Kilencvenkét éve fáj egy papír

„…a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság…” – állítja a XLV. Törvény, amelyet a Magyar Országgyűlés szavazott meg 2010-ben, s egyúttal a trianoni békediktátum aláírásának évfordulóját a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította. Június 4-én ebben az évben is szerte a Kárpát-medencében szerveztek olyan programokat, amelyek az összetartozást erősítették a magyarságban.

Harangszó emlékeztetett

Idén a trianoni békeszerződés aláírásának időpontjában, helyi idő szerint 17 óra 30 perckor különböző magyarországi helyszíneken és külhoni magyarlakta településeken egyszerre kondultak meg az emlékezés harangjai, kifejezve ezzel nemzetünk határokon átívelő egységét. Marosvásárhelyen a Bolyai téri unitárius templom harangjai szóltak perceken át, a megemlékező istentiszteletet pedig Nagy László unitárius esperes, főjegyző tartotta.

„A harangok arra emlékeztetnek, hogy 92 évvel ezelőtt egy szerződést írtak alá, egy papírt, amely azóta is fáj a nemzetnek. A trianoni döntés ezt a nemzetet több országba darabolta szét. 92 éve hordozzuk ezt a súlyos terhet és keresztet, de így élni sokáig nem lehet. A döntés azonban nem szakíthat minket szét teljesen, főleg, hogy ez a nap két éve a Magyar Összetartozás Napja is. Ma, amikor megszólalnak a harangok, azt jelentik, hogy összetartozunk, s ezt az együvétartozást nem szakíthatja szét semmi” – mondta a megemlékező istentiszteleten Nagy László. A tiszteletes hozzátette: nem siránkozni kell, hanem tenni a jövőért, tenni a népünkért, meggyőződésünkért.

A sok-sok felcseperedő fa majd körülölel, összetart bennünket

Az istentisztelet után számtalan magyarországi és határon túli település templomkertjéhez hasonlóan a marosvásárhelyi unitárius templomkertben is elültettek egy almafát.

A történelmi egyházak képviselői közösen tették földbe az almacsemetét amely a közös múltat, a közös gyökereket szimbolizálja. Az alma pedig szakrális gyümölcsünk, amely a világmindenséget és az együvé tartozást jelképezi, s arra figyelmeztet, hogy mindig tudd, hol a hazád, hol az otthonod és mindig hazatalálj. A szervezők alapötlete szerint az évek, évtizedek során a sok-sok felcseperedő fa körülölel, összetart bennünket.