A nemzeti összetartozás napján csendült fel az utolsó csengőszó a Bolyaiban

A nemzeti összetartozás napján ballagott el a Bolyai Farkas Elméleti Líceum 193 végzőse és a Református Kollégium hatvan tizenkettedikese. Míg a refisek a Vártemplomban tartották meg ballagó ünnepségüket, a bolyaisok az alma mater udvarán búcsúztak el a diákévektől egy közös istentisztelet után. Szerdán pedig a Marosvásárhelyi Római Katolikus Líceum diákjai is elballagtak.

Történelmi falak között búcsúztak el

A virágba borult Bolyai udvarán az iskola vezetőségén kívül jelen volt többek között Magyarország romániai nagykövete, Kissné Hlatki Katalin, Antal Levente Mihály főtanfelügyelő-helyettes, Soós Zoltán polgármester, illetve a megyei tanács elnöke és a kormánymegbízott is.

A főszerep azonban nem az elöljáróké volt ezúttal, hanem a közel kétszáz végzősé és tanáraiké, akik együtt vonultak végig a kidíszített folyosókon, hogy

megérkezzenek a szülőkkel és nagyszülőkkel teli iskolaudvarra.

Hajdú Zoltán iskolaigazgató beszédében azt üzente a diákoknak, hogy ne féljenek az ismeretlentől, és merjenek önmaguk lenni egy olyan világban, amely sokszor mást vár el tőlük.

A magyar kormány is üzent

Kissné Hlatki Katalin nagykövet Magyarország kormánya nevében köszöntötte az ünneplőket, a Bolyai-iskolát szellemi örökségnek nevezve, amelynek falai között a diákok nemcsak tantárgyakat tanulnak, hanem azt is, hogyan maradjanak hűek gyökereikhez, miközben nyitottan fordulnak a világ felé.

„A Bolyai egy igazi, élő, közösségteremtő erő. Az anyanyelven való tanulás joga minden fiatalt megillet. A romániai magyar közösség anyanyelvi oktatásának támogatása szükséges ahhoz, hogy e közösség megmaradjon és boldogulni tudjon.

„A magyar iskola Erdélyben mindig több volt oktatási intézménynél. Közösségmegtartó erejénél fogva egy olyan védőbástya, amely nemcsak száraz lexikális tudást ad a generációknak, hanem átörökíti a nyelvet, ébren tartja a történelmi emlékezetet, táplálja a kulturális önbizalmat, és ami a legfontosabb, jövőképet nyújt” – fejtette ki a Bolyai udvarán Kissné Hlatki Katalin.

Antal Levente Mihály helyettes főtanfelügyelő a generáció rugalmasságát, talpraesettségét és nyitottságát a jövő zálogaként emelte ki. Soós Zoltán polgármester felidézte: 36 évvel ezelőtt ő is bolyais volt, de akkor a főtéren emberek haltak meg a magyar oktatásért – ez volt a város véres márciusa –, azóta hosszú utat tett meg az iskola, amely 2000 óta magyar tannyelvű.

A végzősök nevében Turos Sarolta, a tizenegyedikesek részéről Tövissi Vanda mondott beszédet.

A Bolyai-iskola zenekörének műsora és a kiemelkedő tanulók díjazása után a ballagók osztályfőnökeikkel körbejárták az iskola előtti Bolyaiak szobrát, majd visszaérve az iskolaudvarra felcsendült számukra az utolsó iskolai csengőszó.