Csíkszék
Gyergyószék
Háromszék
Marosszék
Udvarhelyszék

Mikor fedjük fel a gyerek előtt a Mikulás valóságát?

Szász Cs. Emese 2016. december 02., 15:22

Sokan azt gondolják, addig gyerek a gyerek, amíg szorgosan pucolja a lábbelijét, s a Mikulás ajándékát várva teszi ki azt az ablakba. De vajon meddig jó ez a mese? És nem okoz nagy csalódást a felismerés, hogy „csupán” a szülő csempészi ajándékait a cipőbe?

Egy felmérés szerint a négyéves gyerekek 85 százaléka, a hatéves gyerekek 65, míg a nyolcéves gyerekek csupán 13 százaléka hisz a Mikulásban. A felismerés nagy valószínűséggel szorosan összefügg azzal a ténnyel, hogy a gyerekek iskolába kerülnek, s ott, ha akarják, ha nem, a nagyobb gyerekek kíméletlenül felvilágosítják őket arról, hogy a szorgosan kipucolt cipőbe nem a Mikulás, hanem anya és apa csempészi az ajándékot. Van, akinél ez elég korán bekövetkezik, van, aki még tízévesen is hisz, illetve hinni akar a csodában.

Kádár Annamária pszichológus szerint az óvodáskorú gyermek gondolkodását még teljes mértékben az érzései vezérlik, még nem képes tárgyilagosságra, könnyen becsapja a látszat, a felszín, még nem képes különbséget tenni a lehetetlen és lehetséges között, számára a világ varázslatok színtere, amelyben minden megtörténhet, csak gondolni, vágyni kell rá. „Nem véletlenül nevezik ezt a korszakot varázsos éveknek, amelyeknek központjában az a naiv, gyermeki hiedelem áll, hogy a világ, az varázslatok színtere, amelyet a gyermek szándékai és vágyai vezérelnek. A gyermeknek önálló világképe van, amelyben nincsenek megmagyarázhatatlan dolgok, és amelyben az ellentmondások is békésen megférnek egymással. Amikor egy négyéves azt kérdezi, hogyan jut el minden gyerekhez a Mikulás, nem az igazságra kíváncsi. Elég, ha annyit tud, hogy nagyon gyorsan repítik a szánját a rénszarvasok. Egy egészséges gyermek reális, logikus gondolkodásmódja 9–10 éves korára eléri azt a fejlettségi szintet, hogy megkérdőjelezze a történetek valóságtartamát. Ilyenkor, amikor már kialakul a realitásérzékük, általában maguktól rájönnek, mekkora képtelenség, hogy egy öreg szakállas bácsi a rénszarvas szánjával a világ összes gyermekének ajándékot visz, sőt mindezt a kéményen keresztül” – fogalmazza meg Kádár Annamária.

Sok szülőben felmerül a kérdés, hogy vajon becsapjuk-e a gyereket azzal, ha elhitetjük vele, hogy a Mikulás és az angyal hozza az ajándékot. Nem lesz nagy csalódás neki, ha kiderül, hogy nem is létezik? Aztán ahogy növöget a kisgyermek, egyre több mindenre lesz rálátása, egyre többet kérdez, és akkor meg az a kérdés vetődik fel, hogy áruljuk-e el neki mi az igazságot, vagy várjuk meg, amíg rájön magától. A pszichológus szerint, amíg a gyerek a képzelet és fantázia világában él, nem érdemes elmondani, hogy a mesefigurák, illetve a Télapó és a Mikulás fiktívek. „Amikor a gyermek megérik rá, akkor elfogadja az igazságot, nem okoz neki traumát, és nem felnőtt hazugságként fogja ezt kezelni. A mágikus gondolkodás, a minden lehetséges érzése olyan belső erőforrásokkal ruházza fel, amelyekre nagy szüksége van a személyiségfejlődése során” – mutat rá Kádár Annamária.

Hozzáteszi, bár sok szülő mondja azt, hogy a Mikulásnak van egy listája a jó gyerekekről, és csak azoknak visz ajándékot, az ilyen ajándék azonban nem igazi ajándék, hanem jutalom. A jutalom eredményért jár, azért, ami a gyermekben dicséretre érdemes, az ajándék viszont jó és rossz tulajdonságoktól függetlenül minden gyermeknek jár. Azt fejezzük ki vele, hogy örülünk egymásnak, és ez minden problémától függetlenül igaz. Nem jó átalakítani az ajándékot jutalommá, és az ajándékozásnak ezt a formáját nevelési célra használni.

A pszichológus szerint nem kell félni, a szokások később is megmaradnak, a felismerés birtokában is szorgosan pucolják ki a cipőjüket a gyerekek, a szülők pedig az ajándékvásárlás mellett már megtaníthatják őket arra, hogy milyen jó az, amikor ők készítenek ajándékot, és adják át a nagymamának, nagypapának. Milyen jó együtt sütni a süteményt, készülődni. Elmesélhetik Szent Miklós püspök legendáját, csodatételeit, történetét. Gyermekek és szülők közösen tudják játszani a „Mikulás-játékot”, amelynek során ajándékokat hagynának egymásnak úgy, ahogyan azt a Mikulás teszi a képzelt világában.

„Elmondhatjuk, hogy bár a Mikulás nem létezik, de ez az ünnep mindig is ünnep marad, és cipőnkben mindig lesz ajándék. A Mikulás története egy szép mese, amelyet a világon nagyon régóta mesélnek a szülők a gyerekeiknek. Az ajándékozás öröme, a közös családi ünnepek varázsa nem múlik el az igazság felismerése után sem” – szögezi le a szakember.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
4 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS