Pulitzer-díjas újságírók tartottak előadást

Alex Tizon és Jacqui Banaszynski nemcsak zsúfolásig megtöltötték az intézmény auláját, de előadásaikkal órákon keresztül a székekhez szögezték a hallgatóságot. A konferencia részvevőinek alkalmuk nyílt betekintést nyerni olyan szakemberek életébe, akik számára az iraki háború, a szeptember 11-i merénylet, a Katrina hurrikán, az AIDS-ben szenvedők élete és haláltusája, a menekülttáborok hétköznapjai nem egyszerű hírekként vagy eseményekként jelennek meg. A két díjazott sajtós azzal vívta ki a szakma és az olvasóközönség elismerését, hogy életet tudott lehelni valamennyi fontos írásába.

„Számomra bármilyen apró kis, száraz hír mögül emberi életek, sorsok bukkannak fel. Már tudatlanul is ezeket kezdtem keresni” – vallotta Banaszynski, aki először 1986-ban került az újságírás Oscarjának számító Pulitzer-díj közelébe. Az etiópiai éhezést feldolgozó riportjaival még nem sikerült elhódítania a díjat, de rá két évre, amikor egy HIV-vírussal fertőzött homoszexuális farmerpár életének és halálának bensőséges megközelítésére vállalkozott, sorozatban közzétett munkáját siker koronázta. Húsz év múlva, az elhunytak egyikének unokaöccse levélben fordult az újságírónőhöz, megköszönve, hogy érző és szenvedő emberként mutatta be a ’80-as évek amerikai társadalma által elítélt nagybátyját.

„A jó újságíró türelmesen meg tudja hallgatni az alanyokat. A történet a mi imádságunk. Kellő tisztelettel kell megírni és közzétenni azt. A történet parabola, történelem, zene. A történek a lelkünk” – osztotta meg hitvallását a Missouri Újságírói Egyetem professzora a több száz diákkal. Kollégája, az oregoni egyetemen oktató Alex Tizon jóval később, 1997-ben egy korrupciós ügy felgöngyölítése miatt kapta meg a Makón született és Amerikába emigrált Pulitzer József által alapított rangos díjat. A Fülöp-szigeteki származású riporter az állami lakások panamájáról közölt nagysikerű tényfeltáró riportot. A hallgatóság megmosolyogta a témát, de Tizon mindenkit „megnyugtatott”: „Az Egyesült Államokban is létezik korrupció, amikor az állami lakások elosztásáról van szó”. Mint mondta, ő a saját történetei megírásának a híve. „Nem könnyű ezt az utat választani, ám gyakorta ezek a legmeggyőzőbb sztorik. Amúgy hiszem és vallom, hogy az újságírónak nem csak a fülével kell hallania, hanem a szívével is” – tette hozzá Alex Tizon, arra biztatva a diákságot, hogy bármilyen kis dologra vállalkoznak az életben, azt figyelemmel és empátiával tegyék.