Meghalt Daczó Árpád Ernő P. Lukács ferences szerzetes

Életének 97. évében, kedden este elhunyt Daczó Árpád Ernő P. Lukács ferences szerzetes, temetésének időpontját később ismertetik ‒ számol be a Romkat.ro portál. A honlapon a ferences atya életpályáját is közlik a Keresztény Szó egy korábbi számában megjelent cikkére hivatkozva. Mint írják, Daczó Árpád Ernő 1921. május 16-án Dédabisztrán, az Istenszéke alatt született. A világháború éveiben az erdélyi ferences rendtartomány vajdahunyadi teológiáján elvégezte a főiskolát, majd

1945. május 19-én, pünkösd szombatján szentelte pappá Márton Áron püspök a ferences rend gyulafehérvári kis templomában.

Pappá szentelése után, 1946–1956 között Marosvásárhelyen volt zárdalelkész. Ott az ifjúságra tett nagy hatása miatt a kommunista hatalomátvétel után, 1949. július 5-én letartóztatták. A zárkában szigorú böjttel és imával kilencedet tartott Szent Mihály tiszteletére, majd 1949. szeptember 29-én, Szent Mihály ünnepének estéjén váratlanul megnyitották cellája ajtaját, és kiszabadult.

Amikor 1951. augusztus 20-án az erdélyi ferenceseket internálták, előbb rövid ideig Máriaradnára, majd a háromszéki Esztelnekre került. 1957-ben véget ért az internálás korszaka, így Márton Áron püspök jó diplomáciájának köszönhetően az addig lelágerezett ferencesek is saját templomaikba visszakerülve lelkipásztori tevékenységet végezhettek. A három felterjesztett ferences közül

a bukaresti állami hatóság egyedül az ő kinevezését hagyta jóvá Csíksomlyóra,

és így tizenhárom esztendeig a csodatevő Mária közvetlen közelébe került. Ott egyedül teljesített szolgálatot, csupán csíksomlyói munkássága utolsó évében, 1970-ben került mellé Márk József atya. Ugyanebben az évben Écsy János atyával helyet cserélve került Szentágotára, ahol 1973-ig működött.

A csíksomlyói kegytemplomban és kolostorban kezdődött el Daczó Árpád Ernő, Lukács atya vallási néprajzi munkássága. „Összegyűjtötte a kolostor szétszóródott értékeit, csíki népművészetbe öltöztette a kegytemplomot, visszaállította a Kis-Somlyó keresztúti stációit és ledöntött keresztjeit.” A kommunista diktatúra nehéz éveiben itt ismerkedett meg a népi Mária-tisztelet mélységével is.

Rádöbbent, hogy neki a vallási néprajzzal tudományosan és hivatásszerűen is foglalkoznia kell,

ennek okán minden szolgálati helyén – Kostelek (1973–1978), Marosillye (1978–1980), újra Marosvásárhely (1980–1989) majd legvégül Fogaras (1989–1994) – rendületlenül gyűjtötte a Csíksomlyóra vonatkozó néprajzi adatokat. A témában több könyvet is megjelentetett.