Golyóütötte lyukak s néhány emlékező

Az ökumenikus istentiszteletet követően koszorúkat helyeztek el kereszteknél, ott, ahol 23 évvel ezelőtt vásárhelyiek és a megye más településiről származó fiatalok vére festette pirosra a frissen hullott havat. A mintegy fél futballpályányi területen hat ember életét oltották ki azok a golyók, amelyekről máig sem tudni, kinek a fegyveréből indultak öldöklő útjukra. A hadsereg a milíciára, az a rohamosztagokra, amazok meg a titkosrendőrségre hárítják a felelősséget, s innen aztán fordul minden visszafelé, folytatódik az egymásra mutogatás. Senki nem tudja ma sem, hogy ki lőtt, mint ahogyan azt sem, hogy kinek a parancsára. Gyilkosok nincsenek, csak áldozatok: hat – akkor még – fiatal ember, Bodoni Sándor (akkor 32 éves volt, ma 55 lenne), Hegyi Lajos (akkor 25 éves volt, ma 48 lenne), Adrian Hidoş (akkor 21 éves volt, ma 44 lenne), Tamás Ernő (akkor 38 éves volt, ma 61 lenne), Pajka Károly (akkor 22 éves volt, ma 45 lenne), Ilie Muntean (akkor 31 éves volt, ma 54 lenne) szülei, özvegyei, gyermekei, hozzátartozói máig hordozzák a lelkükben a bizonytalanság, felelőtlenség, s néha már a számkivetettség terhét is. Halálukra nincs sem magyarázat, sem vigasz. Cinikus megközelítés: rosszkor voltak rossz helyen, mint ahogyan többezer marosvásárhelyi is.

Az akkori eseményekre ma már szinte senki nem emlékszik, vagy nem akar emlékezni. Emléknek viszont megmaradtak a környező épületeken, a Romarta üzletház oszlopain máig látható golyóütötte lyukak. Legalább ennyi, ha már a sokszor megígért és sokat emlegetett forrdalmár mártírok méltó emlékműve nem készült el. Egyébként a megyéből összesen tizenheten vesztették életüket 1989. véres, és ész nélküli lövöldözéseiben az ország különböző településein. Marosvásárhelynek „csak” hat ember jutott.

Az akkori, máig is forradalomként emlegetett események résztvevői sajnálkozással jegyezték meg – az 1989-es mártírok nem érték meg az áldozatukkal kivívott csalódások sorozatát.

A koszorúzás után a forradalmár-egyesület elnöke a rájuk vonatkozó törvények be nem tartásáról, az akkori események emlékének megcsúfolásáról beszélt. Már az is nagy eredmény, modta az események egyik akkori résztvevője, hogy botrány nélkül zajlott le a kevésszámú résztvevővel megrendezett megemlékezés.

A szabadtéri rendezvény után a régi Városháza gyűléstermének kellemes melegében szimpóziumot tartottak az 1989-es eseményekkel kapcsolatban.