Szent a béke Mende Gaby színművésznő és a jezsuiták között

A felek egyezségre jutottak, miután a budapesti tartományi főnök utasítására a minorita templomot ügykezelő jezsuiták lehetővé tették, hogy két hónapos „szárazság” után ismét folyjon a víz az egykori kolostorépületben több mint negyven éve bérlőként lakó művésznő lakásában. Ugyanakkor tízéves szerződést kötöttek a 181 négyzetmétert foglaló idős, egyedülálló asszonnyal anélkül, hogy a házbér összegét emelnék. A csap elzárását elrendelő Pakot Géza atya, a világhálón közzétett üzenetében bocsánatot kért, és elismerte, hogy részéről nem volt ildomos több száz lejes fájdalomdíjat követelnie az érintett fiától, aki egy SMS-ben feltett retorikus kérdéssel megsértette. Cserében Mende Gaby ügyvédje visszavonta azt a pert, amit a vízszolgáltatás azonnali újraindításáért indított.

Miután két hónapig a Székely Színház egykori alapító tagja a szomszédok jóvoltából vedrekben kapta és edényekben, a kályhán melegítette a vizet, néhány napja ismét 21. századi életkörülményeknek örülhet. Amint korábban megírtuk, a minorita rend vásárhelyi vagyonát kezelő jezsuiták elzárták a zárda épületében negyven éve albérletben lakó Mende Gaby vízcsapját. Pakot Géza atya azt vetette a nyugalmazott színművésznő szemére, hogy ki sem akar költözni az egyház által bő fél évszázad után végre visszakapott ingatlanból, és tisztességes házbért sem hajlandó fizetni a háromszobás lakásért. Mivel a bérlő a rend által felajánlott kompromisszumos megoldást sem volt hajlandó elfogadni – és nem költözött az egyház egy másik, kisebb lakásába –, Pakot elzárta a vízcsapot. Az amúgy is elmérgesedett helyzet akkor fajult el végkép, amikor közbelépett a színésznő fia, az akkor éppen az Egyesült Államokban tartózkodó Tompa Gábor, aki egy SMS-ben azt találta kérdezni a paptól, hogy a vízcsap elzárása után a gázcsap megengedése következik? A neves rendező a nácik zsidóellenes intézkedéseihez hasonlította Pakot atya gesztusát. Válaszában a magát sértve érző szerzetes, a vízcsap megnyitásáért nem csak javítási költségeket és garanciapénzt, hanem egy 500 lejes fájdalomdíjat is követelt a Kolozsvári Állami Magyar Színház főrendezőjétől és igazgatójától. A pap zsarolás ízű lépését mind a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség vikáriusa, Potyó Ferenc, mind a marosvásárhelyi főesperes, Oláh Dénes elítélte, és lelkipásztorhoz méltatlan, blamás gesztusnak nevezte. Maga Pakot Géza is a Székelyhon és a Krónika hírportálokon közzétett bejegyzésében bocsánatot kért. „Szeretnék bocsánatot kérni az 500 lejes zsarolásnak nevezett fájdalomdíjkérésért. Egyetértek mind Potyó Ferenc, mind pedig Oláh Dénes elöljárókkal abban, hogy ez nem volt ildomos még éppoly fájdalmas sértések nyomán sem. Egyébként én már nem vagyok illetékes a fenti ügyben. Még egyszer bocsánat. Pakot Géza SJ” – írta az érintett.

A történtek után a jezsuita rend budapesti tartományfőnöke, Forrai Tamás Gergely Szőcs Lászlót bízta meg az ügy mielőbbi megoldásával. A lelkipásztor érdeklődésünkre elmondta, a rend lemondott a művésznő kilakoltatásáról és tízéves bérleti szerződést kötött. Ugyanakkor az addig nevetségesen alacsonynak nevezett havi 250 lejes házbért sem emelték meg. Kihívták az Aquaserv vízszolgáltató vállalat szakembereit, akik kijavították a meghibásodást és megengedték a csapot. „A művésznőnél ismét van víz, én meg örülök, hogy sikerült rendezni a helyzetet” – nyilatkozta Szőcs atya.