Örvendezni a romok között is

A Balavásár községhez tartozó Fületelke Egrestő mellett található, ott, ahol véget ér az aszfalt. Az iskola felé vezető úton kontrasztos kép tárul elénk: feltűnik néhány modern családi ház elegánsan megtervezett udvarral, ezen túl azonban omladozó házak sorakoznak. Az iskolára pillantva nehéz elhinni, hogy oda járnak nap mint nap a gyerekek. Az omladozó falak mögött feltűnik az egykori evangélikus templom, s talán ez őrzi még a szászok szellemiségét, de sajnos mindkettőről elmondható: elhanyagolt állapotban van.

A szász örökség maradványa

A község polgármestere, Sagyebó István elmondta, ez a kis település már rég nem az, ami volt. „Egy nagyon szép szász településről van szó. A szászok a hetvenes években elvándoroltak innen, jelenleg egyetlen szász család él a faluban, emellett néhány magyar, ám többségben román és roma családok. A falu nevezetessége az erődített evangélikus templom, amelyet az elmúlt évben javítgatott egy civil szervezet. A településen állattartással és szőlőtermesztéssel foglalkoznak. A nyolcvanas években újraültették szőlővel a dombokat, azonban ezt is ellopkodták az évek során” – mesélte a polgármester.

A szász kultúra erősségét az is bizonyítja, hogy az ortodox templom csupán a kilencvenes évek közepén épült, tudatta a polgármester. Az iskola épülete hasonló az evangélikus temploméhoz, ám ez még használható állapotban van. Volt már szó egy új iskola építéséről, de nagyon kevés a gyerek. „Elemi osztályok, illetve egy óvodai csoport működik a faluban. Az épületet az evangélikus egyháztól béreljük, kezdeményeztük már egy új iskola építését is. Ez a kezdeményezés megbukott, és a feltevődött a kérdés: érdemes-e egy ilyen méretű beruházással foglalkozni. Jelenleg az óvodába nyolc gyerek jár, az elemi osztályokban pedig tizenkettő tanul” – mondta a polgármester.

Jókedvet vittek a fületelki gyerekeknek

Egy kisebb dombon található a romokban álló iskola. Az óvoda is ugyanezen épület egyik termében működik, szemben vele pedig az az osztály, ahol egy időben első, második, harmadik és negyedik osztály tanul. Ez a helyszíne a héten zajló vakációs tevékenységnek, amelyet a Pro Vision Egyesület és Maros Megye Tanácsának együttműködésében szerveztek meg.

Az egyesület év közben is foglalkozik a gyerekekkel, ugyanis szerződésük van a balavásári általános iskolával, amelynek alárendeltje a fületelki tanintézet. A szervezet ügyvezető elnöke, Marian Ciurariu-Gliga elmondta, nevelő jellegű programokat szerveznek nekik, és segítenek a házi feladatok megoldásában is. „A vakációban sem szeretnénk megfeledkezni róluk, ezért szerveztük ezt az egyhetes foglalkozást, amelyben amerikai munkatársaink is részt vesznek. Emellett magyar és román anyanyelvű önkénteseink is segítenek a sport-, szabadidős- és egyéb tevékenységek lebonyolításában” – mondta az ügyvezető.

Az Amerikai Egyesült Államokból egy tizenegy fős csoport csoport érkezett Marosvásárhelyre, ahol szintén szerveztek egyhetes foglalkozásokat, akárcsak Fületelkén. A külföldi csoport vezetője, Dana Schiavo-Cortright úgy gondolja, a munkájuk célja az, hogy megadják a szeretetet a gyerekeknek, amit otthon nem biztos, hogy megkapnak. „Kézimunkázunk, játszunk, énekelünk, történeteket mesélünk nekik, és tízórait is kapnak. Munkánk eredményességét az is példázza, hogy a gyerekek emlékeznek ránk, keresnek bennünket, amikor érkezünk, elénk szaladnak. Úgy gondolom, hogy azért fontos gyerekekkel foglalkozni, mert ebben a korban még nagyon sok mindent meg lehet nekik tanítani, így része lehetünk egy személy fejlődésének, és ezt nemes dolognak tartom” – hangsúlyozta a külföldi vezető.

Tanulni a gyerekektől

Az önkéntesek nemcsak tanítják a gyerekeket, hanem ők maguk is tanulnak tőlük. Péter István nem szeretne feltétlenül gyerekekkel foglalkozni a jövőben, de önkéntesként nagyon sokat kap tőlük. „Szeretek velük foglalkozni, kapok tőlük egy-két leckét. Emellett az angol tudásomat is kamatoztathatom, hiszen az amerikai kollégáknak fordítok. Élménydús napokat töltöttem itt. A legszebb élményem az volt, amikor az egyik gyerek a nyakamba mászott, és apának szólított” – számolt be élményeiről az önkéntes.

A gyerekek különösen élvezték a törődést, örömmel énekeltek, és energikusan szaladgáltak az udvaron a játék után. Porászki Roland nagyon jól érezte magát. „Sokat játszottunk, ami nekem nagyon tetszett, de a a legjobb játék az amerikai foci volt. Alig várom a holnapi napot, hogy újra találkozzak azokkal, akik ilyen sok szépet tanítanak nekünk” – jelentette ki a 11 éves fiú. A kedvenc tevékenysége László Árpádnak a rajzolás volt, de elmondása szerint minden nap csupa jó dologban volt része.