronyórájának története. 1633-ban Ferenczi György gyergyói plébános, generális vikárius kétszázkilencven forintot ad a középkori templom rendbetételére és a torony magasítására – írja Márton –, a megemelt toronyba pedig „egy kis ütő órát” ajándékoz.

A toronyóra meglehetősen értékes darab volt: a szerkezet ugyanannyiba, 25 forintba került, mint a torony magasításának költségei. Ez az óra és a torony az 1661-es török betöréskor elpusztult, az új templom építése 1788-ban kezdődött el: az 1793-ban Batthány Ignác, Erdély akkori római katolikus püspöke által felszentelt templom tornyába „harand jelzésű óra” került. A 18. század végén készült toronyóra ma már nem működik, legutóbb 2003-ban, az akkori városvezetés megbízásából egy nagyváradi javító cég vállalta karbantartását.

A belvárosi református templom toronyórájának megjavítását is elvégezte a váradi Pontos idő Kft., azonban egy hónapos működés után a szerkezet újból megállt. Legutóbb 2010 áprilisában, véletlen folytán lendülhetett újból be a templom órájának mutatója: a templom harangjait villanyáramra kötő szakemberről kiderült, hogy az órajavításhoz is ért. A felújítási és javítási munkálatokat Jakab János udvarhelyi vállalkozó finanszírozta.

Szövevényes a belvárosi református templom és toronyójának története is: az 1563-as évi tordai országgyűlés határozata értelmében a régi  székelyudvarhelyi plébániatemplomot a katolikus és református felekezetnek meg kellett volna osztania és felváltva használnia, a viszályok elhárítása értelmében 1630-ban a fejedelmi bizottság a többségi katolikusoknak ítélte a templomot. A református közösség saját temploma, Kis Gergely és Málnási László udvarhelyi lakosok országos gyűjtése révén, 1781-re épülhetett fel. A templom toronyórája is, gróf Karda György jóvoltából, adományból származik. A 17 éves különbséggel felállított két óra, a plébánia- és a református templomé közel 200 évig ütött egymással versenyt – állapítja meg könyvében Márton.

A ferencesek kéttornyú templomán két óra is van, ma már azonban egyik sem működik. A régebbi, feltehetően a 19. század végén vagy a 20. elején készült szerkezet technikatörténeti érdekességnek számított: a templom két tornyán található, egymástól távol lévő kijelző számlapok mutatópárait egy óraszerkezet működtette.

Újra működésben

A városháza homlokzati órája a 19. század végén készült, 2003-ban ez is jelentős javítási munkálatokon esett átt. A szakemeberek karácsony után fogtak neki a javításnak. Összetett volt a probléma: a számlapot kellett felújítani, valamint javításra szorultak a mánusok és az inga is – tudtuk meg a polgármesteri hivatal sajtóosztályának munkatársaitól.

Az óra tehát működik – ugyan kétperces késéssel –, egészkor és félkor rezes hangon jelzi az időt. 2003-ban az akkori polgármester, Szász Jenő felkérésére, a hivatal támogatásával a nagyváradi Pontos idő Kft. fogott neki a köztéri órák, többek közt a városháza homlokzatán lévő szerkezet megjavításának: a munkálatok elvégzésével az órák csupán néhány hónapig működtek.

„Azóta valószínűleg az egyházi intézmények hatáskörébe tartozik a homlokzati és toronyórák karbantartása” – tájékoztattak a sajtóosztályon. Gyönyörű ugyan, de nem működik a Benedek Elek Pedagógiai Líceum homlokzatán lévő, ugyancsak a 20. századból származó óra, akárcsak a belvárosi unitárius templom tornyában lévő szerkezet.

Van ugyan karórám, és a mobiltelefonon is megnézhetném az időt, de valahogy reflexszerűn mindig felnézek a református templom tornyára, amikor várom a buszt a Patkóban, holott tudom: mindig negyed tizenkettőt mutat –  mondta lapunknak Kis Magdolna udvarhelyi lakos. Hasonlóan érez Nagy Gergely is: a központban lévő millenniumi emlékmű helyén álló valamikori Gál-órára még akkor is felpillantott, amikor tudta, hány óra van. „Csúnya volt és beton, igazi jelképe korának. De az ember megszokta, néha hozzá állította saját karóráját. Ebben a félszeg, félresikeredett világban még a toronyórák működésére sem lehet számítani” – tette hozzá.

Márton László a témával kapcsolatosan így fogalmaz: „az öt óramű arra mutat, hogy az egykori híres céhes város lakói, vezetői haladó gondolkodású polgárok voltak, akik nemcsak kialakították a városban a műszaki fejlődés szükségességének szellemiségét, de ezt a szellemiséget több évszázadon átívelő folyamattá bővítették”.