Galambodiak kitárt székely kapuja

Kormánypénzzel és saját erőből

Az esemény a Mezőcsáváshoz tartozó kis falu  életében határkőnek számít. Az alig 197 lelket számláló református gyülekezet hathatós segítség mellett jelentős önerővel járult hozzá a templom megújhodásához. Még a múlt év folyamán vált elengedhetetlenül szükségessé a templom javítása, ugyanis a tetőszerkezet gerendázata annyira rossz állapotba került a szúrágás és elöregedés miatt, hogy beázás fenyegette a hajlékot – mondta el a galambodi lelkész, Jakab István, aki egyébként a Maros-mezőségi egyházmegye esperese is.

Nem csoda, hogy „megfáradt” az épület, hiszen a jelenlegi helyen álló templomot még a tatárjárás után, a XIII. században építették egy lerombolt, másik dombtetőn álló templom helyett. A XIV. században átalakították, 1822-30 között ismét átépítették, 1888-ban, 1994-ben és 2002-ben renoválták. A galambodi felmenőkkel is rendelkező Kelemen Atilla képviselő közbenjárt a kormánynál támogatásért, kapott is a gyülekezet 35 ezer lejt felújításra, ehhez pótolták még a földeladásból, a hívek adakozásából, egyéni támogatóktól befolyt összegeket. Nyilasán Levente és Nagy Árpád munkavezetők irányításával, valamint a falubeliek önkéntes munkájával a napokban készültek el a felújítással. Új tetőt kapott a templom, mellette 60 négyzetméternyi területet leköveztek, ráadásul elkészült Zólyomi Attila Tóni és családja adományából egy székely kapu is, amit Lőrincz Antal faragómester készített. Két hónpja ifj. Makkai Antal jóvoltából a templomot és haranglábat villanyvilágítás teszi távolról is láthatóvá, Kardos Attila pedig új úrasztalát adományozott.

A lelkész elmondása szerint a teljes munkálat összértéke eléri a 80 ezer lejt, s máris a következő munkálaton, a régi harangláb zsindellyel való újrafedésén gondolkodnak.

Következik a harangláb

Annak ellenére, hogy viszonylag kicsiny közösség, a történelem során állandóan újraéledő falunak van jövője, s ezt bizonyítja a mostani és az évszázadokon át megtörtént sorozatos megújulás, mint ahogyan a reformációtól számon tartott 38 galambodi lelkipásztor léte és volta is bizonyság arra, hogy akárcsak az Elizeus próféta példabeszédében emlegetett olajjal megtelő üres korsók, állandóan feltelik ez a közösség is reménnyel, mindaddig, amíg van üres korsó – emelte ki igehirdetésében a püspök.

Az ünnepségen az egyházmegye néhány lelkésze, a szomszédos falvak lelkipásztorai, valamint a mezőszabadi ortodox lelkész, a magyarul is szóló Vasile Bota, a község polgármestere, Szabó József, Klemen Atilla képviselő is részt vett.

A Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusáról érkezett Csige Sándor Zoltán vezető konzul elmondása szerint hírnökként is érkezett az ünnepségre. Miután az esperesség pályázatot nyújtott be a harangláb restaurálására az anyaországhoz, örömmel tudatta, hogy a szakminisztérium jóváhagyta a támogatást és másfél millió forinttal támogatja a torony újrazsindelyezését – adta hírül a konzul.

Együtt a galambodiak

Az ünnepség végén fellépett a galambodi gyermekkórus, majd a falu vegyeskórusa. Mintegy szimbólum volt ez a műsor, amely azt példázta, hogy férfiak, nők, idősek, fiatalok egyaránt élik a település megújuló életét, tesznek érte, mint ahogyan a történelem során valamennyiszer történt. Ahogyan a két világháború áldozatainak templombéli emléktábláján is van a 31 férfi- mellett egy női név is. Galambod templomos népe nagy becsben tartja az Isten házát: bármennyire is tetszettek neki a szavalatok, énekszámok, utánuk nem tapsoltak, mint mostanság néhány templomban szokás. Csak egy „köszönjük” morajlott fel a széksorok közül. Ez a gyülekezet nem csak becsben tartja, de meg is tiszteli templomát.