Harminc másodpercenként bántalmaznak egy nőt

A családon belüli erőszak áldozatai között nemcsak nők, hanem gyerekek, idősek, fogyatékosak is vannak. Maros megyében évente átlagosan kétszázan keresik fel a tanácsadó központot, és havonta 12-15 személy költözik be a titkos helyen levő védett otthonba.

Maros megyében már a 2000-es évek elejétől kiépült a tanácsadói hálózat, amelynek szakemberei – pszichológusok, háziorvosok, rendőrök, szociális munkások – gyorsan és hatékonyan be tudnak avatkozni egy bántalmazás esetén. De csak akkor, ha az érintettek vagy hozzátartozóik, szomszédaik, a közösség jelzi, hogy gond van. Sajnos ugyanis még mindig tabutéma a lelki, testi terror, a családon belüli szexuális erőszak. A megyében rövid egy hónap leforgása alatt két ilyen jellegű haláleset, a fiatal orvosnő és egy édesanya meggyilkolása, felrázta egy kicsit a közösséget, s így ideig-óráig jobban odafigyelünk, esetleg szóvá tesszük az erőszakos megnyilvánulásokat. De gyökeres változásokra, zéró toleranciára lenne szükség ahhoz, hogy  az iskolai, baráti, családi közösségekben történő szóbeli vagy tettlegességig fajuló erőszakos cselekedeteket vissza lehessen szorítani.

Tévhitek a családon belüli erőszakkal kapcsolatban

A nők is verik a férjüket. A bántalmazás kevés személyt érint. A nő csak bosszúból vádolja partnerét. A bántalmazás főleg az iskolázatlan, szegény rétegek körében elterjedt. A férfi ideges, azért csap oda. vagy lelki, pszichés beteg, s csak azért teszi. Ha a nőnek tényleg rossz lenne, hogy verik, akkor nem maradna. A nők néha kiprovokálják, hogy verjék őket. A családon belüli erőszakot az alkohol okozza. Ami az otthon falai között történik, ahhoz a külvilágnak semmi köze. A magánéletbe nem lehet beleszólni. Ha a nő nem ad okot rá, akkor nem is bántják. Csak tudni kell irányítani a férfit.

A Maros megyei rendőrségen tavaly 293 családon belüli erőszakra vonatkozó feljelentést iktattak. A rendőrség szakembere, Gabriela Panca szerint az egyik nagy gond, hogy az áldozatok rövid időn belül meggondolják magukat, és visszavonják a feljelentést, így nem indul büntetőeljárás az elkövető ellen.

„Lelkesen próbálunk meg segíteni, mindent megmozgatunk, hogy védve legyen a hozzánk forduló, panaszt tevő áldozat, s akkor azzal kell szembesülnünk, hogy visszavonja feljelentését. Van olyan, hogy ötször tett már feljelentést, s vonta vissza, visszatérve a számára veszélyes kapcsolatba” – mondja Gabriela Panca. Hozzáteszi, a feljelentés mellett az áldozat a fellebbviteli bíróságon kérheti a távolságtartási rendeletet, amely megtiltja a tettesnek, hogy vele érintkezzen, beszéljen. Ezzel a lehetőséggel azonban kevesen élnek, évente átlagosan 20-an.

A marosvásárhelyi Moldova utca 1. szám alatt levő Kelet-európai Szaporodásegészségtani Intézet (telefonszám: 0265-255 5329) szakemberei 2002-tól nyújtanak tanácsadást mindazoknak, akiket családon belül, munkahelyen bántalmaztak. A hozzájuk fordulók száma évről évre növekszik, átlagban évente 200 új esetet vesznek nyilvántartásba. Arányosan megoszlik a városi és vidéki, kétkezi munkásként vagy értelmiségiként dolgozó áldozatok száma. Az intézmény vezetője, Elena Micheu szerint az intézet és az általa nyújtott szolgáltatások legnagyobb reklámozói azok a nők, akik előzőleg hozzájuk fordultak és valamilyen szinten segíteni tudtak nekik.

„A legfontosabb, amit nyújtani tudunk az a szakmai tudásunk és az útbaigazításunk. Sokan, amikor hozzánk kerülnek, úgy érzik, az ő életüknek vége, nekik már senki nem tud segíteni. Minden eset egyedi, mi próbáljuk a hozzánk fordulóknak felvázolni, hogy mit kell/kellene tennie, hogy kilépjen a megalázó, bántó, sokszor saját és gyermeki életét veszélyeztető helyzetből. Együtt gondolkozunk velük, tudva, hogy a döntést nekik kell meghozniuk, s következményeit nekik kell felvállalniuk. A pszichológusok mellett jogászok segítik munkánkat, hiszen sok esetben a közös anyagi javak helyzetét is tisztázni kell, előre beszélni arról, hogy mi lesz a gyermekekkel” – sorolja a szakember.

