Csaknem kétezer kilométer és öt koncert után érkezett Marosvásárhelyre hétfőn este a Szentegyházi Gyermekfilharmónia. A 140 gyermek és vezetőjük, Haáz Sándor a főtéri katolikus templomban ajándékozta meg az egybegyűlteket. Énekeltek, muzsikáltak, igazi gyertyás adventi hangulatot teremtettek, s aki láthatta azt a sok-sok mosolygó gyermekarcot, sosem felejti el a „filit”. A koncert után Haáz Sándor karnagyot faggattuk az idén harmincadik évét betöltött együttesről és erről az immár húszéves adventi szokásról.
2012. december 18., 14:182012. december 18., 14:18
2012. december 18., 15:392012. december 18., 15:39
– Hosszú útról érkeztek Marosvásárhelyre. Hogy sikerült az idei adventi hangversenykörút?
– Az iskolai vakáció előtti hétvégét sikerült kialkudnom a tanfelügyelőséggel, hogy a 140 gyereket kölcsönkérjem. Csütörtök délután indultunk el, Brassóban volt az első megállásunk, a főtéri katolikus templomban léptünk fel, ahol már két ízben voltunk az elmúlt tizenöt évben. Az nagyon felemelő volt, mint mindig, amikor Erdélyben énekelünk. Mert itthon vagyunk. Ilyen volt a marosvásárhelyi is. A két erdélyi koncert között voltunk Dabason, Budapesten az Uránia Filmszínházban...
– Ott kétszer is felléptek egy nap alatt...
– Igen, ott egyszer ötszáz gyerek előtt léptünk fel délben, este ugyanazon a színpadon megint, de már felnőtt és igazándiból minket pártoló közönség előtt. Vasárnap a váci székesegyházban énekeltünk a nagy kupola alatt. Fenomenális volt, részben az akusztika miatt, részben azért, mert alig volt zéró fok. A vásárhelyi helyszínünk igazi trópus volt amellett.
– Mennyire fárasztó egy ilyen feszes turné a gyerekeknek és persze önnek is?
– Nagyon fárasztó volt, mert ebbe a négy napba bele kellett zsúfolni azt a majdnem kétezer kilométert, amit jártunk. Bepakolni, kipakolni, ruhákat előszedni, elrakni. Ha nem lennének ilyen fegyelmezettek és óriási teherbírásúak ezek a gyerekek, akkor körülbelül két nappal a vége előtt elvéreztünk volna már.
– Nagy hagyománya van az adventi koncerteknek. Mikor kezdődött és mi a cél?
– Nálunk könnyű adventi koncertet szervezni, mert Szentegyházasfalu kilencven százalékban katolikus település, a gyerekek tulajdonképpen azt csinálják, amit adventkor szoktak a templom berkeiben. Tulajdonképpen ez megy magától. Zeneileg az egészet összehozni és műsorrá kovácsolni vagy húsz éve sikerült. Mondjuk nem ugyanaz már a műsor, sok változás volt közben. Ezt a gyertyás látványt tíz éve találtuk ki, de volt olyan is, amikor havaztunk felülről, papírfecniket dobáltunk le, ami gyönyörű volt. Szerintem a lényeg az, hogy ez a rengeteg gyönyörű gyerekarc mosolyogjon, és úgy énekeljen. És akkor látszik, hogy mi is a karácsony.
– Nem csak a műsor változott, hanem a gyermekek is. Harmincadik évfordulóját ünnepelte idén a gyermekfilharmónia. Hány gyerek fordult meg ez alatt az idő alatt az együttesben?
– Igen, 1982-ben születtünk, ez idő alatt pedig a karácsonyi műsorunk a toplistás, azt adtuk elő legtöbbször. Az előttem muzsikáló másodhegedűs kislány édesanyját vezényeltem ezelőtt húsz évvel – ez talán mutatja, hogy mennyi idő telt el közben, s milyen érdekes módon váltják egymást a generációk. Én észre se venném, ha nem néznék közben tükörbe, hogy telik az idő. Harminc év alatt mindjárt az unokákat vezénylem. A múltkor összeszámoltam, hogy olyan 1200 gyerek ment át a Gyermekfilharmónia csodáján.
– Az szép. Létezik hasonló formáció Erdélyben vagy akár Magyarországon?
