Peti: adományozzák a városnak az utcanévtáblákat

Bár mindketten egyetértettek abban, hogy az alkotmány szavatolja a kisebbségi jogokat, s a kétnyelvűséget is, egyikük sem merte azt tanácsolni az érintett marosvásárhelyi magyaroknak, hogy hagyják kint a táblát. Peti András egy megoldást jelentő javaslattal állt elő.

Az alpolgármester rövid történelmi visszatekintőjében felemlegette, hogy az írásos feljegyzések szerint Marosvásárhelyen első alkalommal 1860. szeptember 12-én döntött arról a városi tanács, hogy utcanévtáblát helyezzen ki, akkor a főteret nevezték el Széchenyi Istvánról. Szerinte az alkotmány szavatolja a kisebbségi jogokat, az anyanyelvhasználatot és a kétnyelvű feliratokhoz való jogot.

„Egy reklámtáblák kihelyezését szabályozó törvény nem írhatja felül az alkotmányban szavatolt jogokat. Egy jogállamban. De Marosvásárhelyen már három alkalommal bebizonyosodott, hogy a reklámtörvény mégis felülírja: első alkalommal, amikor a székely zászlót minősítették reklámzászlónak, majd egy harapós kutyára figyelmeztető kétnyelvű feliratra mondták rá, hogy reklám, most pedig a civil aktivisták által kihelyezett kétnyelvű utcanévtáblákra. Ha jogállamban élnénk, azt mondhatnák a marosvásárhelyieknek, hogy nyugodtan hagyják ott a táblákat, mert nem büntethetik meg őket, s ha mégis, akkor a bíróság eltörli majd a bírságot. De mi nem tudjuk szavatolni, hogy miként dönt a bíróság. Most azt tudom javasolni, hogy az érintett marosvásárhelyi magyarok egy adománylevéllel adományozzák a házukra kihelyezett táblákat a városnak, így megkímélve a helyi költségvetést, hiszen kevesebb táblát kell kihelyeznünk. Az adománylevél mellett írjanak egy nyilatkozatot is, amely szerint beleegyeznek abba, hogy a városháza kihelyezze a tulajdonukban levő ingatlanra a táblákat. Ily módon talán elkerülhető a kilátásba helyezett büntetés anélkül, hogy a táblákat le kelljen venni” – tanácsolta Peti András, aki elismerte hogy ez ügyben nem konzultált Bretfeleannal, de szerinte az adományozás törvényes megoldást jelentene.

Az alpolgármester kifejtette: az RMDSZ-kongresszuson javasolta, hogy a szenátorok és képviselők nyújtsanak be egy módosító javaslatot a reklámtörvényhez, amely pontosan szabályozza, hogy mit is jelent a reklám. „Ellenkező esetben megtörténhet, hogy mind a másfél millió magyar nemzetiségű román állampolgár reklámügynök lesz, s büntetésre számíthat, ha a postaládájára magyarul is kiírja nevét és lakrészének számát. A reklám kifejezést jól körül kell határolni, úgy mint külföldön, ahol csak a bevételt, nyereséget eredményező tevékenységeket nevezik reklámnak, semmiképp az utcanévtáblákat, a nemzeti szimbólumokat.”

Mesterségesen keltett konfliktusnak nevezte Soós Zoltán marosvásárhelyi önkormányzati képviselő a civilek által felszerelt kétnyelvű utcanévtáblák kapcsán kirobbant botrányt, s arra hívta fel Valentin Bretfelean figyelmét, hogy Marosvásárhelyen számos olyan épület van, amelyen engedély nélküli  táblák vannak, s ha már büntet, akkor ne csak a magyar közösség tagjait bírságolja meg. „Elhiszem, hogy Bretfelean a törvényesség betartását tartja legfőbb feladatának, de mindenképp túlzásnak érzem a kilátásba helyezett büntetéseket. A megyei tanácshoz tartozó közintézmények mindenikén kétnyelvű táblák vannak, s a múzeumnál három nyelvűek. Azt gondolom, hogy ha van kellő szándék a városvezetésben, hogy kikerüljenek a kétnyelvű utcanévtáblák, akkor ezt meg lehet oldani. Jelenleg van pénz a költségvetésben a táblákra, és a közbeszerzési folyamatot is elindítottunk” – mondta Soós Zoltán.