Múzeumokban éjszakáztak a vásárhelyiek

Egyes helyszíneken már reggel elkezdődtek foglalkozások, de akik az ebéd utáni pihenőt követően indultak a rendezvényre, már mindenhol nyílt kapukra találtak. A belépéshez karszalagot kellett váltani, amely felnőtteknek öt, gyermekeknek pedig három lejbe került. Ezzel a szalaggal a rendezvény valamennyi helyszínére be lehetett lépni.

Rendezvénykavalkád

A Közigazgatási Palota tornya igen népszerű volt, sokan kíváncsiak voltak arra a kilátásra, amelyet azelőtt csak fényképen, képeslapokon láttak. A Néprajzi és Népművészeti Múzeum vásár-kiállítással, gyermekjátékokkal és filmvetítéssel várta az érdeklődőket. A Természettudományi Múzeumban egymást követték a műhelyfoglalkozások és az ügyességi játékok. Az érdeklődők megtekinthették, hogyan készítették egykor a gyógyszereket, és a mai technikákat is megleshették a Történeti és Régészeti Múzeumban. A Teleki Téka könyvtári éjszakázásra csábította a múzeum-vándorokat, az estét a művészeti iskolások koncertje tette szebbé. A Maros Művészegyüttes és a Bernády ház sem feledkezett meg vásárhelyiekről, érdekes kiállításokkal várták őket. Az Állatkertben is lehetett „éjszakázni”, itt szintén interaktív programok várták a kicsiket és nagyokat. Az egyház iránt érdeklődők is kedvükre válogathattak, hiszen a Keresztelő Szent János Plébániatemplom és a Bolyai téri Unitárius Templom is érdekes programokkal vett részt a rendezvényen.

Illatos, bűvös palota

A Kultúrpalota – de nevezhetnénk akár bűvös palotának is – minden emeletén akadt valami érdekesség, az éjszakázókat számtalan izgalmas tevékenység várta. A képtárlatokban le lehetett ülni egy-egy festmény alá, és kirakóssal szórakozni, miközben az emberek fel-alá járkáltak a képek között. A kisterem római piaccá alakult át, a fűszerek illata mindenkit az orránál fogva csalogatott fel az Ars unguentaria-ra. Érdekes mediterrán fűszerekkel ismerkedhettek a látogatók, és néhány parfüm receptet is elárultak az „eladók”. Gyerekek nyakba akasztható illatzsákot is készíthettek, amely az ókori rómaiak számára nem csak érdekesség volt. Pánczél Szilamér régésztől megtudtuk, szükség volt ezekre az illatozó zsákocskákra, mert akkoriban a szemetet az utcára öntötték, ezért elviselhetetlen szagok uralkodtak. Ilyenkor egy kis fűszerillat aranyat ért. A résztvevők kedvenc tevékenységének a fűszerfelismerő verseny bizonyult, ennél az asztalnál valósággal lökték fel egymást az emberek.

Néhány percig a mesék világában

Jelmezparádé, képfelismerés és hangulatos kávézó is helyet kapott a Nemzeti Színházban, de régi karikatúrák és plakátok is díszelegtek az előcsarnokban. Tükör, spanyolfal és különböző jelmezek, kiegészítők álltak az érdeklődők rendelkezésére, hogy érdekes szerepekbe bújhassanak. Senki sem volt szégyenlős, gyerekek és felnőttek egyaránt magukra kapták az érdekes darabokat, úgy álltak a kamerák elé. Egy édesanya királynőnek öltözött, kis királylányai pedig meseszereplőknek érezték magukat. A jelmezek olyannyira elvarázsolták, hogy mikor megkérdeztük őket, hogy érzik magukat a jelmezekben, mintha megtörtük volna a mesevilágot. Kedvesen válaszoltak, elmondták, nagyon jó élmény volt, de ahogy együtt játszottak, az többet mondott minden szónál.

Tudományos előadás és régi színdarabokból való vetítés is fogadta a látogatókat. A Tompa Miklós Társulat színészeinek portréit is meg lehetett tekinteni, ám érdemes volt jól szemügyre venni a művészeket, hiszen be lehetett kapcsolódni egy képfelismerő versenybe. Aki felismerte mind a tizennyolc színészt a színdarabokból kiválogatott képekről, nyerhetett egy kétszemélyes belépőt a Figaro előadásra. Akik ennél kevesebbet találtak el, azok plakátot vagy képeslapot választhattak maguknak.

„Na, ez érdekes volt”, „miért nincs többször ilyen?”, illetve hasonló pozitív töltetű mondatok hangzottak kifelé a színházból, a téren pedig giccsmentes kézműves vásár és nagy buli várta a vásárhelyieket.