Elhanyagoltságból menekülő kiskorúak

Elgondolkoztató adatokra hívta fel a közvélemény figyelmét nemrég a Mentsétek meg a gyermekeket szervezet Maros megyei kirendeltsége. Az Eltűnt gyermekek világnapja kapcsán az egyesület képviselője, Alina Schrenk arról számolt be, hogy országszinten 2013 májusa és 2014 májusa között 3257 gyermek tűnt el otthonról, 90 százalékuk önként távozott. Maros megyében idén harminc csellengőt kerestek a rendőrség segítségével, mindenikük önként hagyta el otthonát. Közülük négyen 15 évnél kisebbek, 11-en vidékiek, 19-en városiak. Tavaly és idén is minden Maros megyei csellengő kiskorút megtaláltak, és visszavittek szüleikhez.

Miért szöknek el otthonról?

A Megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatóság pszichológusa, Ligia Vamoş a Székelyhonnak felvázolta, milyen okai lehetnek annak, hogy a gyermekek elmennek, elszöknek otthonról. Mint kifejtette, a közhiedelemmel ellentétben nemcsak a nehéz sorban élő, munkára kényszerített  gyermekek hagyják el önként otthonaikat, hanem a jómódú családban élők is. Az előbbiek így próbálnak megszabadulni a szegénységtől, a kizsákmányolástól.

„A szegény családokban nem ritka, hogy a gyermekeket, legyenek azok elemisták vagy gimnazisták, nem engedik iskolába járni, mert a szülőknek kell segítsenek az állatok gondozásában, őrzésében, vagy papír- és műanyagpalack gyűjtésében. A gyermekek főként azért menekülnek el otthonról, hogy többet ne kelljen dolgozzanak, és úgymond szabadok lehessenek, ők dönthessék el, hogy mivel töltik napjaikat. Nem ritka, hogy a faluról városba, vagy egyik városból a másikba kerülő kiskorúak utcagyerekek csoportjához csatlakoznak, velük közösen kéregetnek, lopnak és tudatmódosító szereket is használnak” – magyarázta a szakember. A jómódú családokban a szülők általában sokat dolgoznak, sokszor két munkahelyük van, s próbálnak mindent megvásárolni a gyermekeiknek. Azonban nekik elsősorban a szülői szeretetre, figyelemre van szükségük, arra, hogy az édesanyjuk és édesapjuk meghallgassa őket, több időt töltsenek velük.

„A gyermekek, különösen kamaszkorban, próbálják feszegetni határaikat, gyakran szembeszállnak a szülőkkel. A rossz jegyek, a züllött viselkedés, az iskolai hiányzások miatt a szülők megpróbálnak szigorral fellépni, eltiltják a gyermekeket az internettől, a baráti társaságtól, esetleg a telefonhasználattól. Ilyen esetben vannak olyanok, akik az otthonról való távozást választják, s barátokhoz, távolabbi ismerősökhöz mennek”– mondta Ligia Vamoş.

Mit tegyen a szülő, a pedagógus?

A szakember azt javasolja, hogy a szülők próbáljanak meg minél több időt tölteni gyermekeikkel, ápoljanak jó kapcsolatot, kommunikáljanak velük. A gyermek viselkedésében bekövetkezett drasztikus változásokra mindenképp fel kell figyelni, s ha a szülő nem tud erre magyarázatot adni, ki kell kérni a tanítónő, osztályfőnök véleményét. Eredményes lehet, ha a szülők és a pedagógus közösen próbálnak segíteni a kiskorún.  Amennyiben a gyermek elszökik otthonról, majd megkerül, lehetőséget kell teremteni neki, hogy indokolja meg tettét. A nagy büntetések kiszabása helyett érdemes időt szánni a kapcsolatok ápolására, hiszen a család körébe visszatért kiskorúnak nem egyszerű belátni tévedését, újra alkalmazkodni a családi és iskolai közösségbe. Célszerű szakember, gyermekpszichológus segítséget kérni.