Nem verték le egymást a nézők az Alter-Native Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon

Nem kevesebb, mint száz filmet nézhettek végig a mozikedvelők Marosvásárhelyen. Ebből 45 rövidfilm versenyzett a legjobb kategóriáért, a többi – játékfilm, dokumentumfilm, gyerekeknek készült animációs film – a közönség szórakoztatását szolgálta. Jövőre találkozunk ugyanitt, a 25. fesztiválon – búcsúzott Gáspárik Attila, a fesztivál művészeti igazgatója a díjkiosztó után, szombat este.

Közeli és távolabbi múlt filmen

Milyen a háború? Ki hogyan éli túl, hogyan dolgozza fel? Mit jelentett  a szerbiai háború a szerbeknek, a magyaroknak, a koszovóiaknak? Hogyan látja azt a magyarországi, vagy a a szerbiai közönség? – ilyen kérdésekre válaszolt Tolnai Szabolcs vajdasági producer, filmrendező, akinek Minotaurusz című játékfilmjét mutatták be a filmfesztiválon, és akivel Gáspárik Attila beszélgetett a vetítés után. A film cselekménye a kilencvenes évek végén játszódik Újvidéken, miközben Koszovóban dúl a háború. A rendező egy magyar család sorsán keresztül mutatja be, milyen következményekkel járt a félelem, hogyan dőlt romba az egykor nyitott, multikulturális társadalmi környezet.

Radu Jude Sebhelyes szívek című filmje 1937-ben játszódik egy romániai szanatóriumban. A rendező a közönségtalálkozón a témával való találkozásáról beszélt, arról a Max Blecher, 29 éves korában elhunyt regényíróról, akinek sírja Roman zsidó temetőjében található. „Gimnazistaként olvastam a regényeit, aztán később újraolvastam, tanulmányoztam az akkori romániai közegészségügyi állapotokat, a kor társadalmi jellemzőit” – magyarázta a filmrendező, aki Dél-Eforia egyik régi szanatóriumában forgatta a filmet.

Saját lakás, kis költségvetés

A Kultúrpalota nagyterme általában megtelt nézőkkel, a két péntek délutáni magyar filmet pedig – Fekete Ibolya: Anyám és más futóbolondok a családból és Hajdu Szabolcs: Ernelláék Farkaséknál – telt ház előtt vetítették. Míg Fekete Ibolya alkotása egy család négy generációjának a sorsát kíséri végig közel száz éven keresztül, Hajdu Szabolcs egy mai család életének egy rövid epizódját mutatja be, sok mindenre rávilágítva ez által. A filmvetítés után Hajdu Szabolccsal – aki nem csak rendező volt, de játszott is a filmben –, feleségével, Török-Illyés Orsolya színművésszel, a házaspár két gyerekével – Lujzával és Zsigmonddal – és az Ernellát alakító Tankó Erikával Gáspárik Attila beszélgetett arról, hogy hogyan született az ötlet, milyen költségvetésből és mennyi idő alatt készültek el, mit jelentett a családtagoknak a filmezés, illetve a saját otthonukban történő forgatás. A filmet egy szobaszínházi produkció előzte meg, amelyet még most is játszanak, annak sikere adta az ötletet, hogy mozit kéne csinálni – mondta a rendező. Mivel nem akartak pályázatokra várni, két hónap múlva már hozzá is láttak a forgatáshoz, és másfél millió forintos költségvetésből megszületett a film, amelynek sajtóbemutatóját is a helyszínen, a rendező-színész házaspár lakásán tartották, és amelyet lakásvetítéseken mutatnak be, illetve több fesztiválra is meghívást kaptak vele.

A szombat esti díjkiosztón a zsűri nevében Cristi Puiu rendező és forgatókönyvíró értékelte az idei fesztivált. Elmondta, utoljára tizenegy évvel ezelőtt járt Marosvásárhelyen, és meglepte, hogy az akkori érdeklődéshez képest mára megcsappant a közönség. Ugyanakkor – akárcsak korábbi cikkünkben – szóvá tette a gyűrött vetítővásznat is.

A díjnyertes rövidfilmeket vasárnap délelőtt egy tömbben nézhette meg a közönség.

Díjak
Az Alter-Native 24 nagydíja – felajánló a Művelődési Minisztérium: Guðmundur Arnar Guðmundsson: Artun (Izland/Dánia)
A Maros megyei tanács díja: Natalia Chernysheva: Két barát (Franciaország)
Marosvásárhely város díja: Oláh Kata: En Passant (Magyarország)
Simó Sándor emlékdíj a legjobb diákfilmnek – Felajánló a Maros Megyei MADISZ és Aáry Tamás Lajos oktatási ombudsman: Radu Ghelbereu: Km 73 (Nagy-Británnia/Románia)
A zsűri különdíja: Coke Riobóo: Made in Spain (Spanyolország)
Bucsi Réka: Love (Magyarország/Franciaország)