Méhészeti vásárt szerveztek Marosvásárhelyen

Szombaton délben a Sportcsarnokban főként méhészeti kellékeket forgalmazó cégek, magánszemélyek kínálták termékeiket, a több mint húsz kiállító közül csupán heten-nyolcan hoztak mézet, lépesmézet, pollent és mézzel édesített termékeket. Lehetett szinte fehér repcemézet vásárolni, de sok helyen volt akácméz 30-35 lejért kilogrammonként, és áfonyával, homoktövissel „dúsított” vegyes virágmézet is lehetett venni, fél kilót 15-20 lejért. A lépesmézek különböző kiszerelésben voltak, s már három lejért haza lehetett vinni belőlük. Egy egész standon olyan kozmetikai cikkeket kínáltak, amelyeknek alapanyaga a méhek által előállított termékek voltak.

A Székelyudvarhelyről érkező Tőkés Sándor elmondta: örvendetesnek tartja, hogy végre Marosvásárhelyen, Székelyföldön is szerveznek hasonló szakmai találkozót, amely lehetőséget ad a méhészeknek, hogy megismerjék a legújabb kellékeket. „Egyre gyarapodik a székelyföldi méhészek száma, például Székelyudvarhelyen két osztálynyi méhész végez évente. Bár az idősek azt tartották, hogy a méhészetből megélni nem, csak zsírosodni lehet, sokan fognak neki és kellő gyakorlat után meg is élnek belőle. Tavaly az átlagosnál kevesebb mézet gyűjtöttek a méhek, ez látszik az idei árakon is. Mi, méhészek azt szeretnénk, hogy kevesebb, de jó minőségű méz legyen, amelyet jó áron tudunk értékesíteni. A vásárlók pedig inkább azt, hogy több méz legyen, mert akkor olcsóbb. Igen, de akkor nekünk is több a dolgunk vele” –  mondta viccelődve a székelyudvarhelyi méhész, akitől megtudtuk, az első méhészeti vásárnak nagyobb reklámra lett volna szüksége, hogy az elhozott méz mind elfogyjon. Tőkés Sándor azt is elmondta, hogy a Maros, Hargita, Kovászna és Brassó megyei magyar méhészek a kizárólag magyar nyelvű szakmai találkozókról ismerik egymást, de azért fontosnak tartják az ilyen országos méhészeti vásárokon való részvételt is.

Miért nincs elég méz egy méhészeti vásáron? – kérdeztük Pap Dénest. A szilágysági termelőnek 300 család méhe van, de a vásárra most csak méhészeti kellékeket hozott. „A vásárokon egy asztal ára 250 lejnél kezdődik, s ahhoz, hogy ennek árát ki tudja hozni a termelő, legalább 200 kilogrammnyi mézet kell eladnia. Ez csak kevés helyen történik meg, például a bukaresti, balázsfalvi vásárokon, ahol több éves hagyománya van a méhészeti kiállításoknak. Ahhoz, hogy megérje mézet hozni a vásárra, azt a főtéren kell tartani, ahova mindenki könnyebben eljut. Az ilyen méhészeti vásároknak elsősorban az a célja, hogy a szakemberek találkozzanak, vásároljanak, megismerjék egymás termékeiket, s szükség esetén tudják, hogy kitől lehet minőségi pergetőt vagy más felszerelést venni” – mondta a Krasznán élő fiatalember, akitől azt is megtudtuk, hogy Szilágy megyében, ahol elég nagy a munkanélküliség, nagyon sokan fognak neki méhészkedni, hiszen egy-két év alatt már meg tudják tanulni az alapokat, és családjukat és rokonaikat, ismerőseiket el tudják látni mézzel.

Románia mézfogyasztás szempontjából nagyon le van maradva az uniós államok között, ugyanis míg nálunk egy személy évente nem fogyaszt el fél kilogrammnyi méznél többet, a németek átlagfogyasztása személyenként 12-14 kilogrammra tehető.