Refis élet, refis fegyelem az új igazgató tükrében

– Hogyan lett igazgató Benedek Zsoltból?

– Tizenegy éve tanítok ebben az iskolában történelmet. Szép lassan lettem vezetőségi tanácstag, szakszervezeti elnök, minőségfejlesztéssel foglalkoztam a tanintézetben, majd fegyelmi bizottság elnök is lettem, és úgymond Székely Emese igazgató egyik jobb keze. Lassan ívelt felfelé a pályafutásom, amíg aztán megbíztak ezzel az igazgatói állással.

– Hogy működik ez? Akkor nem versenyvizsgával...

– Romániában az igazgatók kilencven százaléka nem versenyvizsgával, hanem kinevezéssel kerül az állásába. Az én esetemben jött az egyház részéről a püspöki felhatalmazó levél, amelyet elküldtek a tanfelügyelőségnek, utána a tanfelügyelőség nevezett ki az RMDSZ jóváhagyásával. A törvény ugyanis azt mondja, hogy a kisebbségi iskolákban az érdekvédelmi szervezet jóváhagyása is szükséges ahhoz, hogy valaki igazgató legyen.

– Szeptember elsejétől érvényes a kinevezés. Mivel teltek az első igazgatói napok?

– Az iskolakezdésig át kellett venni mindent Székely Emesétől, aki tizenkét évig volt az iskola vezetője. Az első két hét tehát nagyon zsúfolt volt, gyűlés gyűlés után, átnézni mindent, ami hozzánk tartozik, de közben indítottuk az elemi oktatást is. Most már kezd egy kicsit fellazulni a program, de munka azért mindig akad.

– Most indult az előkészítő osztály. Nem volt szó arról, hogy ötödik is lesz?

– Nem, egyelőre az előkészítő osztályról van szó, de megy ez tovább természetesen, és beindul majd az ötödik is, mindenképpen ezek az elemisek az ötödik osztályt is folytathatják majd a Református Kollégiumban. Egyelőre az épület, amelyben indult a nulladik, félkész állapotban van, meg kell várni azt, amíg teljesen használható lesz arra, hogy iskola legyen, utána majd fogjuk kérvényezni, hogy legyen ötödik osztály. Persze nem olyan egyszerű, és nem csak tőlünk függ. Nekünk is az állam keretei és törvényei szerint kell működnünk.

– De ez mindenképp egy nagy lépés, mármint, hogy elindult az elemi oktatás…

– Mindenképpen. Most már elmondhatjuk, hogy óvodától a főiskoláig mindenünk van – még ha hiányos is az elemink, de legalább elindult, s aztán idővel lesz minden alapfoktól felsőfokig. Szerintem Maros megyében és itt Marosvásárhelyen van a legnagyobb református közösség, amelynek szüksége van egy ilyen iskolára.

– Miben hasonlít a mai Református Kollégium a hajdani 1557-ben indult iskolához, vagyis a mai Refi a valamikori Refihez – ahogy a diákok mondanák?

– Ahhoz a Refihez, amikor a diákot csínytevésekért mondjuk megpálcázták, s akkor tudta, hogy mi a rend? Ezt persze nem lehet most megvalósítani.  A mai Refi például a humántudományok tekintetében hasonlít a régihez, akkor is azok voltak az alapok, ma is, na meg maga a plusz, amit ad az iskola a világi tanintézményekhez képest: a vallási nevelés. Ez nem jelenti azt, hogy nálunk most hittérítés folyik, viszont megpróbálja az iskola megadni azt az erkölcsi, vallásos nevelést, amelyre szerintem egy egészséges életmódhoz szüksége van a gyereknek.

– Református Kollégium, de nem csak a reformátusoknak szól, ugye?

– Nem, egyáltalán. Ne vegye senki úgy, hogy ő szeretné ezt a szakot, de nem jön ide, mert nem református. Az évek folyamán volt mindenféle vallású diákunk, ortodoxtól elkezdve Jehova tanúig, hit gyülekezetesig, s persze a tanárok sem mind reformátusok. A vallási hovatartozás nem kizáró jellegű.

– Vonzó a mai világban egy felekezeti iskola?

– Attól függ, kinek a szempontjából nézzük. Lehet, hogy a diák szempontjából nem annyira vonzó, mert a felekezeti iskola maga után von bizonyos plusz törvényeket, amelyek a világi iskolákban nincsenek meg. Nagyobb a fegyelmi elvárás, a ruházatba, öltözködésbe is adott esetekben beleszólunk. A szülő szempontjából azonban éppen ezért vonzóbb, alátámasztja ezt az is, hogy Magyarországon például „gombamód nőnek ki\" a felekezeti iskolák, és egyre keresettebbek.

– Egy pár ilyen refis szabályt megismerhetünk?

– Nem szabad a lányoknak a körmeiket rikító színűre festeniük, a szoknya mérete is meg van szabva: úgy egyeztünk meg, hogy ameddig a keze leér, addig érjen legalább a szoknya is. A hajviseletbe is bele-bele szólunk, ha egy lány szőke akar lenni, akkor legyen szőke, de ne válasszon olyan színt, amely ezer közül is kitűnik, hogy ne is beszéljünk a lila, zöld meg egyéb árnyalatokról. A fiúknak is lehet hosszú hajuk, de legyen gondozott. A piercingek használata ugyanakkor tilos az iskolában. A legfontosabb, hogy gondozottak, ápoltak legyenek a diákok.  Arra is kell vigyázni, hogy az öltözetnek, amelyet magukra vesznek, mi az üzenete. A playboy nyuszis póló, a sátánista jelképes ruhadarab nem a Református Kollégiumba való.

– Ezek a szabályok, de mi a helyzet az oktatás színvonalával? Hol áll most a Református Kollégium?

– Ha a nappali tagozatról beszélünk, ott idén az érettségizők 96,7 százaléka ment át, vagyis két személynek nem sikerült a vizsgája. Ez szerintem azt jelenti, hogy elég jó helyen állunk, persze én azt szeretném, hogy százszázalékos legyen ez az arány. Az esti tagozaton 42 érettségizőnk volt, és közülük is 31-nek nem sikerült az érettségije, ami szintén nem rossz, ahhoz képest, hogy mi történik az országban.

– Hány diákja van összesen az iskolának?

– Van 61 óvodásunk, 25 előkészítő osztályosunk, középiskolásunk olyan 250 körül, 72 diák jelen pillanatban estibe jár, és van 92 asszisztensképzős posztliceális diákunk is a Bod Péterben. Körülbelül 500 diák tartozik hozzánk összesen.

– Milyen tervekkel vág a munkának?

– Az oktatás minőségi fejlesztése a cél mindenképp, ez pedig nem csak abban áll, hogy százszázalékos legyen érettségin az átmenési arány. Szeretnénk azt is, hogy az iskola jól felszerelt legyen, megfeleljen a 21. század követelményeinek. A modern didaktikai eszközök szükségesek a mai világban. Fontos az is, hogy az iskola egyre több kapcsolatot alakítson ki, részt vegyen csereprogramokban. Azt is szeretném ugyanakkor, hogy új alapokra helyezzük a kapcsolatunkat a külvilággal, értem ez alatt a polgármesteri hivatalt, a sajtót, a civil szervezeteket, de az egyházakat is.