Borról és ételről, objektíven

– Miben merül ki a tevékenysége?

– A kollégáim szerint az enyém a legjobb állás a Külügyminisztériumban, mindenek előtt azért, mert én munkaidőben is fogyaszthatok alkoholtartalmú italokat. De a viccet félretéve, a magyar külképviseletekkel tartom a kapcsolatot és az a fő feladatom, hogy tulajdonképpen egy fazont, egy irányt szabjak annak, hogy ott milyen gasztronómiai koncepció jelenik meg, és hogy milyen borokat kínálunk. Minden évben van egy kiválasztás a következő évre, ami a kiemelt képviseletekhez eljut. Ezzel szeretnénk hangsúlyosan meghatározni és irányvonalat adni az összes többi nagykövetségnek is, hogy nagyjából mi az a minőségi küszöb, amit a borászoknak meg kell ugraniuk. Továbbá közvetlen kapcsolatban állok 10-15 nagykövetséggel, ahol a szakács napi feladata az, hogy a nagykövetnek a különböző ültetett, a nagykövetségen vagy a rezidencián szervezett ebédjeit, vacsoráit koordinálja. Egy hivatalos vacsora lehet, hogy kívülről úgy néz ki, mintha ott csak jól éreznék magukat a diplomaták, persze fontos, hogy jól érezzék magukat, de emögött nagyon komoly előkészítő brigád áll.

Ha már azt hirdetjük magunkról, hogy mi a bor és a gasztronómia országa vagyunk, illetve hogy érdemes azért Magyarországra jönni, hogy jó ételeket egyen és jó borokat igyon az ember, akkor ilyen kiemelten fontos helyeken, mint a külképviseletek vagy a nagykövetségek, értelemszerűen nem kelthetünk rossz benyomást magunkról azzal, hogy hát bocsánat, de éppen nem lehet mangalicahúst kapni. Nagyon fontos, hogy ott abból az alapanyagból, amit éppen kapni lehet az adott országban, mégis egy kicsit arra törekedjünk, hogy magyar ízvilágot kínáljunk a vendégeinknek. Egyébként ez nagyon sok összetevős feladat, és úgy érzem, hogy kicsit az én kezemben is futnak össze a szálak. Egyre inkább azt látom, hogy ennek komoly szerepe van. A borokra visszatérve, büszkék lehetünk arra, hogy évek óta nagyon szép szelekciót tudunk összeállítani a külügyminisztériumnak, sok budapesti külföldi nagykövetség is referencia-válogatásnak tartja és többször kikérik a véleményemet, hogy ha mondjuk érkezik az ő nagykövetségüket meglátogató, az adott országból származó csoport, akkor hova vigyék őket, milyen étkeztetőkhöz, milyen borvidékre.

– Mit kellett ehhez végezni?

– Borász családba születtem. Amikor 13 évesen a nagypapámmal vitatkoztam, mert kapálni kellett a szőlőt, nem gondoltam, hogy valamikor ebből fogok élni. Egerben tanárképző főiskolát végeztem, de a biológián kívül ennek semmi köze nem volt a borhoz. Aztán a bátyám, a néhai Gál Tibor családjával együtt Olaszországba költözött. Amikor a ’90-es évek elején meglátogattam őket, akkor nagyon megszerettem Toscanát. Ott fedeztem fel magamnak a helyi konyhát, a helyi borokat, mindazt, ami a bor és gasztronómia kultúrkörébe tartozik, én ott kezdtem el igazán tanulni borokról.

A bátyám az Antinori családnak dolgozott, ők egy borászati hatalom Olaszországban, akikről teret is elneveztek Firenzében, és 500 éve ugyanabban a házban lakik a család. Eljutottam híres borászati kiállításokra, Bordeaux-ba, Veronába a Vinitaly-ra, majd Veronában éltem. 1995-ben kerültem haza Magyarországra, amikor a bátyám borait már forgalmazták, többek között a híres Gundel étteremben is, ahol éppen sommelier-t kerestek, aki ért a borokhoz és nyelveket is beszél. Ez történt ’95-’96-ban, amikor az egész országban alig volt 5-6 sommelier, én voltam az első nő. Innen indult az én bormarketingben megfogalmazódott tevékenységem, merthogy ez nem borászat, tehát én a borok készítéséhez keveset értek. Később elvégeztem egy marketing és PR szakot, valamint az akkoriban elérhető sommelier-kurzusokat. A Gundel étterem után az Antinori cég magyarországi befektetésénél lettem export-menedzser. Rengeteg külföldi kiállításra jártam, a magas minőségű, kis családi pincészeteket tömörítő Pannon Bormíves Céh borászatai közül is sokat képviseltem. Ezután fél évig Tokióban, majd két évig egy amerikai tengerjáró hajon dolgoztam sommelier-ként. 2010-ben jöttem haza, és kaptam a felkérést a külügyminisztériumtól: 2011-ben, amikor az EU soros elnöke Magyarország volt, akkor én határoztam meg a bor- és a gasztronómiai koncepciót. Ezután kerültem a külügyminisztériumhoz bor és gasztronómiai tanácsadónak.

– Mi alapján ajánl valamit?

– Nemcsak a külképviseletekkel tartom a kapcsolatot, hanem ha a miniszter úr Budapesten fogad külföldi vendéget, akkor először én látom a menüket a különböző cateringes cégektől.

– Tehát a cégek ajánlanak?

– Igen. Nem én választom ki, hanem a miniszteri titkárság, de leginkább a miniszter úr saját maga, de én vagyok az első szűrő, tehát én húzom ki például a lazacot, a polipot, a rákot. Az nem baj, ha kicsit modernizált ételek kerülnek a külföldi vendégek elé, de az általános koncepció szerint csak olyan maradhat benne, amelyet magyar alapanyagokból készítettek. És természetesen ennek harmóniában kell lennie a borral. A minisztériumnak a borválasztásáért én csak szervezésben vagyok főnök, tehát nem én választom ki a borokat, hanem ezért a külügyminisztérium megfizet egy szakértői csapatot. Ők teljesen vakon kóstolnak, én csak a szervezésben veszek részt, és nem is vagyok ott a kóstoláskor, pontosan azért, mert jó viszonyban vagyok minden borásszal.

– Milyen ételt kínál, ha valaki Önhöz érkezik?

– Attól függ, hogy az illető férfi-e vagy nő, szereti-e a bort vagy nem, és még sok más szempont van, mint az évszak, a napszak. Kedvenc borom sincs, pontosabban nagyon sok kedvenc borom van, túl sokat ismerek ahhoz, hogy ezeket meg tudjam nevezni vagy rangsorolni. Nem is lehetek elkötelezett, minden borvidéket, a borászok választékát ugyanúgy kell ismernem. Ez egy nagyon szubjektív dolog, és pont arra törekszem, hogy a szubjektivitást próbáljam kizárni.

– Magyarországon felkarolták a régi alapanyagok előállítását, állatfajok tenyésztését.

– Pontosan ez a cél, hogy megtaláljuk, újra felfedezzük a magyar ízeket, a régi magyar recepteket beemeljük a modern gasztronómiába. Már néhány éve több borásznak volt saját állattenyészete, mangalica, racka juh, szürke marha, mert rájöttek, hogy nem mindegy, hogy a borokhoz milyen ételt kínálunk. Szerintem a bor minősége Magyarországon 5-6 évvel megelőzte a gasztronómiát, a bor minőségi ugrása generálta a gasztronómiai változást, korszakváltást.