A munkásmozgalomtól a hóvirágig

Március 8-án tartják a Nemzetközi Nőnapot annak emlékére, hogy 1857-ben, pont 160 évvel ezelőtt ezen a napon New Yorkban mintegy negyvenezer munkásnő sztrájkolt egyenlő bérért, munkaidő-csökkentésért. Igen, a nőnap eredetileg a mai virágos, kedveskedős megemlékezéssel szemben munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt.

Idővel azonban elvesztette eredeti munkásmozgalmi hangulatát, helyette a virágajándékozás dominál: a virágkereskedők egyik legforgalmasabb napja a mai. Van, aki kommunista ármánynak tartja az ünnepet, van, aki a férfinapot hiányolja ezen a napon is, legtöbben azonban apró figyelmességgel lepik meg a szebbik nem képviselőit, rámutatva, hogy milyen fontosak is a nők a mindennapokban, hogy a nők iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésének napja. A női jogokról már kevesebb szó esik, pedig bár sokat javult a helyzet ezen a téren, még mindig van, ahova fejlődnünk.

Még mindig harcolni kell

Sok-sok évig elképzelhetetlennek tűnt például, hogy nők is képviseljék az érdekeinket a parlamentben. A marosvásárhelyi Csép Andrea egyike annak a néhány parlamenti képviselőnek, aki a szebbik nem köreiből került ki. A politikusnő állítja, számára minden nap a nőkről szól, mert egy olyan világban élünk, amelyben még mindig, ennyi idő elteltével is harcolnunk kell azért, hogy meghallgassanak, hogy szakmailag elfogadjanak, illetve azért, hogy amit megalkottunk, az nemre való tekintet nélkül előítéletmentes elbírálásban és fizetségben részesüljön.

„Harcoló, egyenjogúságért küzdő, szenvedő, elbukó és tovább menetelő nők napja minden nap. Már csak azért is, mert nem csak szakemberként kell helytállnunk, hanem sok esetben keresetünkkel kell egyensúlyba hoznunk a családi kasszát, biztosítanunk gyerekeink jövőjét, és családanyaként is jelen kell lennünk. Így véleményem szerint azok a férfiak ünnepelnek helyesen és jól, akik nem csak kötelességből hódolnak eme több mint százéves szokásnak, hanem köszönetüket fejezik ki általa az életükben lévő kincs megléte felett, amely megfizethetetlen. És ez a Nő. Aki egyensúlyt, erőt, gerincet, tartást, rendszert, szeretetet biztosít a családnak. Azok a férfiak ünnepelnek helyesen, akik a családanya mintáján keresztül sikeresen megértették, hogy a női jelenlét többletet jelent a politikában, közéletben, munkaközösségben, baráti körben” – vélekedik Csép Andrea. Hangsúlyozza, a férfiak ereje a nők gyengesége, a női erő pedig a férfiak gyengesége, így egészítik ki egymást szakmai és családi életben egyaránt.

Csép Andrea hangsúlyozza, ő nem március 8-án ünnepel, hanem minden áldott nap, egy olyan férjjel és olyan gyerekekkel (és ebből kettő fiú), akik pontosan megértették a nők fontosságát életükben, a társadalomban, és támogatóak is. „A virág és bonbon, ráadás – amit együtt illik és kell elfogyasztani. A közös élet tiszteletére” – teszi hozzá a képviselő.

Kommunista felhang?

Molnár Sántha Ágnes szociológus úgy véli, az a baj a nemzetközi nőnappal, hogy sokan a múlt rendszerből visszamaradt emlékeket, érzéseket társítják hozzá, sokak számára ezért visszatetsző.

„Szerintem egyszerűen szép gesztus a nőkre mint ünnepelendő nemre gondolni, éreztetni velük, hogy értékesek, megérdemlik az odafigyelést. Ennyi. Ez mindkét nem számára fontos. Épp ezért nem érzem kommunista ünnepnek – igaz, azt sem szeretem, ha a nőnap megünneplése burkolt munkakerüléssé válik, ahogy ez több munkakörben szokás” – fogalmaz a szociológus, aki feleség és négy gyermek édesanyja is egyben. Hozzáteszi, bár sok harcos nőjogi képviselő szerint a nőnap szemfényvesztés, szerinte ez a nap is az odafigyelés egyik jele.

„Tény, hogy mi, nők a legtöbb munkakörben továbbra is hátrányban vagyunk a férfiakkal szemben, hogy nehezebb a szakmai életpálya felépítése, és különösen a gyermekvállalás miatt lassabban jutunk előre. A nők bérhátránya továbbra is megmaradt a legtöbb munkakörben, és noha ma már több lány végez egyetemet, mint fiú, az igazán magas pozíciókban sokkal több a férfi. Ám ez semmiképp sem kelet-európai jellegzetesség, hiszen a legfejlettebb országokban is harcolnak ellene a nőmozgalmak” – mutat rá a szociológus.

Molnár Sántha Ágnes személyesen úgy látja nagyon sokat javult a nők helyzete az utóbbi években: már nálunk is szép számmal látunk a szakmájukban sikeres nőket, akik egy férfiak által dominált világban érvényesülnek. A család, a háztartás és a munkavállalás összeegyeztetése nem könnyű feladat, a nőkre jelentős fizetetlen többletmunka is hárul, de ne feledjük: ezt legtöbbször önként, szívesen végzik, és nem áldozatnak tekintik. Négy gyermek édesanyjaként ugyanakkor örvendetes fejleménynek látja, hogy a férfiak, az apák egyre inkább kiveszik részüket a családi, háztartási feladatokból, a munkamegosztás kezd összességében igazságosabbá válni.

A természet csodái

„Szerintem minden nap a nők nemzetközi napja egy csomó helyen” – vélekedik Kincses Elemér rendező, aki szerint a nők a természet csodái az összes faksznijaikkal együtt. „Imádnivalók, annak ellenére, hogy kiszámíthatatlanok. Amire egy nő azt mondja ma, hogy kék, lehet, hogy sárga lesz holnap” – vélekedik a színházi rendező, aki úgy érzi, annak ellenére, hogy manapság több virág van a főtéren, a március 8-ai ünnepnek nincs olyan tartalma, mint mondjuk 20 évvel ezelőtt.

Kincses Elemér szerint a nők megítélése is változott azért, ő nem érzi, hogy ma Marosvásárhelyen el lennének nyomva a szebbik nem képviselői, de elismeri, manapság is sokkal nehezebb dolguk van például a munkavállalás terén, mint a „teremtés koronáinak\". „A nőknek ma is sokkal jobban meg kell harcolniuk egy állásért, akár egy vezető pozícióért, mint egy férfinak. És úgy érzem, ez a folyamat még hosszú ideig nem fog megváltozni. Egyértelmű, hogy ezen a világon igazságtalanságok történnek, ugyanis nagyon sok részén a világnak mindig tárgynak tekintik a nőket” – mutat rá a rendező.