Sáromberke legidősebb lakója születésnapra készül

Balogh Ilona néni decembertől ágyhoz kötött, kissé lesoványodott, de nem panaszkodik, mert nincsenek fájdalmai, sőt, az étvágya sem rossz. Mosolyogva fogad, örül a látogatásunknak, életútja felidézéséhez viszont lányától, Margittól és fiától, Károlytól kér segítséget. Leánya az idősebb, ő ismeri jobban a család történetét. Megtudom, hogy a 100 éves Ilona néni családi gyökerei Nyárádszentmártonból erednek.

Édesapja Teleki gróf vincellérje volt

Ilona néni édesapja a palotailvai Herbus nevű fafeldolgozó vállalat alkalmazottja volt, így a család egy ideig a Felső-Maros mentén élt. „Nagyanyám testvérénél laktak egy ideig, aztán Erdőszengyelbe költöztek, ahol házat vásároltak. Nagyapám asztalos és ácsmunkával foglalkozott, s gróf Teleki Károly sáromberki földesúrnak is dolgozott. A gróf 1917-ben felkérte, hogy vegye át a szőlőse irányítását, és vincellérnek nevezte ki. 1914-ben született édesanyámat egy ideig nagynénje nevelte, 1918-ban, a háború befejeztével került Szengyelbe, ahol a présházban leltek otthonra” – kezdte a visszaemlékezést Margit néni, aki elmondta, hogy 1938-ban meghalt a nagyanyja, így minden teher a nagyapja nyakába szakadt. Ez utóbbi a II. világháború vége után, a gróf távozásáig volt a Telekiek vincellérje.

A háború nehéz évei

Ilona néni 1940-ben házasodott össze Balogh Lajossal, s nemsokára meg is született első közös gyerekük, aki torokgyíkban halt meg. Margit néni három évvel korábban, 1937-ben jött világra egy házasságon kívüli kapcsolatból. Károly bácsi 1943-ban született. „A háborút otthon vészeltük át, édesapám harangozó volt Szengyelben, így egyházi épületben lakhattunk. Ha légitámadás ért, a bunkerben húzódtunk meg, nehéz időszak volt. A németek elvonulása után oroszok lepték el a környéket, egy időre az egyházi épületeket is igénybe vették. Az épület egyik helyiségében röpcédulákat nyomtattak” – idézte fel a múltat a százéves Ilona néni leánya. Megtudtuk, hogy Ilona néni és férje a harangozás mellett az iskola takarítását is elvállalták. A férfi szezonmunkát is vállalt a marosvásárhelyi cukorgyárban, a nő Fülöp Zsiga helyi földbirtokos lánygyermekét nevelte.

Ükunoka is van

„Édesanyám 1963-ban temette el férjét, 23 évet éltek együtt. Fél évszázada elmúlt, hogy özvegyen él. 1969-ben költözött Sáromberkére, ahol fia házat épített. Korábban, 1956-ban súlyos érszűkületet fedeztek fel nála az orvosok, de úgy látszik, kissé eltúlozták a dolgot” – szólt közbe Károly bácsi. Ilona nénit menye, Marika gondozza nagy türelemmel, odaadással.  Elmondták, hogy a százéves asszony gyakran átalussza a nappalt, éjszaka viszont beszélgetőtársra vágyik. Néhány évvel ezelőtt még televíziót nézett, Bibliát olvasott az ünnepelt, akinek öt unokája, hét dédunokája és egy ükunokája is van. Ilona néni születésnapjára együtt lesz a család. Gyermekei elmondták, hogy Jánosi Ferenc, Nagyernye község polgármestere és Porkoláb Levente helyi lelkipásztor is jelezték, hogy köszönteni fogják a falu legidősebb polgárát.