Kétszer köszöntötték Petőfit születésnapján

A déli fél egy órakor tartott megemlékezést az EMKE Maros megyei szervezete szervezte meg, immár tizedik alkalommal. Spielmann Mihály történész rövid köszöntőjében azt hangsúlyozta, hogy minden nemzedéknek van saját Petőfije. Van olyan nemzedék, amely a hazafias hős Petőfit találja meg a versekben, van, amelyik szürke és kevésbé kedvcsináló Petőfit fedezi fel, sőt olyan nemzedék is van, amely inkább elfeledkezik róla. Ő Petőfit egy 1942-ben kiadott, az édesapjától örökölt vörös vászonkötéses könyvből ismerte meg, amelyet az édesapja egykor magával vitt a munkaszolgálatra, s ott is megtanult belőle néhány verset.

„Petőfi 150 évvel meghaladta saját korát, versei ma is üzennek nekünk, a mai fiataloknak is, kérdéseinkre választ találhatunk verseiben, ha szenvedélyesen keressük a verseibe kódolt üzeneteket. Újévi ajándékként kaptuk őt, január elsején, és tőlünk is függ, hogy Petőfi élő, eleven marad-e, vagy tankkönyvekbe megkövesedve felejtődik” – hangoztatta Spielmann Mihály. A rövid beszéd után Szőllőssi Katalin népdalt adott elő, majd Hajlák Attila plébános áldotta meg az ünneplőket.

A hideg időre való tekintettel is rövid ünneplés végén a vártemplomi Psalmus kórus segítségével  Petőfi-dalokat énekeltek az egybegyűltek, majd sor került a koszorúzásra. Az EMKE nevében Fazakas Ildikó és Kis Zoltán vezetőségi tagok, a Székely Színház képviseletében Kilyén Ilka,  a Lorántffy Zsuzsanna Egyesület nevében Náznán Olga és Incze Vanda, a politikai foglyok szervezetének részéről Horváth Matild helyezett el koszorúkat.

Az ünnepségen, amely a himnuszok eléneklésével ért véget, mintegy százhúsz személy vett részt.

Délután fél ötkor a Vásárhelyért Társaság által szervezett rendhagyó megemlékezésre került sor. Kozsik József színművész a költőről beszélt, verseiből adott elő, majd Petőfi- és bordalokat énekelt. A zenei aláfestést Ábrám Tibor biztosította. A színművész a szobor talapzatán mondott verset, énekelt, táncolt. Másodszorra is a Himnusz hangjaival búcsúztak a költőtől. Ezen a rendezvényen 75-en voltak jelen a vásárhelyi magyarok közül.

A második megemlékezésen is jelen lévő Kilyén Ilka színművésznőtől kérdeztük a déli rendőri ellenőrzés mibenlétét, ugyanis a megyei EMKE-elnök hiányában ő képviselte az egyesületet. Mint elmondotta, nem volt semmi gond, a rendőrök arról érdeklődtek, hogy a délutáni megemlékezést is ők szervezik-e. Sem igazoltatás, sem más rendőri eljárás nem történt.

Úgy tűnik, január elsején túl sok két emlékezés, a délutánira már kevesebben jöttek el. Amint a két rendezvény két szervezője elmondta, nem sikerült egyeztetni abban, hogy a két megemlékezést együtt, vagy egymást kiegészítve tartsák meg, vagy legalábbis ne ekkora időeltolódással. Ha sikerült volna kiegyezni, a két megemlékezés mintegy kétszáz résztvevője együtt róhatta volna le kegyeletét a költő emléke előtt.

A második megemlékezés végére megérkezett Fodor Imre, Marosvásárhely 1996 és 2000 közötti polgármestere, akinek mandátuma végén állították ezt a Petőfi-szobrot. A volt polgármester az egybegyűltektől érdeklődött, hogy kik szervezték ezt a második megemlékezést, majd bosszúsan legyintett, s annyit mondott: „Van Vásárhelyen két marék magyar. Én nem azért állítottam ezt a szobrot, hogy egy nap kétszer, egy-egy marék magyar emlékezzen itt!” Ezután visszaült a kocsijába és elhajtott.