A hideg és a havazás ellenére sokan jöttek el a Postarétre

Pénteken délelőtt 11 órától a marosvásárhelyi Bernády téren levő Teleki-háznál kezdődött el az RMDSZ megemlékezés-sorozta. 1849. július 30-án reggel Bem József tábornok és Petőfi Sándor innen indult el a fehéregyházi csatába, s ezt tábla is hirdeti a ház homlokzatán. Március 15. jelentőségéről, a Teleki-házban történtekről Tamási Zsolt történész, a Marosvásárhelyi 7-es Számú Általános Iskola igazgatója beszélt a kisszámú résztvevőnek.

A Postaréten már délután 3 órakor elkezdődött az a program, amit a szervezők bemelegítőnek szántak a hivatalos ünneplés előtt. Bemelegítésre ugyancsak szükség volt, a hőmérők ugyanis mínusz 5 fokot mutattak a délután folyamán, s a hó is kitartóan hullott, egészen az ünnepség záródásáig. Ennek ellenére meglehetősen sokan, legalább annyian, mint az előző években jöttek el emlékezni, s a tömegben sok olyan személyt is felfedeztünk, akik öt nappal korábban, március 10-én, a Székely Szabadság Napján is itt voltak.

Bemelegítőként a mezőcsávási fúvószenekar, a vártemplomi Psalmus kórus, a Szabadság utcai Szabadság kórus, Buta Árpád énekes és a Vecker együttes tartotta a lelket a didergő közönségben. A négy órakor kezdődő hivatalos megemlékezést Szabó Előd indította a Republic együttes Ezt a földet választottam című dalával. Az egybegyűltekhez elsőnek Peti András, a városi RMDSZ nemrégiben megválasztott új elnöke szólt. Beszédében kiemelte, hogy a jelenlegi legnagyobb erdélyi magyar város, Marosvásárhely volt az, amelyből elindult az erdélyi forradalom lángja. Itt 1848. március 22-én már elfogadták a 12 pontot, fáklyásmenetre, honvédtoborzásra is sor került a következő napokban. S erre a tényre a marosvásárhelyieknek büszkéknek kell lenniük.

Másodiknak Borbély László, a szövetség politikai alelnöke szólott a megjelentekhez. Felemlegette, hogy a szabadság, testvériség, egyenlőség eszméiért a székely vértanúk életüket adták ezen a helyen, mint ahogyan szintén életükkel fizettek vásárhelyi magyarok is ugyanezekért az eszményekért 1956-ban és 1989-ben is. Elmondta azt is, hogy a piros-fehér-zöld lobogók mellett „nekünk nagyon kedves a székely zászló is, s ezt a szimbólumot is kitűzzük a másik mellé”. Ezzel utalt arra, hogy a tömegben imitt-amott meglibbent a székely lobogó, valamint arra is, hogy két nagy banneren „Székelyföld önálló régió” és „Autonómiát most” felirat volt olvasható. Végül kifejezte reményét, hogy „bevonulunk még Vásárhely főterére huszárlovakkal”, mintegy utalva arra, hogy a hagyományos huszárfelvonulást a helyi rendőrség nem engedélyezte.

Harmadik szónokként Kelemen Atilla, megyei RMDSZ elnöke szólott. Utalt a kiegyezés atyjára, Deák Ferencre, aki „nem engedett a negyvennyolcból, mint ahogyan mi sem engedünk a széthúzásnak, mert nekünk drága ez az egység”.

Orbán Viktor magyar kormányfő üzenetét Nagy Zoltán Árpád csíkszeredai konzul, Victor Ponta román kormányfőét Bárczi Győző olvasta fel, majd Lőrincz János református esperes szólott az összegyűltekhez.

Ezeket követően elhangzott a Szózat, majd elhelyezték az emlékmű talapzatán a megemlékezés koszorúit. Az ünneplés a magyar és székely himnusz eléneklésével ért véget.