Sikeres volt a sírkőmentési program

2013-ban kezdte el a Pro Havadtő Egyesület a régi temető sírköveinek feltárását, visszaállítását. Idén februárban pályázatot nyertek, ennek köszönhetően az elmúlt napokban tizenöt belga fiatal vett részt a munkálatokban. Főleg az egyesületi tagok segítettek a temetői akciók során, míg a falubeliek szívesen vendégül látták az elfáradt fiatalokat, a szállást pedig a helyi gyermekotthon biztosította számukra – tudtuk meg Koncz Emma egyesületi elnöktől, aki hozzátette: a nagy meleg akadályozta a napi öt-hat órai munkát, de a fiatalok erősek, így várakozáson felüli eredményekkel számolhattak.
A belgiumi önkéntesek nem rettentek vissza a nehéz munkától, jó volt látniuk a haladást és azt, hogy munkájukat értékelték a helyiek – mondta el portálunknak Gregori Mais, aki Florian Guillome vezetővel együtt örül annak, hogy ide eljuthattak. Amikor megérkeztek, fogalmuk sem volt arról, hogy milyen hatással lehetnek a közösségre és a projektre, és motiváció volt számukra az, hogy munkájuk fontos volt a havadtőiek számára.

Ősei sírját is megtalálta

„Nagyon sok munkát fektetett be az egyesület és a helyi lakosság a tavaly nyolc alkalommal szervezett kalákába. Hatalmas fizikai erőt igényel, mégis élvezetes munka” – véli a helyi származású Kinda István, a Székely Nemzeti Múzeum munkatársa, aki szakmai vezetőként vesz részt a projektben. Az ügy nemzetközivé vált, sokan hallottak róla, igen jelentős intézmények vezetői is meglátogatták a helyszínt, tehát egy példaértékű kezdeményezésről van szó. Remélhetőleg a helyiek is büszkék lesznek a végeredményre, arra, hogy Havadtőn egy olyan történelmi-néprajzi örökség van, amelyre ezután oda kell figyelni, hiszen jelentős turisztikai érdeklődést is kiválthat. Harminc évvel ezelőtt készült egy kiadvány, amelyben helyi sírkövek fotói is szerepeltek, ez sokat segített a keresésben az 1,1 hektáros temetőben, amelynek legalább egyötödét sűrű bozót lepte el. Ennek nagy részét most sikerült kiirtani, hogy hozzá tudjanak férni a gyökerek közé szorult sírkövekhez.

A munka során mintegy száz homokkő került napvilágra, illetve visszaállításra. A legrégebbi kő 1806-ból való, latin és magyar nyelvű szöveggel, az 1820-as években megjelent a szebb, kalligrafikus írás, hozzáértő kézre vallva. Az 1840-es évekből előkerült kövek nagy szakmai tudásra vallanak. Bár legtöbb esetben nincsen rávésve, az írás és a motívumok alapján tudják azonosítani, hogy egy-egy darabot a Menyhárt, Szopós, Kerekes, esetleg más mester családja készítette a megrendelőnek. Az egyik legérdekesebb motívum egy virágra hasonlító koponya, amely a középkorban volt szokásos, és amelyet az egyik sírkőfaragó gyereke sírkövére véstek – részletezte Kinda, miközben végigvezetett a temetőn és ősei előkerült sírkövét is megmutatta.

Nem áll meg a munka

Bár a nagyján már túl vannak, és még egy-két további kaláka, amíg  az összes sírkövet ki nem ássák a földből, a munka azonban itt nem áll meg – állítja határozottan Kinda István. A legszebb sírköveket restaurálni kellene, és kiadványok révén népszerűsíteni. Ebben szakmailag, de lehet, hogy a kiadványkészítésben anyagilag is segítőjük lesz a sepsiszentgyörgyi múzeum. A kövek feltárása, kiemelése azért is fontos volt, mert a restauráláshoz nem pár száz lejes összeg szükséges, és meg kell mutatniuk a jövőbeli támogatóiknak, hogy itt egy kompakt temetkezési hely van, aminek nincs párja a vidéken. Tehát egy átfogó temetőrendezési programra van szükség, amelyhez már szakmai segítséget ajánlott fel a budapesti Néprajzi Múzeum vezetője és a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem egyik tanszékvezető professzora. A program több lépésben zajlik, de már az is eredmény, hogy a sírkövek kikerültek a talajból, megtisztultak, elkezdődött a dokumentálás: a fotók átrajzolása, a szövegek digitalizálása. A munka eredményeként kiadvány, később egy, az egész temetőt bemutató monográfia születhet.