Nem üvegtárlós múzeumok embere

A korábbi helyéről hét évvel ezelőtt eltávolított mellszobor azért került veszélybe, mert a talaj beázása miatt a várfal meggyengűlt, helyenként leomlott, s félő volt, hogy magával sodorja az ötvenes években felállított szobrot is.

Petőfi-szobor a még névtelen téren

Kezdetben az eredeti helyére kívánták volna visszaállítani a műalkotást, de azután felvetődött az ötlet, hogy új helyre költözzön. Így „került képbe” a katolikus templom és a Csizmadiák bástyája között levő kis park. Eleinte voltak ellenvetések – szóba került az is, hogy a középkorban ez a terület a várfalakon kívül esett, itt volt a dögkút – végül azonban egyetértés alakult ki az új helyszínnel kapcsolatban.

Amint Gál Ernő, az RMDSZ Segesvár kerületi elnöke elmondta, a szoborállítást, az új helyszínt támogatta a város polgármestere, Dorin Dăneşan is, a városi tanács tagjai pedig egyhangúlag igennel szavaztak a tervezetre. Így a Romulus Ladea szobrászművész által az ötvenes években megalkotott szobor a Petőfiről elnevezett térre kerülhetett hét év után. Igaz, hogy a teret a költőről nevezték el, egyelőre azonban még csak szavakban tapasztalható a névváltozás – utcanévtábla egyelőre nincs a téren.

Nem kell külön megköszönni

A Mihály Ferenc szovátai restaurátor által kijavított műalkotás tehát újból talapzatán áll a kis téren, mi több, a korábbi helyről elhozták a kovácsoltvasláncokat is, s felszerelték a szobor körül. A helyi RMDSZ-vezető, de a később felszólaló szövetségi elnök, Kelemen Hunor is megköszönte a polgármesternek, hogy támogatta a szobor újraállítását, utóbbi még azt is mondta, hogy hálásaknak kell lennünk neki ezért. A maga rendjén a város polgármestere úgy vélekedett, hogy nem kell külön megköszönni neki vagy a tanácsnak ezt a támogatást, hiszen „ez természetes nálunk. Ahogyan Segesvárhoz tartozik Ilarie Chendi vagy Hermann Obert, ugyanúgy tartozik ide Petőfi Sándor is.” Ezzel a sokszínűségével és a sokszínűség vállalásával érhette el a város, hogy tavaly az Európa Tanács Nagyddíját ítélték oda neki.

Magyarország csíkszeredai főkonzulja, Zsigmond Barna Pál figyelmeztetett: ne hagyjuk, hogy Petőfit a saját szobra eltakarja, ugyanis ő nem az üvegtárlós múzeumoké, hanem a ma emberéé, azoké a fiataloké és idősebbeké, akik a mindennapok küzdelmeiben a mártír költőhöz hasonlóa állnak helyt.

Hazajöttek határon túlról

Az ünnepségen részt vevő kiskunfélegyháziak polgármestere elmondta azt, amit az itthoniak kerülgettek – Petőfi első szobrát Segesváron 1897-ben avatták (Köllő Miklós alkotása), ám alig tizenkilenc év múlva menekíteni kellett a háborús események elől. A szobor a mostani Magyarországra került (akkor még egy határ egyesítette Erdélyt és a mai Magyarországot), majd 1922-ben Kiskunfélegyházán állították fel, s azóta is ezen, a Segesvárral testvértelepülési kapcsolatban levő településen áll. „Félegyháza és Segevár neve egybeforrt Petőfi révén, s az utóbbi években itt is, ott is emlékműveket állítottak kölcsönösen a költőnek” – mondta el a félegyházi polgármester, Kapus Krisztián, aki szerint a félegyháziak Segesvárra haza jönnek.

Az újraállított szobrot katolikus, evangélikus és református lelkészek áldották meg, majd több tucat koszorút helyeztek el a helyhatóságok, az RMDSZ, valamint az erdélyi és anyaországi egyesületek, alapítványok részéről.