Pedagógusból lett kerámiafestő

Kristóf Ilona Sáromberkén született, majd a pedagógiai líceum elvégzése után a Szatmár megyei Túrterebesen kapott óvónői állást. Később sikerült közelebb kerülnie szülőfalujához, 12 évet tanított, nevelt Pókában, majd egy marosvásárhelyi óvodában. Negyven év oktató-nevelő munka után nyugdíjazták, azóta több ideje jut a népművészet gyakorlására.

Díszmagyart is varrt

„Mindig a népszokások és hagyományok nagy ápolója, a népművészeti alkotások csodálója voltam. Az évek során nagyon sok varrottast készítettem, hímeztem, néhány évvel ezelőtt eredeti magyar mintával ékesített díszmagyar ruhát is varrtam. Abban különbözik az átlagos díszmagyartól, hogy nincs egyben a mellény a blúzzal, a ruha a szoknyával együtt három darabból áll” – avatott be Kristóf Ilona, aki vékony szövetre, piros fejtővel varrta a gyönyörű népi motívumokat.

Ilonka néni elmondta, már fiatalabb korában megtetszett neki a kerámiafestés művészete, de azokban az években nem volt elég ideje a népművészeti ág gyakorlására. Nyugdíjazását követően viszont elhatározta, hogy kedvtelésből népi motívumokat fest a konyhaszekrényben található fehér porcelántárgyakra. Az alkotások – a festék gyenge minősége ellenére – annyira jól sikerültek, hogy azóta sem tudja abbahagyni a munkát. „Nem könnyű minőségi alapanyagot, porcelánt találni, de a cél érdekében vállalom az utánajárást, mert számít a minőség. A festéket most már az internet segítségével, Németországból rendelem, így kiváló minőségűnek mondhatom. Kezdetben a festék nem megfelelő minősége miatt előfordult, hogy a motívumok lekoptak a csészéről, tányérról. Ma már nem fordul elő ilyen, a német festékkel szebbek, tökéletesebbek az alkotások” – mondta a népművész.

Ősi magyar mintákat használ

Arra is kíváncsiak voltunk, mennyi időt vesz igénybe egy alkotás elkészítése. Megtudtuk, hogy Ilonka néni egyszerre több tárgyat fest, mert hosszú száradási időre is szükség van, hogy a munkák nehogy elkenődjenek. „Ami a látogató szemével csodálatos, az nekünk kemény, hosszú órákig tartó feladat. Egy nagyobb vázát sokszor napokig festek, díszítek” – fejtette ki. A mintákkal kapcsolatosan elmondta, hogy elsősorban ősi magyar mintákat használ egy könyvből, amelyet néhány évvel ezelőtt egy székely bácsitól kapott. Munkáin visszatérő motívum a tulipán, amely szinte minden alkotáson jelen van.

„Én arra szakosodtam, hogy ezzel a módszerrel fessek virágokat a porcelánra díszítőelemként. Ez a munka nemcsak a festést foglalja magába, hanem a tervezést is, hogy minden egyes porcelánra más-más virág, motívum kerüljön. A festő tehát miután megtanulta, miként összpontosítsa figyelmét, és miként zárja ki a zavaró körülményeket, megtanulja használni képzelőerejét, hogy valami csodálatosat alkosson” – magyarázta a kerámiafestő, aki 24 órás száradás után elektromos kemencében „égeti ki” a kerámiatárgyakat, hogy az égetés után a munka elnyerje végső, élénk színét.

Egyetlen munkát sem adott el

Az alkotások között találunk étkészleteket, kávéskészleteket, vázákat, csészéket, tányérokat, cukor, szalvéta- és gyertyatartót, hamutálcát – tehát igencsak változatos a kínálat. Az alkotó ennek ellenére egyelőre hallani sem akar a munkák értékesítéséről, ezek nagy része lakását díszíti. Több alkotást ajándékozott már szeretteinek: pedagógus lányának, testvérének és annak családjának, rokonoknak, barátoknak. A kerámiafestés nem olcsó mulatság, ugyanis a megrendelt festék egy havi nyugdíjába kerül, de inkább sok minden másról lemond, csakhogy szenvedélyének hódolhasson.

Arról sem feledkezett meg, hogy megemlítse férje megértését, állandó támogatását. Hogy nyugodtan alkothasson, férje gyakran besegít a házimunkába, ami nagyon sok idejét felemésztené. Elmondta: jóleső érzéssel tölti el, hogy férje, valamint a család többi tagja értékelik munkáját. „Néha megkérdezik tőlem, hogy mitől lesz valaki jó porcelánfestő. Természetesen szükséges, hogy a festőnek művészi adottságai legyenek: éles szeme és magabiztos keze. Ez azonban még nem elég. Hogy valaki sikeresen alkosson, megfelelő szemlélettel kell tekintenie önmagát, a munkáját és más embereket. A jó festő olyan kézműves, aki keményen dolgozik ügyessége fejlesztésén. Tudja, hogy gyakorlat teszi a mestert” – fejezte be Ilonka néni.