– Csíkszeredában ezelőtt 15 évvel megpróbálta Köllő Feri barátom ezt a vokálszimfonikus, félig amatőr hangzású együttest létrehozni sokkal profibb színvonalon. Nagyon jól szólt, gyönyörűen, de nem sokáig. Ennek a filinek az az érdekessége, hogy van. Nem megszüljük egy-két előadásra, és aztán elfelejtjük, hanem egyesületként, nagycsaládként, szervezetként harminc éve már, hogy képes működni. Honlapunk van, újságunk is volt, saját nyomdánk lett, szállodánk van, turisztikai vállalkozásunk. Ez nem egy egyszer használatos történet, hanem a koncertező együttes létén is túlmutató szerveződés, hiszen rendszeresen tánctáborokat, festőtáborokat szervez a filharmónia. Az évi nagy zenei napokat mi szervezzük meg és évente kétszer, háromszor turnézunk három autóbusszal. Ezek a mozdulatok mind összekovácsolják, élvezetessé és élnivalóvá teszik az együttest.
– Marosvásárhelyen hányadjára járt a fili?
– Érdekes, hogy mi már a kommunizmusban is idemerészkedtünk, akkor nyertünk Megéneklünk Románia első díjat, és annak a mentén megkaptuk a pártpropaganda pecsétjét, és szabadott jönni. Úgy emlékszem, hogy legelőször 1985-ben voltunk, aztán \'87-ben, \'89-ben, \'91-ben – mind a páratlan években jöttünk. Akkor egy darabig csend volt, azt hiszem hogy \'96-ban jöttünk legközelebb, majd a kétezres években. Fülöp G. Dénes idején a Vártemplom volt a kedvenc helyünk, majd sikeres koncertet tartottunk két alkalommal a Kultúrpalotában is. Ebben a gyönyörű templomban most volt alkalmunk először megszólalni.
– Mégpedig népes közönség előtt...
– Igazság szerint a Kultúrpalotára fájt a fogam, mert tudtam, hogy a fili hírneve sok embert ide fog hozni. Elég jól mediatizálta az eseményt Kiss Dénes barátom, meg Farkas Anti régi jó barátom, így sok ember tudott róla. De a Kultúrpalotát valami kolindások lefoglalták, s akkor az lett, hogy itt nem fért el mindenki. De jó meleg közösségi hangulat volt, és ez nekünk jólesett.
Immár Afrikában folytatja különleges útját a két erdélyi kalandor, Mihály Alpár és Bertici Attila. Robogóval vágtak neki a Szaharának, és miközben Dakar felé haladnak, egyre inkább megtapasztalják: az igazi cél nem a térképen van.
A Kárpát-medencei Lovas Program idei pályázatának eredményeit ismertették Székelyudvarhelyen. A támogatások célja, hogy a lovassport és hagyományőrzés tovább erősödjön, különös tekintettel a gyermek- és ifjúsági programokra.
Energetikai szempontból jelentős felújításon esett át a székelyudvarhelyi Bányai János Műszaki Szakközépiskola, a korszerűsített épületet pénteken avatták fel. Az esemény részeként emlékkövet lepleztek le a tanintézmény névadója előtt tisztelegve.
Egyetlen székelyudvarhelyi forrás vize sem iható a legfrissebb vizsgálatok szerint – osztotta meg videóbejelentkezésében Dávid Endre alpolgármester.
Az építkezési munkálatok nagyjából befejeződtek a felújítás alatt álló Bartók Béla Művelődési Házban Szentegyházán, most a hang- és fénytechnika beszerelése zajlik. Kis szerencsével már idén használatba a vehetik a létesítményt.
A parajdi sóbánya bezárása nyomán állás nélkül maradt személyek fejenként 9000 lej értékű gyorssegélyt kapnak az államtól. A kormány csütörtöki ülésén hagyta jóvá az erről szóló határozatot.
Újjáépítési terv kidolgozását kéri a bányakatasztrófa által sújtott erdélyi Parajd és térsége számára a kormánytól a korrupcióellenes megmozdulásokat szervező Declic közösség. Az online petíciót eddig több mint tízezren írták alá.
Újra megrendezik a Doklavinát Székelyudvarhelyen és Székelykeresztúron október végén. A fesztivál során a dokumentumfilmek különleges világába nyerhetnek betekintést a nézők, és minden vetítésen lehetőség lesz beszélgetni az alkotókkal is.
Elfogadták azt a kormányhatározatot, melynek révén egyszeri szociális támogatást kaphatnak a Sal Sind egykori dolgozói – közölte videóbejelentkezésében Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácsának elnöke.
190 ezer lejnyi adomány érkezett eddig az Együtt Parajdért – Tartsuk életben Sóvidék szívét kampány számlájára, ebből 100 ezer lejt belépőjegyek vásárlására fordítanak, és ezeket tovább hasznosítják, hogy még több turistát vonzanak a térségbe.