Léstyán Ferencre emlékeztek

A gyulafehérvári római katolikus érsek és közel száz paptársa az a lelkész, egyházi író és egyháztörténész előtt tisztelget, aki közel négy évtizedig szolgálta a vásárhelyieket. Távozása után, mintegy húsz évvel ezelőtt, szeretetük jeléül, ismeretlenek a Lestyán papa, gyere haza! szöveget vésték a templom homlokzati falára. A feliratot a ’90-es években végbement restaurálás rég eltüntette, de a tegnaptól immár márványtábla hirdeti hogy 1955-től ’92-ig itt szolgálta Istent és népét az apostoli protonotárius, nyugalmazott vikárius és főesperes-plébános Léstyán, akit a városban egyszerűen csak biciklis papként emlegettek. Születésének századik évfordulójára a márványtábla-szentelés mellett portréfilm vetítésével, ünnepi szentmisével, könyvbemutatóval és kisebb kerékpáros túrázással emlékeztek meg az egybegyűltek.

A korán távozott Tövissi Ildikó filmjében az akkor már 90 év fölötti lelkész fiatalkoráról, papi pályájáról, meghurcoltatásairól, halálra ítéléséről, az egyházhű lelkészek folytonos üldöztetéséről és Márton Áron püspök gerinces kiállásáról vall. Azt viszont már Jakubinyi érsek árulta el, hogy az okiratok szerint Csíkszentkirályon született Léstyán tulajdonképpen nem is február 12-én töltötte volna a századik esztendejét, hanem két nappal korábban. Mint kiderült, a későbbi lelkész 1913. február 10-én, az Ókirályságban látta meg a napfényt, azonban buzgó katolikus szülei gyorsan átlépték a határt és hazahozták csemetéjüket az ősi szülőföldre, hogy székely környezetben, magyar állampolgárként anyakönyvezhessék. Léstyán Ferenc 2008 nyarán bekövetkezett haláláig mindvégig hű szolgája maradt Istennek, híveinek és az erdélyi magyarságának. Lelkészi pályáját Gyergyóremetén kezdte, majd még mielőtt Marosvásárhelyre került volna Sepsiszentgyörgyön, Tordán, Gyulafehérváron, Kolozsvárt, Gyergyóditróban, Csíkkakrcfalván, Désaknán folytatta. Közben az Antonescu-diktatúra nagyszebeni hadbírósága halálra ítélte, majd miután megúszta a kivégzést, egy kommunista koncepciós perben egyéves börtönbüntetést róttak ki rá. Szabadulása után, 1955-től plébánosként, majd főesperes plébánosként tevékenykedett Marosvásárhelyen. Harminchét év után az érsek Gyulafehérvárra helyezte, ahol hivatalban lévő, majd nyugalmazott vikáriusként élt és dolgozott 2006 elejéig, ekkor a székelyudvarhelyi papi otthonba vonult. Kilencvenöt évesen itt érte a halál 2008 júliusában. Az évtizedek során számos könyvet írt, legismertebb munkája, írói pályafutása megkoronázása is egyben, a kétkötetes Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai című dolgozat. A tegnaptól már az ő életútja is könyvespolcra került. Tamási Zsolt történész Erdély süveg nélküli püspöke. Msgr. Léstyán Ferenc, Vásárhely biciklis papja című életrajzi kötetét szintén a templomban mutatták be. Mintegy a cím magyarázataként az ünnepélyes ceremónia után papok és hívek egyaránt kerékpárra pattantak és végigkarikázták azt az utat, amit a kórházak és otthon gyengélkedő betegek között ingázó Léstyán atya fekete biciklijén, reverendában, nap mint nap megtett.