Megtörténik, hogy valaki eljön, érdeklődik, aztán elmegy, hetekig rágódik a hallottakon, csak azután dönt. Az intézményvezető azt is fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy lehetőségük van az orvosi látlelet ellenértékét kifizetni, ami csaknem félszáz lej, s azért fontos elkészíttetni, mert konkrét bizonyítéka a testi sértésnek. „Sokszor csak annyi pénze van a vidékről beutazónak, hogy eljöjjön hozzánk, és megkérdezze, mit kéne tennie. Nincs már anyagi lehetősége látleletet készíttetni. Nekünk van erre alapunk, s ezt a lehetőséget mindig fel szoktuk ajánlani, ha friss bántalmazásról van szó” – hívja fel a figyelmet Elena Micheu.

Védett otthon is működik

De mi történik akkor, ha valaki éjnek idején kénytelen otthonról menekülni gyermekeivel, vagy a mentőszolgálathoz kerül a bántalmazás nyomán? – tettük fel a kérdést a szakembernek. Bár a védett otthon elméletileg csak tíz férőhelyes, soha nem történt meg, hogy valakit, akinek nem volt családja, hozzátartozója, barátja, akinél meghúzza magát, ne fogadtak volna be.

„A védett otthon ajtaja mindig nyitva áll azok előtt, akiknek nincs más menedékük, s rövidebb-hosszabb ideig szeretnék biztonságban érezni magukat, átgondolni helyzetüket, és döntéseket hozni. Hatvan napig maradhatnak az otthonban, s ezidő alatt megpróbálunk minden téren segítségükre lenni.” Elena Micheu felemás érzésekkel mondja, hogy ma már sem ő, sem munkatársai nem tudnak a városban úgy megtenni egy nagyobb sétát, hogy ne találkozzanak legalább egy nővel, gyerekkel, aki már járt náluk tanácsért, menedékért. Bevett szokás, hogy ők előre nem köszönnek az áldozatoknak, csak fogadják köszönésüket, hiszen nem tudhatják, hogy azok az erőszakot elkövetővel vannak-e, vállalni tudják-e az ismeretséget, vagy sem.

A nemrég nyilvánosságra hozott felmérés szerint Romániában még mindig nagyon toleránsak vagyunk az erőszakos  cselekedetekkel szemben. A megkérdezettek 55 százaléka nyilatkozta azt, hogy az egyik fél beleegyezése nélküli szexuális aktus nem feltétlenül erőszak és megmagyarázható (a férfi alkoholt fogyasztott, nem tudott uralkodni ösztönein, stb.). A felmérésben résztvevők 33 százaléka szerint a törvény nem kellene bántalmazásnak minősítse, ha az egyik házastárs megtiltja a másiknak, hogy az barátaival, családtagjaival találkozzon, elveszi a pénzét, mobiltelefonját, hivatalos iratait. Elena Micheu szerint, ha a közösség kevésbé lenne toleráns az erőszakkal szemben, akkor kevesebb áldozat lenne. Példaként említette, hogy sokszor elnézzük a szóbeli bántást, vagy testi fenyítést a játszótéren, az autóbuszon, az iskolában, baráti közösségekben.

„Gyermekeinknek meg kell tanítanunk, hogy hogyan kezeljék indulataikat. Becsüljék meg, tiszteljék egymást, hiszen ha egészséges önismerettel, kellő önbizalommal rendelkeznek, tudják, hogy az erőszak semmiképp nem megoldás. S ki kell mondanunk, meg kell értenünk: ha toleráljuk az erőszakot, cinkosok vagyunk” – hangsúlyozta az intézmény vezetője.

Mi lenne az ideális?

A családon belüli erőszak ellen harcoló nemkormányzati szervezetek, alapítványok idén januári nyílt levelükben arra kérik a kormányt és a szakminisztériumot, hogy vegye figyelembe az évek óta megfogalmazott kéréseiket, és biztosítson pénzalapot azokra. Ezek közül a legfontosabbak: a távolságtartási rendeletet hozhassa meg a helyszínre kiszálló, az erőszakos cselekedetet megállapító rendőr, ne az áldozatnak kelljen kérnie, és átlagosan egy hetet várnia rá. A rendőrség kövesse figyelemmel ennek betartását, felügyelje az erőszakos cselekedetet elkövetőt. Az ország minden megyéjében legyen legalább egy tanácsadói központ és egy védett otthon. Mindeddig ezen kéréseiket, többnyire az anyagiak hiányára hivatkozva, nem teljesítették.

Országos ingyenes hívószám a családon belőli erőszak áldozatainak: 0800 500 333.