Mások kenyeréért futottak

Természetesen nemcsak iratkoztak – és vették át a szervező RMDSZ által ajándékba adott Mikulás-sapkát –, hanem adománnyal járultak hozzá a rendezvény sikeréhez. A szervezők azt ajánlották, hogy a futásban résztvevők csekély, ötlejes, de összességében olyannyira fontos adománnyal támogassák a rászorulókat.

A hidegre való tekintettel egy-egy pohár illatos tea is kijárt azoknak, akik a vasárnapi ebéd helyett – esetleg előtte, vagy utána – nem sajnálták a fáradságot, s eljöttek a Mikulás-futásra, hogy embertársainkon segítsenek.

Marosvásárhely alpolgármestere, Peti András is a gyülekezők között volt, felöltötte a Mikulás-sapkát, és a start előtt elmondta honlapunknak: már tavaly is volt hasonló akció, annak a sikerén felbuzdulva indították ezt a „futamot” újra. A Máltai Szeretetszolgálat Szent Antal Kenyere című programját kívánják támogatni ezzel, a begyűlt adományokat arra fogják felhasználni, hogy felpótolják azt az összeget, amellyel húsz rászoruló családnak fognak a 2014-es év folyamán naponta egy-egy kenyeret adományozni. „Én úgy látom, hogy az idén többen jöttek el, mint az elmúlt évben. Remélem, hogy ezzel az akcióval egy igen szép hagyományt fogunk teremteni. Hogy pontosan mennyien vagyunk, azt majd a futás után, a begyűlt pénzből lehet kiszámítani hozzávetőlegesen”  – mondta az alpolgármester indulás előtt két perccel.

A tömegben ott volt a megyei önkormányzat alelnöke is, de számos ismert és közismert vásárhelyi lakossal is találkoztunk, akiknek a nevét az esemény jótékonysági jellegére való tekintettel nem soroljuk fel. Kivéve azét a kisfiúét, aki kutyájával jött el, s a pajtás nyakörvébe is beletűzött egy Mikulás-sapkát. „Azért jöttem, mert tudom, hogy vannak emberek, akiknek néha még kenyérre sem jut. Jó érzés rajtuk segíteni. S a kutyámat is hoztam, neki is kértem sapkát, s az ő nevében is befizettem egy ötlejes adományt. Ha már így együtt futunk...” – mondotta Dániel.

A start előtt még elmondták a résztvevőknek – nem a futás a lényeg, hanem a segítség. Ez nem futóverseny, lehet ugyan szaladni, de lehet kocogni, sétálni, csoszogni, gurulni (ezt meg is szívlelte pár kisgyerek, akik rollerrel, kis biciklivel álltak be a futók közé), azt kell kifejezni a részvétellel, hogy szolidaritást vállalnak a szegényebb sorban élő embertársaikért. És így is zajlott a futás. Mindenki korának, erőnlétének, állóképességének megfelelően vett részt benne, megkerülve a főteret, aztán sikerélménnyel telve, boldogan érkezett vissza a Színház tér elé.

A begyűlt adományokat megszámolva kiderült, hogy – matematikailag tekintve – összesen 640 személy futott a vásárhelyi főtéren. Lehet, hogy ez egy kicsit túlzás, ötlejes adományokkal számoltunk, és sokan voltak, akik annál többet adtak. Mindenesetre  sokan voltak, legalább háromszor annyian, mint az elmúlt évben.