Baján készülhet a marosvásárhelyi Bethlen-szobor

A Kultúrpalota nagytermében Marosvásárhely szabad királyi város fennállásának 400. évfordulójára emlékeztek a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület szervezésében péntek este. Fellépett a Codex régizene együttes, amely Bethlen Gábor-korabeli erdélyi főúri, spanyol, francia és olasz dalokat játszott.

Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója bejelentette, hogy a Bethlen Gábor-szoborpályázatra beérkezett alkotások közül a zsűri úgy döntött, Harmath István egész alakos alkotása áll majd Marosvásárhely főterén. A marosvásárhelyi származású, Baján élő szobrászművész elkészítette 1,2 méteres méretben is a szobortervet, illetve a fejet külön is az eredeti méretben, az alkotás megtekinthető a Kultúrpalota előcsarnokában. A helyszínt az önkormányzat már megszavazta, jövőre az engedélyek beszerzése következik és a költségvetés jóváhagyása – mondta Soós. A szobor bronzból készül, és kőtalapzaton fog állni – tette hozzá.

Ha nem lett volna háború, lehet, hogy már száz éve lenne Marosvásárhelynek Bethlen Gábor-szobra – fogalmazott Spielmann Mihály történész, gyorsan hozzátéve, hogy talán mégsem, hiszen 1919-ben a létező szobrok – Kossuth Lajos, Bem tábornok, Petőfi Sándor – is eltűntek, és soha nem kerültek elő többé. Hogy mi mindent tett az országért Bethlen Gábor, arról a történész rövid összefoglalójában beszélt, rámutatva, hogy a fejedelem távol tartotta a háborúkat Erdélytől, a gazdasági fejlődéssel egy időben a művelődésre, a művészetek ápolására is igen nagy hangsúlyt fektettek. Marosvásárhely 1616-ban megkapta a szabad királyi város rangot, állott már a Vártemplom és néhány ház a főtéren, elkezdődött egy jelentősebb építkezés, érződött, hogy jól mennek a dolgok, az országgyűlés minden évben fontos döntéseket hozott, amelyek a haladást támogatták.

Szélyes Ferenc színművész saját élményeit osztotta meg Móricz Zsigmond Erdély trilógia olvasmányával kapcsolatban, majd a Tündérkert című fejezetből olvasott fel részletet. A Codex együttes pedig előadásával, zenei összeállításával hangsúlyozta mindazt, ami elhangzott: Erdély valóban egy virágzó tündérkert volt Bethlen idejében. Külföldi előadóművészek, francia, spanyol, olasz zenészek fordultak meg a fejedelem udvarában, kialakult egy erdélyi főúri zenei stílus, amely később nagy hatást gyakorolt a népzenére is. Francia, spanyol, olasz, magyar, román és cigány nyelvű énekeket adtak elő, szomorút és vidámat, sőt humorosat is.