Körbefutotta Székelyföldet az autonómiáért

A székelyhídi születésű magyarországi sportoló júliusban a 24. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor rendezvénysorozatán állt elő tervével, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács pedig – miután 2013-at az autonómia évének nyilvánította – vállalta, hogy az esemény főtámogatója lesz. Juhos Gábor szeptember 15-én indult Marosvásárhelyről, naponta megtett egy maratoni távot, s futása során 91 település érintésével áthaladt a hét történelmi székely széken. 

Az 500 kilométeres távot pénteken fejezte be, kevéssel 14 óra után futott be Marosvásárhelyre. A város szélén néhányan csatlakoztak hozzá, hogy együtt fussák vele az utolsó métereket a Deus Providebit Tanulmányi Házig, ahol ünneplő tömeg fogadta Juhost. „Nem egyedül futottam, mindenütt voltak szurkolóim, olyan hozzám hasonlóan nemzetben gondolkodó emberek, akik a maguk eszközével fel tudtak tölteni engem energiával. A legváratlanabb helyzetekben a legnagyobb meglepetéseket okozták, szerveztek nekem mindenfélét, hogy feldobják a kedélyállapotomat, feledtessék a fáradtságomat, de már önmagában az, hogy csatlakoztak hozzám, futottak velem, nagyon jól esett. Itt Marosvásárhelyen is sokan vártak, s ez megerősít abban, hogy érdemes volt végigcsinálni” – mesélt az elmúlt napok tapasztalatairól a futó.

A lelki erősítés mellett testileg is kellett bírja a távot. Juhos vitaminokkal, szőlőcukorral, gyümölccsel erősítette magát, de így is voltak nehéz pillanatok, sőt egy baleset és egy vírus is gyengítette a futót. „Az én felelőtlenségem is volt, de a Bucsin-tetőt átfutva, elmentem focizni a háziakkal, és akkor elszakadt valami combtőben, egy nagy vérömleny keletkezett és hallottam a reccsenést is. A gond az volt, hogy nem tudtam lábra állni, és másnap reggel futnom kellett. Utána még két-három napig nagyon szenvedtem. Még mindig fáj, de már csak az induláskor nehéz, utána belejövök. A másik nehezebb időszakomat egy gyomorrontás, vagy vírus okozta” – mesélt nehézségeiről Juhos, aki mindezek ellenére végigcsinálta az elmúlt 12 napot. Mint mondja, fejben készült rá, rég elhatározta, hogy meg fogja csinálni, s így nem is adta fel.

A székelyföldi maratonnal az volt a célja, hogy megerősítse az itt élő közösséget az autonómia fontosságában, de saját bevallása szerint közben ő maga is megerősödött hitében. „Sokkal többet kaptam ezen az úton, mint amit adni tudtam. Most még inkább hiszem azt, hogy ha az idő szava megszólal, akkor az emberek kijönnek a gátra. Egészen biztos, hogy összefognak majd.  Az emberek át vannak itatva politikával, de én úgy gondolom, hogy ha valami fontos cél érdekében kell, akkor össze tudnak fogni” – vélekedett a futó.

Hozzátette, huszonöt évvel ezelőtt volt egy nagyon szép élménye. Akkor egy gyalogutat tett meg egyik barátjával Budapesttől Párizsig, így tiltakozva a Ceaușescu-féle terv ellen, amely szerint 8000 falvat akartak megsemmisíteni. „Elmasíroztunk Budapesttől Párizsig. Az érdekessége a dolognak – bár nyilván semmi köze hozzá –, hogy a mi masírozásunk után három hónappal megdőlt a Ceaușescu-féle rezsim. Ha a Jóisten azt adná, hogy most is így történne!” – mesélte félig-meddig viccesen, mégis vágyakozva Juhos Gábor.