Küldetésük a tudás továbbadása

Az iskolai nap forgatagában felkerestünk néhány tanárt, akiknek többsége most hallott először a nemzetközi ünnepről. Kálmán Attila történelem szakos tanár, akinek gyermekkori álma ez a hivatás. „Volt egy történelem tanárom általános iskolában, akiben megvolt minden, ami egy pedagógusban meg kell legyen. A tudás mellett a munkája iránti szenvedély is érezhető volt. Én is ezt a szenvedélyt szerettem volna továbbvinni, remélem, hogy ez sikerül is. Tanártársaimnak kitartást kívánok, hiszen elég nehéz a romániai pedagógus sorsa, de nem szabad engedni, hogy emiatt eltűnjön a munkánk iránti szenvedély” – vélekedik Kálmán Attila.

A pályaválasztáskor még nem tudja az ember, hogy mire vállalkozik. „Amikor egyetemre mentem, még nem tudtam, hogy tanár leszek, csak azt, hogy nagyon szeretem a kémiát. Ezt a döntést azonban egy pillanatig sem bántam meg, nagyon szívesen tanítok” – mondta Horváth Gabriella, kémia szakos tanár, majd így folytatta:  „Én minden kollégának jó egészséget kívánok és szakmai elégtételt, mert ez a legfontosabb.”

Egyed Zsigmond Enikő angol nyelvet tanít, de ő sem tudta előre, hogy milyen fába vágta a fejszéjét. „Amikor a tanári pályát választottam még nem feltétlenül tudtam, de most már úgy gondolom, hogy azért jó tanárnak lenni, mert fiatalon tart. Mivel folyamatosan fiatalokkal dolgozunk, mindig témában vagyunk az éppen aktuális divatokkal, így mi is fiatalodunk. Állandó kihívás az ő nyelvükön beszélni, ez pedig szellemileg és lelkileg mozgásban tart. Pedagógus társaimnak azt üzenem, hogy örüljünk, ameddig van fiatal generáció, akivel lehet dolgozni, és próbáljunk mi is tanulni tőlük” – mondta a pedagógus.

Nem mindenki való tanárnak – erről beszélt Haller Béla, olasz-francia szakos oktató. „Az, hogy valaki miért lesz tanár, egy alkati kérdés. Vannak olyanok, akik szeretik továbbadni a tudást, az élményeket. Nekem mindig fontos volt mesélni, megosztani, homályokat eloszlatni, ezért lettem tanár. Nagyon sok lehangoló tapasztalat ér minket, de akkor is át kell adnunk az üzenetünket, ha az ifjúság látszólag nem vevő rá, mert valami mindig megmarad belőle, ezt üzenem a kollégáknak” – emelte ki.

Puskás Attila vallást és németet oktat, munkájára hivatásként tekint. „Ezt csak úgy lehet művelni, ha valaki a fiatalokban látja a jövőt, illetve szeretné azt a tudást továbbadni, amit felhalmozott a tanulmányai során. A tanártól függ az, hogy 20-30 év múlva milyen lesz ez a társadalom. Azt üzenném munkatársaimnak, hogy legyenek nyitottak a mai gyermekek irányába és következetesek, mert csak úgy lehet nevelni” – üzente a tanár.