Március idusa és az utánuk jövők

A pesti forradalom híre 1848. március 21-én este érkezett a szabad királyi városba, s vele együtt a 12 pontban megfogalmazott követelés. A hírnök a kiáltványt Iosif Vlăduţ kollégiumi tanárnak adta át, ő értesítette a Marosvásárhelyen élő magyar és román joghallgatókat, kancellistákat. Akkor még valamennyien lelkesedtek a magyar forradalmi eszmékért.

Március 22-én a marosvásárhelyi Királyi Tábla több mint kétszáz irodai alkalmazottja, magyarok, románok és szászok gyűlést tartottak Horváth János ellenzéki követ elnökletével és kimondták, hogy magukévá teszik a pesti ifjúság 12 pontját. Köztük volt Alexandru Papiu Ilarian is, aki a többiekkel együtt az unió mellett döntött.

Március  25-én Bodor Péter zenélő kútja körül tömeggyűlést tartottak, amelyen részt vett a városi polgárság csaknem teljes egésze. A református kollégium diákjai és tanárai teljes létszámban megjelentek a gyűlésen, és az egész város fáklyás felvonulásra indult. Az Erdélyi Híradó április 4-i számában ilyen címmel jelent meg a tudósítás: 1848. március 25. – Marosvásárhelyen a fáklyásmenetben felvonuló ifjúság a Himnuszt énekli.

A város legnagyobb épületei őrzik a forradalmi lelkesedés emlékét: az Apolló-palota falai közt találkozott és vitatkozott a város forradalmi ifjúsága. A Kárnász-házban székelt a Nemzetőrség. A Kendeffi palotában több mint kétszáz magyar, román és szász nemzetiségű kancellista dolgozott, akik az első naptól a forradalom mellé álltak. Még 166 év után is állnak az épületek, amelyek közvetlenül kapcsolódtak a forradalom és szabadságharc első napjainak diadalmas történetéhez.

De elzúgott a forradalom, és eljött Világos, és Arad, és gyászos sötétség borult Erdélyre és Vásárhelyre is.

A vértanúk öten voltak

Ijesztő, hogy vásárhelyiként mennyi mindent nem tudunk még mindig a székely vértanúkkal kapcsolatban. Azt még csak-csak tudjuk, hogy kik voltak a Vásárhelyi Hármak: az udvarhelyszéki, bágyi Török János a Marosvásárhelyi Református Kollégium teológia szakos tanára, a szintén udvarhelyszéki, martonosi Gálfi Mihály ügyvéd, és a háromszéki teleki Horváth Károly földbirtokos.

Tudjuk, hogy volt még két másik kivégzett is, Várady József és Bartalis Ferenc. Nekik Sepsiszentgyörgyön hurkolta a kötelet a hóhér 49 nappal a vásárhelyi kivégzés után, április 29-én.
Azt viszont már csak nagyon kevesen tudják, hogy 77 nappal a marosvásárhelyi, 28-cal a sepsiszentgyörgyi kivégzés után Marosvásárhelyen ismét munkába állt a hóhér: május 27-én két földművest, Bertalan Lászlót és Benedek Dánielt akasztották a Postaréten.

Benedek Dániel huszonhat éves volt, amikor meghalt. Bibarcfalvi legény, a szökött katona, Bertalan László kenyeres pajtása. Miután Bertalan hazaszökött az osztrák seregből, együtt állnak be Várady szabadcsapatába. Elfogták, és halálra ítélték őket.

Április 20-án szöktek, május 19-én újra elfogták őket, láncra verve, szigorú őrizet alatt Marosvásárhelyre hurcolták. És május 27-én már pergett is a dob, a hóhér végezte feladatát, ugyancsak a Postaréten. Kik láthatták a derék földmívesek végső pillanatait, talált-e oltott meszet a rókalelkű városbíró elemésztésükhöz, nem tudni.

Máig rejtély, hogy miért hiányzik nevük is az obeliszkről, hiszen áldozatuk ugyanakkora – életükkel fizettek a szabadság álmáért.

Császári bosszú

Jó tudni – az osztrák önkény ötvenöt halálos ítéletet hozott a Makk-féle összeesküvési perekben, hetet végrehajtottak, „még más negyvennyolcz volt halálra itélve, kik kegyelmezés utján több-kevesebb ideig tartó – vasban töltendő – várfogságra itéltettek” – mondja Orbán Balázs.

Az elítéltek között sok volt a mai Maros megye területéről származó. Íme, néhányuk: Bereczky Sándor torboszlói (12 év börtön), Albert János sáromberki, Musnay Pál szentistváni, Gál Antal szentgericei (10-10 év), Kenderessy Elekné Boér Anna mikefalvi (ő az egyetlen női halálraítélt, aki április 12-én  kegyelmet kapott), Bitai Mihály mezőcsávási, Dózsa Sándor makfalvi (10-10 év), Demjén (Dimény?) Lajos marosvásárhelyi, Nagy Dániel mezőbándi, Horváth Gáspár vajai, Deák Farkas marosvásárhelyi (5-5 év), Hajnal Róza marosvásárhelyi (Hajnal József marosvásárhelyi városi hivatalnok leánya), neki 12 évre csökkentették az ítéletét 15-ről, Albert Márton vajai, Sófalvi József nyomáti (6 év), Szentkirályi Zsigmondné Berzenczey Erzsébet marosvásárhelyi (8 év), s a désfalvi Boncza Imre, Ady Endréné Boncza Berta nagybátyja, akit 10 évre ítéltek.

Illik rájuk is emlékezni. Mint ahogyan illik valamennyi olyan emberre, akik a császári bosszú, az osztrák önkény miatt haltak, szenvedtek.

Emlékezés gránitkő alatt

A Székely Vértanúk Emlékműve 139 éve, 1875. június 27. óta áll. A hatméteres obeliszk alatt kisebb nagyobb megszakításokkal – a politikai konstelláció és hatalmi rendszer függvényében – emlékeztek a forradalom kitörésére, és az áldozatokra. Olyankor is amikor nem volt szabad, s olyankor is, amikor igen. Egy 73 évvel ezelőtti fotográfiát találtunk egy közösségi oldalon. 1941. március 15-én, amelyet egy akkori vásárhelyi polgár, N. G. készített, s a fia tette közkinccsé a világhálón. Érdemes megfigyelni az emlékmű akkori környezetét, de azt is, hogy mennyien vettek részt a megemlékezésen.