Deményházától Tekéig repült a „székely űrszonda”

Az Erdélyben egyedülállónak számító kísérlet során, melyet Csegzi Sándor, a Marosvásárhelyi Kulturális- és Tudományegyetem Egyetem vezetője irányított, az ejtőernyővel ellátott közel kétkilós doboz olyan magasságba került, ahonnan már jól kivehető a Föld görbülete, és a világűr sötétje is látszik. A cél főként a figyelemfelkeltés volt az effajta tudományos kutatások iránt és tapasztalatszerzés az indításban, illetve a visszaszerzésben. Másrészt ez alkalommal a Sapientia – EMTE tanárai és diákjai köré munkacsoport alakult az ózonréteg és a térség rádióaktivitása felmérésére, és az adatok feldolgozására.

Az eredeti elképzelés szerint a „székely űrszondát” május 13-án kellett volna felbocsátani, csakhogy az ukrajnai zavargások meghiúsították a kezdeményezők terveit. A Románia légterében hadgyakorlatot folytató NATO-gépek miatt a légügyi hatóságok visszavonták a korábban kibocsátott engedélyt, így a kísérletező kedvű szakembereknek meg kellett várniuk, amíg a szomszédos országban valamelyest csitulnak a kedélyek: a hazai és az amerikai „vasmadarak nyugovóra térnek”.

Kedd reggel a marosvásárhelyi ifjúsági házban nagy volt a sürgés-forgás: a testvérváros, Baja csillagvizsgálójának vezetője, Hegedűs Tibor és két munkatársa igyekezett összerakni épületszigeteléshez használt poliészter lapokból azt a mintegy harmincszor harminc centiméteres dobozt, amelybe aztán egy GPS-modul, maroktelefon, rádióadó, sugárzásmérő és egy apró tápegység került. A doboz aljába egy szintén kisméretű kamerát illesztettek, melytől panorámás felvételt vártak az átrepült tájakról. Végül egy kétnyelvű feliratot is behelyeztek a kis műanyag ládikóba, melyben arra hívták fel a doboz megtalálóját, hogy amint az ismeretlen tárgy az udvarán vagy a szántóföldjén landol, azonnal tárcsázzon egy bizonyos telefonszámot. A halálfejjel ékesített Figyelem! Veszélyes tartalom feliratú matrica a doboz külsejére is felkerült. „Nem tartalmaz semmiféle veszélyes anyagot, de így legalább nem fordulhat elő az, ami Magyarországon megtörtént, hogy olyanokhoz került a doboz, akik nem akarták visszaszolgáltatni” – magyarázta Csegzi.

Fél tíz óra tájban már kisebb tömeg várja a „csodaládát” szállító csapatot a deményházi fennsíkon. Kémenes Hajnal hodosi tanítónő az osztályát is elhozta, mondván, hogy: „iskolapadot még láthatnak a gyerekek, de hőlégballonnal felbocsátott szerkentyűt soha.” A vidéki kisiskolásoknak már a héliumpalack is újdonságnak bizonyul, de ejtőernyőt is most látnak életükben először. Utóbbiról a magyarországi szakemberek azt állították, hogy amint a doboz zuhanni kezd, magától kinyílik. „De mikor esik le az a doboz?” – kérdezte valaki a falubeliek közül. „Akkor, amikor húsz-harmincezer méteren a csökkenő légnyomástól az addig tízszeresére növekedett ballon elrobban. De addig is, utána is számítógépes program segítségével követjük az útját” – szólt a magyarázat.

A Szováta felé vezető műút szélén parkoló autók sűrűsége a szomszéd falu rendőrét is kíváncsivá tette. Miután illedelmesen bemutatkozott, Fărcaş őrnagy érdeklődését fejezte ki a történtek és a jóváhagyások iránt. Hosszan elmélyülve tanulmányozta a repülős hatóságok által kibocsátott iratokat és műszaki paramétereket, aztán bólintott, jelezvén, hogy a kutatási kísérletre az utolsó engedély is megadatott. Nem sokkal utána, pontosabban 10 óra 31 perckor, a kötelező csoportkép készítése után, taps közepette a szervezők útjára engedték a ballont, mely észak-nyugat felé vette az irányt. Két óra és tizennégy perces emelkedés után a léggömb pukkant, majd másfél órán keresztül zuhant. Az előzetes számításoknak megfelelően, valahol Maros és Beszterce-Naszód megye határában, a tekei szőlősök szomszédságában sikeresen ért földet.