Kősziklán álló kopjafa Vadadban

Összesen hét, kuláknak nyilvánított személyt gyilkoltak meg az állambiztonság emberei, hogy megfélemlítsék a kollektív gazdaságba belépni nem akaró embereket. Sántha Józsefet Vadasdon 1949. augusztus 7-én, Kacsó Istvánt Nyárádszeredában 10-én, Remus Brusturt Maroslekencén 12-én, a következő évben, 1950-ben Kiss István Vadadban július 21-én, Viorel Bihoreanut Mezőbodonban augusztus 2-án, Lăluţ Remust Marosoroszfaluban augusztus 3-án, Nagy Lászlót Udvarfalván augusztus 14-én.

A 64 és 65 évvel ezelőtt elkövetett gyilkosságok közül a legjobban dokumentált a Kiss Istváné, ugyanis László Márton marosvásárhelyi történész kitartó munkával összegyűjtötte és feldolgozta az esettel kapcsolatos, még fellelhető levéltári anyagot, s azt több alkalommal be is mutatta. Vadadban a gyilkosság 60. évfordulóján, 2010 augusztusában a zsúfolásig telt helyi művelődési otthonban tartott vetítettképes előadást. Akkor került szóba, hogy az áldozatok jelképes sírkövein, fejfáin kívül más jel nem őrzi a meggyilkoltak emlékét. És így volt ez, egész mostanig. Egyik település sem állított emlékjelet az elhunytaknak, intő jelként arra, hogy a diktatúra embertelen gépezete semmibe vette az emberi életet. S történt ez részint azért, mert az áldozatok családtagjai vagy nem élnek már, vagy kései leszármazottak, akik maguk sem sokat tudtak az akkori történésekről.

Az elmúlt napokban Vadadban a főút mellett, egy mellékutca sarkán, mindössze néhány méterre Kiss István egykori házától gránittömbökből álló építmény kezdett alakulni emlékmű-formájúra. Csíkfalva község polgármestere, Balogh István hétfőn elmondta, a meggyilkolt Kiss István emlékére készül az emlékmű, amit nemsokára fel is avatnak. Az állítás kezdeményezője, de kivitelezője is egyben a falu lakosa, Szakács Endre, aki művészi hajlamokkal is rendelkezik, ő készítette el a terveket, dolgozik az emlékműállítás frontján. A helyi önkormányzat természetesen segíti a kezdeményező munkáját erkölcsiekben de anyagiakban is.

Ugyancsak hétfőn sikerült beszélnem az emlékműállítás kezdeményezőjével és kivitelezőjével, Szakács Endrével is. Elmondta, ő sem tud arról, hogy bármelyik áldozatnak a hétből állítottak volna emlékművet. De amióta a községben és főként Vadadban nyilvánosságra került a szándék, örvendetesen sokan támogatják az ötletet és a kivitelezést. Elárulta a végső formát is: terméskő alapon álló kopjafa, fémkerítéssel, több fém-emléklappal, az egészet pedig egy virággrupp veszi majd körül. Közmunkával készül, s amikor avatásra kerül majd sor, megszólalnak a falu három felekezetének harangjai. Nem újratemetés lesz (Kiss István nyughelyét ugyanis soha nem sikerült megtalálni), hanem csak emlékezés – mondta el.

A vadadi temetőben a Kiss családból csak a feleség nyugszik a családi sírban, a sírkő felirata tesz említést a háborúban elesett fiúról, Andrásról, és a meggyilkolt apáról, Istvánról. A sírkőállításkor ez is merészségnek számított.