Saját, házi készítésű hústermékek, pástétomok, szalonnák is terítékre kerültek, de

Aki pedig az édesebbet szereti, az is kóstolhatott kedvére ízlésének megfelelőt, hiszen süteményekkel is versenybe szállhattak a háziasszonyok és a versenyző csapatok. Így

Természetesen egy sem maradt szégyenben, az utolsó falatig minden elfogyott. Habár az időjárás nem volt a legkedvezőbb, időnként esett és havazott is – a sétálóutcában több főzősátrat csak pallókon lehetett megközelíteni az összegyűlt esővíz miatt – ez nem nyomta rá bélyegét a hangulatra. Gyergyóiak és vendégek egyaránt jó hangulatban főztek, illetve falatoztak, amit persze segített a poharakba került italok kóstolgatása is, ami egy ilyen verseny természetes velejárója.

Gazdag az erdélyi konyha

A zsűrinek nem volt könnyű dolga, hiszen a legfinomabbakból kellett kiválasztani a legjobbakat. De azért megfontolandó tanácsokat is kaptak a szakácsok: „Az erdélyi konyha ízvilágban nagyon gazdag, ezen nem kellene változtatni. Hagyjuk meg a népi konyhát, ne akarjunk többet csinálni belőle. Ne akarjunk olyan dolgokat hozzáadni, ami nem illik bele. Nem kell megreformálni ezeket az ételeket, jól kell tudni főzni. Ennyire egyszerű.

– tanácsolta Németh József mesterszakács, zsűritag.

A süteményeknek is értő ítésze volt. Brindás János mesterszakács számára gyermekkori emlékeket is felidézett a kóstolás: „Régen, disznóvágáskor süteményt készítettek. A nagymamáknak volt ez a feladata. Ők készítették a fánkot, estére a rétest, a hájas tészta pedig másnap került az asztalra” – mondta.

A „száraz termékek”, vagyis a szalonna, kolbász, szalámi, sonka mustrájának társszervezője a Gyulahús Kft. volt. A Gyuláról érkezett Hajduk Zoltán zsűritag elmondása szerint

Ahhoz képest, hogy első alkalommal szervezték, elvárásokon felüli érdeklődést tapasztaltak. Versenybe szálltak gazdák, háziasszonyok, akik saját fogyasztásra készítették a bemutatott húsételeket, de hústermék-gyártó cégek is, amelyek házi jellegű termékeket állítanak elő. A termékek közül nem egy „kiváló húsipari termék” minősítést kapott.

Az Erdélyi Népi Ízőrző Lovagrend volt a kocsonyamustra társszervezője. A lovagrendet képviselő Jánossy Alíz hangsúlyozta,

A kocsonyamustra nem csak konkrétan a kocsonyáról szólt, ide sorolták be az olyan friss disznóhúsból készült étkeket, mint a véres vagy a májas hurka, májkrém, tepertő, illetve bármilyen „kence”, amibe valamilyen sertéstermék került. Ilyen volt például a kolbászos túrókrém.

A szép terítés félsiker

Simon Tamás, a magyarországi Szabadtűzi Lovagrend nagymestere is számos ételt megkóstolt. Így értékelt: „Nagyon sok helyi specialitással találkoztunk.

Több, nagyon jellegzetes disznótoros ételt kóstolhattunk. Hogy mégis mi döntött egyik vagy másik csapat javára a versenyben, az nem csupán az íz volt. A magyar ember először a szemével eszik. Lényeges a csomagolás, a terítéssel félsikert lehet elérni. A készítés folyamatát is követtük. A standok feldíszítése, a csapatok megjelenése, a higiéniai szempontok is számítottak. Nem követeltünk a vendéglőkben elvárt szigorú előírásokat, de azért szeretjük, hogyha tisztán és rendesen dolgoznak a csapatok.”